Az autókiállítások unalmasak és szánalmasak. Az autógyártók egymáshoz szinte megtévesztésig hasonlító modelljeiket "egyedinek", a mások által már régóta alkalmazott funkciókat "forradalminak", az elfeledett, újra előszedett, leporolt ötleteket pedig "újdonságnak" tüntetik fel.
A húsz-gombos, tíz-zenés, 250 m-ig vízálló kvarcórák analógiájára ma az autóipar elhalmoz minket hangzatos, de megfoghatatlan, érthetetlen, rövidítésekkel, értelmetlen funkciókkal, szükségtelen újításokkal. Pár perc kiállítási nézelődés után az ember a hotdog-árushoz vagy az információs pultnál unatkozó hostess-lányokhoz menekül, mert elege lesz az esőérzékelős, ESP-s, MP3-as, FTC-s, csillogó, négykerekű rövidítéshalmazokból.
Szerencsére vannak kiállítások, ahol egyetlen rövidítés van, amit mindenkinek tudnia illik, ezt a három betűt azonban mindenki illő tisztelettel veszi a szájára, szinte félve, suttogva ejti ki: "Merre találom a GTO-t?" vagy "Láttad? Egy GTO!" esetleg "A mindenit! Egy GTO!"
![]() |
|
![]() |
![]() |
A Maastricht-i InterClassics nemzetközi veterán
autó és motor kiállításon többségében holland kiállítók mellett
szép számmal találhatunk angol, francia, német, belga, sőt
új-zélandi cégeket.
Kereskedők, restaurátor műhelyek, veterán-autóverseny szervezők,
márkaklubok, alkatrész-forgalmazók és szakkönyvkiadók várták
türelmesen az érdeklődőket. Az érdeklődők meg jöttek.
Szép számmal. Mégsem taposták egymást halálra egy-egy autócsoda körül a hétköznap higgadt családapák, nem vonszolták félnapos gyűjtőhadjáratuk eredményeit 4-5 műanyag zacskóba gyömöszölve, azokkal az útjukba kerülőket lábukról ledöntve pattanásos kamaszfiúk. Már ekkor éreztem, hogy ez más lesz, mint a többi.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Ferrari 166 |
A kiállítás
központi témája egyetlen márka, a Ferrari. Két hatalmas
körülkerített standon egymás mellett sorakozik az olasz gyár 40
legkiemelkedőbb autója az 1948-as 166-tól a 2001-es 550
Barchetta-ig. Versenyautók, GT-k és családi limuzinok. Bármelyikért
odaadná egy családtagját az ember (egyesek akár többet is).
Gyönyörűek, erősek, ritkák, és drágák. Nagyon drágák. Ezt persze
mindenki tudja jól.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Ferrari 250 GTO |
A főhelyen azonban olyan autó áll, aminek
árából a Ferrari standon szépen bevásárolhatnék családtagjaimnak és
ismerőseimnek egy-egy piros kocsit. Áhítattal mondom most én is ki:
Egy GTO!
Egy jó állapotú Ferrari 250 GTO 800 millió forint körüli értéket
képvisel. De nem elég, hogy vannak, akik megengedhetnek
maguknak egy ilyen drága autót, egyesek egész odáig merészkednek,
hogy autójukkal saját maguk szórakoztatására versenyeken
induljanak. És ez így van jól. Enzo Ferrari soha nem akarta, hogy
az autói múzeumba kerüljenek. Egy versenyautót vezetni kell, nem
nézegetni.
A Ferrarikon kívül számtalan érdekességet lehet megcsodálni. Egy holland-új-zélandi restaurátor vállalat olyan tökélyre vitte a mesterséget, hogy autóik, mintha időgépből kerültek volna elő, az utolsó csavarig, gumibetétig teljesen újjá vannak építve. Standjukon egy rozsdás, napégette Jaguar roncs mellett egy befejezett Jaguar, alig egy évi munka eredménye.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Jaguar |
Az autókat Új-Zélandra szállítják, ott restaurálják, mert a munkaerő olcsóbb, a szakértelem pedig könnyebben elérhető, mint Európában. A munka felénél járva fizetik a repülőutat, szállást, ellátást, hogy a leendő boldog tulajdonos saját szemével is meggyőződhessen róla, nem koktélokra költik nehezen összekuporgatott - esetleg örökölt - pénzét.
A gyönyörűen restaurált autók mellett természetesen sok eredeti állapotú autó is kiállításra és eladásra kerül. Sokan a javítgatásban, folyamatos szépítgetésben, lassú restaurálásban látják ugyanis a hobbit, nem a kocsi vezetésében.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Bentley |
Nagyon sok háború előtti modellt hoztak a
kiállítók - Bentley, Alvis, Singer, Peugeot. Egész rémisztő, milyen
hatalmasak testközelből. Egy 1945-ös Lagonda fényszórója akkora,
mint egy napközis konyha nagyfazeka. A kilincset csak
ágaskodva érni el, belül viszont gróf és grófné kénytelen
összesimulni, még ha éppen tüskés is közöttük a viszony.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Aston Martin DB5 |
A háború utáni időszakból rengeteg MG, Triumph,
Austin Healey, Aston Martin, Porsche, Mercedes, Maserati, Alfa
Romeo és sok egyéb kocsi látható és természetesen megvásárolható.
Bizony sokan vannak, akik spórolt pénzüket nem új autóra, hanem
veterán autóra költik. Miért is ne tennék, mikor
egy 8 éves Mazda MX-5-ös árából MGB-t vagy Triumph TR6-ot lehet
venni. Szintén nyitott sportkocsi, sokkal egyedibb és egy
pillanatra sem fogják azt gondolni, hogy nőies. Érdekesség, hogy a
Mazda MX-5-ös tervezőmérnökei az MGB váltóhangját próbálták
lehallgatni és utánozni_
![]() |
|
![]() |
![]() |
Murcielago |
A veteránok mellett a jövő klasszikusait is
bemutatták, egy kis standon egymás mellet kucorgott az Aston Martin
Vanquish, Lamborghini Murciélago, Morgan Aero 8, Porsche GT2 és
egyéb különlegességek. Őket 40-50 év múlva ugyanígy gyűjteni
fogják, mint ma a Jaguar E-type-ot vagy Mercedes 230 SL-t.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Jaguar kerék |
A veterán autókban az a szép, hogy nem akarnak
másnak látszani, mint amik. Gyártóik nem akartak értelmetlen
újításokkal, 2 cm-rel nagyobb oldalszélességgel, még 1 decivel
kisebb fogyasztással mindenáron vásárlókat nyerni. A verseny régen
is megvolt ugyan, de nem kényszerből jöttek ki az új modellek. Csak
egy példa: az egyik legendás Jaguar motort, a 190 lóerős 3,4
literes 6 hengerest, ami az XK 120-ban is dorombolt, 1950-től
1987-ig alkalmazták. Egyszerűen nem kellett jobb. Melyikünk tudja
ma elképzelni, hogy új autójának motorját még 37 év múlva is
használnák vadonatúj autók gyártásához?
A kiállítás olyan, mint az autók. Egyszerű. Jó
értelemben. Nincs tomboló, fülsüketítő zene, sem már-már meztelen,
unott arcú hostess-lányok, tombola. Csak a kiállítók, az autók, a
hangszórókból halkan duruzsol Robbie Williams jazz albuma. Ennyi.
Ahogy nézelődtem, megért bennem a régóta dédelgetett gondolat:
"Húsz-gombos, tíz-zenés, számológépes vadonatúj kvarcórámat
használt Patek-Philippe-re cserélném (akár ráfizetéssel
is)."
