Capribogyó

Még a 60-as években jártunk, amikor igény merült fel egy olyan kupéra, amely pótolná a hiányt, melyet az európai fiatalok érezhettek amerikai kortársaikkal szemben. Európában ugyanis nem volt olyan autó, amely megtestesítette volna a jómódú ifjak vágyálmát.

A Ford gyár ismerte fel elsőként az ebben rejlő lehetőségeket, s 1969-ben megalkotta a Caprit. Az amerikai területen ismert Mustang erőteljesen rányomta bélyegét az új sportkocsira. S bár kezdetben meglehetősen gyenge motorokkal szerelt autók gördültek le a futószalagról, óriási sikereket értek el már az első néhány évben.

Köszönhetően a rendkívül sportos megjelenésnek és az ehhez párosuló olcsó árnak. Az egyes verziót egészen 1974-ig gyártották, szinte módosítás nélkül. Egyedül a motorválaszték bővült, de csak az akkori csúcsmodellből, a Granadából és a népszerű Taunusból kiragadott motorokkal.

Az egyes változat sikere ellenére az evo.2-es verziót kis darabszámban gyártották. Ezt nem is fájlalja annyira egy Capri hívő, hiszen ez az öszvér típus a gyár többi termékéből kapott alkatrészekkel fejlesztődött. Bár külsejében megújult, de már nem hódított meg annyi szívet, mint elődje.

A 78-ban kikerült Capri III. lett a legenda folytatója. Új fejlesztésű motorokkal, modernebb vonalvezetéssel és folyamatos fejlesztésekkel jellemezhető. De konzervatív sportkocsihoz hűen a gyári extrák (pl. motoros ablakemelő) messze elkerülték. Viszont kapható volt automata váltóval is, és a 2.8i motor az akkori aszfaltbetyárok minden elképzelését felülmúlta.

A Ford Capri 1982-ben elérte a gyár által előre elképzelt hasznot, népszerűséget, de a gyártással nem álltak le. Elkészítették a Brukland nevű csúcsmodellt, mely gyönyörű bruklandzöld színéről kapta a nevét, s 15 collos kerekeivel, 2800 ccm-es injektoros motorjával és bőr belső kárpitozásával valóban a gyári Caprik királyává vált. A fekete dátum 1986. december 21. amikor két Scorpio között megszületett az utolsó Capri.

A Magyarországon futó Caprik lerobbant állapota és az alkatrészhez jutás lehetetlensége ösztökélte azt a néhány embert, akik megelégelve az áldatlan állapotot, 1995-ben megalakították a klubot. Elsődleges feladatuknak az autók javítását, alkatrészek beszerzését, valamint találkozók szervezését tartják. Áldásos tevékenységüknek köszönhetően eltűntek útjainkról a siralmas állapotban lévő Caprik.

Minden Capri tulajdonos előbb vagy utóbb kapcsolatba kerül a klubbal. A tagság mindenben segíti egymást, legyen az akár alkatrész jellegű, akár szervízelési probléma vagy bármi más. A külföldi klubokkal való kapcsolat nagyban hozzájárul az alkatrészbeszerzési gondok megoldásához. A külföldi találkozók alkalmával töltődnek fel a klub alkatrész raktárai, ugyanis ilyenkor bármilyen apró alkatrész, díszléc vagy akár a sportosságot fokozó tartozék megkapható, igaz borsos áron.

A más autótípusok klubjaival szervezett közös túrák során olyan helyekre jutnak el a tagok, ahová egyébként nem valószínű, hogy elkerülnének. Bejárták már egész Európát. Hollandia, Németország, Svájc, Olaszország, Szlovénia és még rengeteg ország, ahol megfordultak már találkozókon, és tartják a kapcsolatot az ottani Capri klubokkal. Az egyik megszállott tag, akinél most készül a képeken látható jobbkormányos autó, még Jordániába is elmerészkedett, kettesben autójával.

A klub aktív létszámának egyedül a benzinár szab határt. De ne gondolja senki, hogy a nagy fogyasztás: ezek az autók nem benzintemetők. Egy jól beállított, gazdaságosan üzemeltett Capri semmivel sem fogyaszt többet, mint egy vadonatúj Focus, de egy néhány száz kilométeres túra jelentősen megterheli a zsebeket. De minden meghívásnak eleget tesznek. Hívják is őket szerte az országban, veterántalálkozókra, versenyekre, kiállításokra.