Mi csudálatosabb programot lehetne elképzelni pünkösd hétfőre, mint kilátogatni a magyar Autobianchi-tulajdonosok összejövetelére? Jó, igazándiból elképzelni tudtam volna jobbat, de mivel a Hawaii Hedonista Cicababák Egyesülete nem küldött meghívót, mégis a Lurdy mögött kezdődő esemény felé vettem az irányt.
Az olasz Autobianchit a Bianchi, a Pirelli és a Fiat közös vállalkozásaként alapították 1955-ben. A rövid életű márka csak néhány modellt dobott piacra, állítólag leginkább a Fiatok fejlesztési teszteléseként szolgált. A legismertebb közülük a 127-es Fiat tesztöszvéreként szolgáló A112, amelynek első példányai 1969-ben jelentek meg, az utolsó darabok 1986-ig szerepeltek a kínálatban. Az Autobianchit végül megvásárolta a Fiat, 1989-től Lancia néven kerültek forgalomba az elegáns megjelenésű kisautók.
A Lurdy mögötti parkolóban gyülekeztek tehát az Autobianchi A112-tulajdonosok. Túl sokan nem jöttek, megközelítőleg egy tucat autó, de ez így is a hazai jegyzett állomány egyharmada. Hogy a kicsi autók valamiféle támogatásra találjanak, a Land Rover Egyesület is hivatalos volt a találkozóra, ők is jöttek vagy tízen. Az egyik srácot kérdeztem, mégis hogyan függ össze a Land Rover és az Autobianchi. "Hát az egyik olyan kicsi, a másik meg olyan nagy" – mondta derűsen, de persze valószínűleg személyes kapcsolatok vannak a háttérben.
A teljes nyugiban zajló gyülekező közben arra lettem figyelmes, mintha az Autobianchi-tulajdonosok átlagéletkora úgy 25 év körül lenne. Gondoltam, lényegesen idősebb az a korosztály, amit egy ilyen kis fiatalka veterán megmozgat, de láthatóan tévedtem. Így az is furcsa volt, hogy nem egy autóban láttam teljes csomagteret kitöltő mélynyomócsövet, az embernek ez elsőre üti a veterán autózáshoz kapcsolódó, "minden eredeti, minden gyári" berögzülését. Aztán egyre inkább erősödött bennem egy érzés, s ez nagyon jó érzés volt.
Bár a legtöbb megjelent Autobianchi messze volt a showroom conditiontől, mégis biztos vagyok benne, hogy nem gazdasági megfontolásból tartanak ilyen autót a srácok. Szép az, amikor egy fiatal nem arról álmodik, milyen menő lenne egy aktuális gangsztamobillal a diszkó elé gurulni, hanem arról, hogy rátaláljon az ebay-en egy szükséges alkatrészre.
Persze lehet, hogy most nagyon mellette vagyok az igazságnak, és az Autobianchi-tulajdonosok 90 százaléka saját kezűleg lökné részegült örömmel a zúzdába autóját egy X5 kulcsaiért, de hagyjatok szentimentális gondolataim ölelésében ringatózni. Szóval csak azt akartam mondani, hogy ezek a srácok egyszerűen szeretik ezt a kis autót és jó volt ezt látni.
