Svájci tuning-Bogár

	Az első néhány darab a "gyár" előtt

Hans Enzmann Schüpfeimben, Luzerntől néhány kilométerre egy kis faluban élt. A második világháború előtt ez a környék a GP-versenyzők és sleppjük kedvelt kirándulóhelye volt. A benzingőztől megfertőzött Enzmann a háború után Volkswagen-kereskedést nyitott, de mellette tovább folytatta a vendéglátózást és ráadásul egy mozit is üzemeltetett.

Fia, Emil orvosi egyetemet végzett, mégis segített apjának, amikor az 1953-ban szétkapott egy Volkswagen bogarat és alumíniumból kalapált rá karosszériát. Hogy a szerkezeti szilárdság megmaradjon, kihagyták az ajtókat, helyette grádicsot vájtak az oldalfalba, amelynek segítségével könnyebben be lehetett lépni az utastérbe.

Hogy a bogárra könnyedén lehet bármilyen kasznit aggatni, már mások is tudták, de az ötvenes évek elején meglehetősen kevesen próbálkoztak ezzel. Tőlünk nem messze az osztrák Wolfgang Denzel, aki szintén VW-ket árult, fabrikált ilyesmit, illetve egy bizonyos Ferry Porsche is munkálkodott hasonló témakörben...Az Enzmann-féle műanyag-karosszériás sportkocsi 1956-ben egy svájci designbemutatón állt először nyilvánosság elé és kapott is rögtön egy díjat.

	A jelen: az Enzmann család éppen mintát vesz egy eredeti kaszniról

Ezen felbuzdulva egy évvel később megjelentek a Frankfurti Nemzetközi Autókiállításon. Az 506-os standot sikerült kifogni, innen kapta hivatalos megjelölését a roadster, amelyet műanyag karosszériával kezdtek pár darabos szériában kínálni. A bogár szerény 1.2 literes, 30 lóerős motorja helyett több vásárló inkább fizetett egy kicsit többet, és kapott egy 42 vagy 45 lóerős tuningolt erőforrást. Aki már nagyon nem bírt magával, a Porsche 356 1.6 literes, 75 lóerős aggregátját fékekkel és kerekkel is beépíttethette. Felmerül persze a kérdés: akkor miért nem gyűjtögetett még egy kicsit és vett egy valódi Porschét?

Ott figyel a keménytető...

A '60-as évek elején a Volkswagen, mivel arra gondolt, hogy a svájci sportkocsi veszélyeztetheti a Karmann-Ghia eladásokat, beszüntette az alvázak szállítását. Ettől kezdve az 506 igazán drága lett. Próbálták a DKW mechanikáját kihasználni - kevés sikerrel. Végül 1968-ban a gyártásnak vége szakadt.

A nyitott modellhez járt keménytető, sőt a történetírás egy kupéról is szól igazi ajtókkal. Körülbelül 100 autó készült, amelyek egy része Amerikába került. Érdekes módon egy darab még Magyarországon is fellelhető, restaurálatlan állapotban.

	És a mai Enzmann sportkocsi, egy az egyben az egykori folytatása.

Amiért ez a cikk megszületett, annak oka egy e-mail, amely nemrég landolt a levelesládámban. Írója Karl Enzmann, Emil fia, aki édesapjával éli újra az '50-es éveket és felélesztik az Enzmann márkát. Sikerült előkeríteni az eredeti mintákat, és 13 000 svájci frankért már hozzá is juthatunk egy, az eredetivel teljesen megegyező Enzmann karosszériához. Aki igazán elszánt, 50000 frank leperkálása után egy 100 lóerős motorral felszerelt komplett autóért is folyamodhat, amely egy az egyben olyan, mint negyven évvel ezelőtt. Igazából nem ez az első kísérlet a márka feltámasztására. 1990-ben egy rajongó, miközben restaurált egy autót, levette a mintát, elkészítette a szerszámokat és készített öt darab kasznit.