Vannak anekdoták élhetetlen, kretén amerikaiakról, akik vezetés közben hátramennek a lakóautóban, mert ilyesmiről nincs szó a használati utasításban. Az viszont, hogy a Ford Galaxie motorháztetejét nyolc évvel ezelőtt véletlenül rácsukták a benzincsőre, az autó megállt és nem sikerült megjavítani, igaz. Itt a tárgyi bizonyíték: a texasi tepsi Zsolti udvarában. Diszkrét striciautó lesz belőle.
A főfékhenger sajnos elfosta magát, magyarázza Zsolt, miért nem mehetünk egy kört az autóval. Pöccre indul, számtalan szempontból kifogástalan, bár ahogy Viktor az orra alatt morogja, nem a főfékhenger az utolsó dolog, ami a jövőben ebben az autóban még elfoshatja magát. A hámló világoskék Galaxie reménykedő tekintettel álldogál a kert végében, mintha tudná, hogy Rezső, a kárpitos már a belgyógyászati előkészítést végzi. Az ablakemelők tekerősek, de Zsolti már bedrótozta a villanyt, mindenfelé különböző színűre szigetelt huzalok kígyóznak, és persze Zsolt vezetékneve se véletlenül VMax: a Ford egyelőre Yamaha gyújtáskapcsolóval indul.
Annyit előre kell bocsátanom, hogy az eredeti szereposztás szerint én lettem volna az újságíró, Zsolt a riportalany, Viktor pedig a fotós. El is felejtettem már, hogy a Viktornak tíz éve volt egy hasonló Galaxie-ja, csak az közben ráment egy válásra. Ennek tükrében viszont a legkevésbé sem meglepő, hogy nekem csak a diktafont kell tartanom, és lejegyzetelnem, amit Zsolt és Viktor, akik ekkor találkoztak először, a bemutatkozást követően beszélgetnek. Bizony, ez a szerkesztetlen változat.
Zsolt: A motorja? 351-es Windsor.
Viktor: Igen. Mert volt ebből még 390-es is.
Zs: Az a nagyobbik. És volt még egy, a 429.
V: De az nagyon ritka.
Zs: És ebből volt még a… hú, nem jut eszembe, a másik cég, a _ Michigan. Meg a Windsor.
V: Azt tudod, hogy vázszámból ki lehet deríteni, melyik gyárban készült? Nekem megvan otthon valahol: tizenvalahány gyárban csinálták…
Zs: Mint a Boss motort. Tudod: Windsor blokkal, Michigan hengerfejjel. Én is kaptam egy ilyen leírást, az első szám az év, aztán a típus, a szín, felszereltség, gyártási év, hó, melyik országban, kicsoda. Tök jó.
V: Tudod, hogy van egy olyan, hogy galaxieclub.com?
Zs: Van. Ott próbáltam alkatrészeket keresni.
V: És?
Zs: Semmi. Ez nem egy nagy darabszámban gyártott típus.
V: Milyen alkatrészt kerestél? Motoralkatrészt?
Zs: Á! Az nem kell. Karosszéria. Üveg.
V: Mert motoralkatrész, az…
Zs: …Minden van. 351, 396…
V: Én annak idején tizenkétezer forintért kaptam bele vízpumpát…
Zs: Lótúró. De a motorja pont nem érdekel.
Én: (megkönnyebbülten, hogy végre megszólalhatok) Persze, bent van a műhelyben a motor, ami belemegy. De most már, hogy így összejöttünk, áruljátok el, miért választottátok mind a ketten épp ezt? Hiszen abból a korszakból minden amerikai kupé tök ilyen.
Zs: Nem.
V: Nem, nem, nem.
Én: De hát az amerikai filmekben is mindig azzal kezdi a rendőr a körözést, hogy mondjuk "sárga 69-es Galaxie", mert abból a 69 a lényeg. Abban benne van, milyen színű és formájú, a típus csak annyiban számít, mi van a hátuljára írva.
Zs: Jó kis autó ám ez! Összehasonlítva a korszak autóival, sokkal jobb dolgokkal volt felszerelve. Dupla padlólemez… A legtöbb GM, meg Chevy cucc szimpla padlólemezes, ez dupla fenekű.
Én: De nehogy azt mondd, hogy a dupla padlólemez fogott meg a Galaxie-ban. Hú, ezzel mekkorát villantok majd, hogy apám, odass, egy dupla padlólemezes Galaxie!
Zs: Ha amerikai autóban gondolkodsz, mi jut eszedbe? Corvette, Mustang…
Én: _Charger.
Zs: És?! Ennyi! Pedig micsoda jó autók vannak még. A csónakseggű Buick Riviera például, a boat tail.
Én: Viktor, és neked hogy akadt be a Galaxie?
V: Pontiac GTO-t akartam venni, de azok kurva drágák voltak.
Zs: Kérsz egy lódarazsat? Itt egy kibaszott nagy Pontiac lódarázs.
Én: Ez tényleg egy lódarázs.
Zs: Ne tudd meg, mennyi van, minden este négy-öt jön. Ez még nem is olyan nagy: bent a műhelyben eltettem egy irdatlant… Van egy haveromnak egy Pontiac GTO-ja, az alap nagyon szép, csak igazából nekem már elment volna a kedvem attól az autótól. Hogy is mondjam, ilyesmi állapotú autót képzelt el, csak az egész kittből állt: nem volt mögötte lakatosmunka. Jól néz ki, de néhány éven belül széthullik az egész.
Én: Na és, szóval, drága volt a GTO…
V: _és elkezdtem azonos évjáratú autókat keresgélni. És akkor találtam a Galaxie-t. (Zsolt közben beindítja a Galaxie röfögő V8-asát)
Én: Barátom, ez aztán a hang!
V: Ezeknek egyébként semmi hangja nem volt.
Zs: Nem is volt neki. Míg egy lukat nem fúrtam bele.
V: Tudod, mi volt a Galaxie reklámszlogenje? "Quieter than a Rolls-Royce." Csendesebb, mint egy Rolls…
Zs: Az is! Ezért a dupla padlólemez. Meg például a futómű: nincs benne szilent. És nem húz el, nem kopog, nem lóg. Tökéletesen működik, csak nyikorog, nyikk-nyikk, nyikk-nyikk!
Hogyan kell egy ilyet lemenedzselni
Zsolt azt mondja, az internetes autóvásárlások 99%-a lutri: "Meglátod, megtetszik, azt mondod, ez kell, megveszed. Az már csak az amerikai eladó jóindulatán múlik, leírja a hibáit, vagy nem. Igazából azt mondom, sok választásom nem volt, mert ez elég ritka típus. Ráadásul ami egyben van, azt kár megbontani, szétbarmolni. Másfél – két évig kerestem a megfelelőt. Talán a százötvenedik lehet ez. Minden oldalon be lehet állítani a keresőt, hogy kidobja az én igényeimnek megfelelő találatokat.
Olyat kerestem, ami karosszériában jó alap, mert egy ilyen autó nem képvisel akkora értéket, hogy az ember legyárttasson hozzá néhány karosszériaelemet. Két év alatt ebből a típusból talán két-három makulátlan autóval találkoztam, 8-10 ezer dollár körül. Ahogy az e-Bay-en leütöttem az autót, át kellett utalni a pénzt az amerikai haveromnak, aki kifizette. Aztán ő talált egy trélerest, aki elvitte a telepig, ahol becsomagolták és berakták a konténerbe, aztán feladták Hollandiába. Aztán levámolták, és mehettem érte a Kén utcába."
