Ezeket az élvezetes kényelmetlenségeket az amerikás rokon is hozza, nem nyílik az ajtaja, rángatni és csapkodni kell, a terepjárás még lábon elkezdődik, de ez így harmonikus és jó. És a motorhang, istenem, az gyönyörű. Nemrég befordultam valami süket elem nő-autó párhuzamától, de egy motor hangjánál csak egy férfinak fontosabb a hangszíne, és a rosszul hangszigetelt V-motoroknál nincs jobb. A V6 nem duruzsol olyan vészjóslón, mint egy V8, a hat henger pattogó rotyogása lényegretörőbb, jól illik a fekete cipősdobozba.
A kormány meglepően könnyű, a négyméteres Bronco szinte helyben fordul, ezt a képességet kár volt mára kiölni az autókból. A váltó is finoman jár, a fene gondolta volna, semmi izommunka, lazán el lehet vezetni, ha már nagy nehezen beállítottuk az ülést, nagyon kezes jószág. A tesztautót gazdája nem fetisizálja túl, az autóba kapaszkodó faágaktól feleslegesen ódzkodtam: a Bronco behajtogatja őket.
Az autóban tisztességes hangzavar van, a V6-os alapritmusára vastagon rakódik a kasztni nyiszogása és nyögése. Csak földúton mentünk vele, a magas építés kellemes billegéssé lényegíti a gödröket. A ledarált faágak versenyt recsegnek a kasztnival, a Bronco a kapcsolható négykerékhajtás mellőzésével is úgy megy előre, mint valami vadkan. A 231 Nm bőven elég a két hátsó keréknek, nyomvályús, saras földút nem téma. Így már érthető, a Bronco II miért volt rendelhető szimplán hátsókerekes változatban is.
Broncótól Simpsonig
Az 1984-ben bemutatott 2,8-as V6-os motorral szerelt autót 1986-ban, a tesztautó 2,9-es V6-osa váltotta le. 1987-ben megjelentek egy 86 lóerős dízel modellel is, kevés sikerrel. A Bronco II-t 1990-ben a nála nagyobb Explorer váltotta le.
O. J. Simpson üldözésnek nem nevezhető követését egy 1994-es Broncóban menekülte végig. A Broncók nagyon nem erre valók, Simpson is csak öngyilkossággal fenyegetőzve tudta megakadályozni az üldözőket az elfogásában. A fehér Broncót itt megnézheti.
A hátsó merev tengely állítólag nem jó, mert ráz. Ez csak annyira, hogy hozzá képest a Winkler Tehene egy mutáns DS. De pont ez a jó, hogy a Bronco hátul a lelket is kirázza. A mindennapi használatban ez inkább kellemetlen, de terepen végigülni egy kört a hátsó ülésen felér egy bármivel a vidámparkban. Van a Broncóban ésszerű praktikum is, lehajtott ülésekkel elviszi az ágyat, a kétméteres tujákat is, könnyű vele parkolni, sávot váltani még könnyebb.
Engem nem kell győzködni, miért tartsak fenn valami nagyot és éheset, kevesebb benzinért csak a napi rutint hozza valami dögunalom. A jó fellépésű bakacsinnal csak néhány évfolyamtársa veheti fel a versenyt az izgalmasra sikerült mindennapi kockaautók versenyében.
