A csapatfőnök Ferrari
Fia, Alfredo Ferrari (becenevén Dino) éppen abban az évben, tehát 1932-ben született, amikor apja abbahagyta az aktív versenyzést, ez talán nem véletlen. Mivel Ferrari sem képzett mérnök nem volt, sem sikeres autóversenyzővé nem vált, felcsapott inkább versenyistálló-főnöknek. Mert a tehetséges emberek kiválasztásához, a kommandírozáshoz vitathatatlanul volt érzéke. Képességeit új munkakörében már az első hónapokban bebizonyította. Irányítása alatt az Alfa P3-as versenykocsik 1932-33 során rommá vertek mindent, amit szembeállítottak velük.
A táncoló ló sztorija
helyét a versenyprogramban Scuderia Ferrari
1933-tól az Alfa Romeo nem tartott fenn hivatalos gyári GP-csapatot, de még a P3-as autókat is kivonta a versenyzésből. Ferrariék kaptak ugyan támogatást, de kocsit nem, ezért visszatértek a régebbi Monza-autókhoz. Ezeken ekkor jelent meg először az ágaskodó lovas embléma.
Hogy honnan jött a ló? Ferrari 1923-ban megnyert egy pályaversenyt Savióban. Ott ismerte meg Gróf Baraccát, akinek fia, Francesco ugyanannál a repülős századnál szolgált, majd ugyanakkor halt meg, mint Ferrari bátyja, Alfredo. Ferrari itt tudta meg, hogy a század jele az ágaskodó ló volt. Ettől kezdve Enzo minden kocsijára feltette a jelet, mégpedig aranyszínű (pontosabban sárga) palástra, ami Modena hivatalos színe.
A Scuderia Ferrari-időszak alatt készült el a Bimotore is. Micsoda autó volt… Elöl soros, nyolchengeres DOHC-motor, hátul még egy soros, nyolchengeres, DOHC-motor, közéjük préselve a vezető – maga lehetett a pokol. Megbízhatatlansága miatt a Bimotore nem vált be, ám ha fénykorában nem is volt sikeres, most, hetvenhárom évvel később nincs nála nagyobb áhítatot kiváltó veterán versenyautó. A hangja, a szerkezete, a látványa miatt repülősóval szokás élesztgetni az indításakor a környékén felbukkanó, gyengébb idegzetű oldtimereseket.
E kocsi motorját ugyanaz a Gioacchino Colombo tervezte, aki az 1938-ban rettenetesen sikeres, de még a háború után is egy darabig ütőképes Tipo 158 Alfettáét alkotta. Colombo később a világ egyik leghíresebb motortervezője, valamint a Ferrari cég egyik első, komoly szakembere lett.
Az Alfa Romeo azonban anyagi gondokkal küszködött, ezért 1938-ban a menedzsment visszavitte a versenycsapatot a gyár falain belülre. A Scuderia Ferrari ezzel meg is szűnt, a továbbiakban Enzo az Alfa Corse nevű csapatot irányította. Az új főmérnökkel, Wilfredo Ricarttal való sorozatos összetűzései miatt azonban alig néhány hónappal később otthagyta a céget. A fejlesztő- és karbantartó-gárdából magával vitte Modenába az értékesebb embereket. Lényegében ezzel meg is alakult a Ferrari, ám csak mint vállalat. Ahhoz, hogy autógyárrá váljon, kellett még várni egy évtizedet.
Ferrari, a marógépgyáros
Egyrészt kitört a háború, ami alatt üzemeiben Ferrari a németektől koppintott ipari marógépeket, kisebb repülőmotorokat készített. Másrészt egy kormányzati rendelet alapján a gyártóbázisokat szét kellett szórni az országban, ezért Ferrariékat 1943-ban kitelepítették Modenából. Kész szerencse, hogy Enzónak véletlenül akadt egy kis birtoka 16 kilométerre onnét, egy Maranello nevű kisvárosban, így legalább a helyszín keresésével nem ment el sok idő. Harmadrészt pedig, és Ferrarinak talán ez fájt a legjobban, az Alfa Romeóval kötött korábbi szerződése miatt még négy évig nem készíthetett versenyautót a saját neve alatt.
Névtelen versenykocsikat azonban nem tiltott a megállapodás. Képzelhetik, hogy Ferrari nem hagyta kihasználatlanul e lehetőséget. Két, Vettura 815 nevű (8 henger, 1,5 literes motor) autót rakott össze az 1940-es Mille Migliára. Alapul a Fiat 1500-ast használta, a felépítményt a Carozzeria Touring készítette. Amíg ki nem esett, mindkettő a kategóriája élén állt a mezőnyben. Ferrari lehetőségeiből azonban ennél többre nem futotta a nehéz időkben.
1945. Olaszország romokban, a szegénység nagyobb, mint harminc évvel korábban, pedig kétségbeesésükben akkor egyszer már milliók hagyták el az országot. Teljesen valószerűtlenül, de Ferrari tele van pénzzel, versenyistállós dolgait ott folytatja, ahol az Alfa Romeónál 1938-ban abbahagyta. Naná, egyike volt azon keveseknek, akik olaszként profitálni tudtak a háborúból. 1947-ben pedig közreműködésével új fejezet kezdődik a világ autógyártásában. Többet erről a következő részben.
