Váltott fiúkkal hajnalig

2001.02.26. 11:38

Sikerült meggyőznöm Cat-et, hogy -10 fokban a profi termo-ruhák ellenére sem kéne motorral mennünk, úgyhogy bevágódtunk az Opelba. Mivel mindössze másfél órája, úgy fél öt körül értünk haza rövid (130 km-es) motoros túránkról, még egy kicsit át voltunk fagyva, és nagyon éhesek voltunk, meg mérgesek is, mert Polly (nem, nem papagáj, hanem a gordon szetterem) megette az útravalónak szánt meggyes-réteseket, amit véletlenül itthon felejtettünk. Milyen jól jönne most!

Szóval indulás előtt megvacsoráztunk a lakásommal szemben, a Face-ben. Addigra csatlakozott hozzánk Cat barátja is. Még mindig nem akarta elhinni, hogy a buli után átmegyünk Egerszalókra a szabadtéri fürdőbe - fürdeni. Kaja után újra elugrottunk Cat-hez, mert nem hozott pulcsit, és már kezdett hideg lenni, aztán irány az M3-as. Útközben eszünkbe jutott, hogy megfeledkeztünk Eráról, aki Gödöllőn lakik. Reggel még azt mondta, nem tudja jönne-e. Felhívtuk. Jön! Tehát elugrottunk érte is. Aztán vissza a pályára. Már fél nyolc felé járt.

 
   
    Babati Pihenő

A 32. kilométernél, a Babati Pihenőhelynél lakik és dolgozik két barátunk, Rita és Tomi. Ők is régi motorosok. A baj csak az, hogy mióta jegyet kell venni, hogy lássuk őket, ritkán találkozunk, tehát nem mehetünk el előttük köszönés nélkül. Ők is örültek a látogatásnak, úgyhogy itt elidőztünk egy keveset, és meg is alapoztuk az éjszakai hangulatot. Sajnos még Egerszlók sem volt elég csábító számukra ahhoz, hogy velünk jöjjenek a motoros buliba.

 
   
  Ezt nem mind én ittam meg, csak a többiek odacsempészték a poharakat.

Az Ifjúsági Tábort Hatvanban viszonylag egyszerűen megtaláltuk, bár előző nap még azt sem tudtuk, hogy ott lesz a buli, és az ismerősök közül senki nem tudta a Lions MC elérhetőségét. A végén az interneten kértem tanácsot (köszi). A ligetes, faházas üdülőtelep (legalábbis ilyennek képzelem, mert a sötétben semmit nem lehetett látni) bejáratánál vagy tíz motor sorakozott. Alig hittünk a szemünknek, hogy tényleg volt, aki motorra ült ilyen időben. Később a fák között még több motort és sátrakat is találtunk... Ez az igazi rockerélet!

 
   
    Chippendaleshow

A bulinak helyt adó épületbe elsőre nem sikerült bejutnunk. Mint később kiderült, épp a hastáncosnő mutatta be műsorát. A kiéhezett kanok még a bejáratokat is eltorlaszolták, úgyhogy erről a műsorszámról nem készülhetett fényképfelvétel. A szervezők azonban gondoltak a helyszínen megmagányosodó lányokra is, úgyhogy ezután chippendale-show következett. Erre már nekünk is jutott hely az első sorban. Körülnézve megállapítottam, hogy a bulin résztvevő lányok körülbelül harminc százaléka az Opelban érkezett. A közel száz fiú a hátsó sorokat foglalta el. (Én mondtam Cat-nek, hogy ne vigyünk a tengerbe vizet!)

A színpad mellett láttuk meg Claudiát, aki a motorostlálkozók elmaradhatatlan résztvevője. Szinte mindenhova elgurul 750-es Intruderével. Büszkén újságolta, hogy ő nyerte a ,,Legmesszebbről érkezett motoros lány" díját. Nem esett jól a tudat, hogy talán én vagyok az oka, hogy nem a mienk lett a dicsőség. Nem tudom, hogy Claudia Budapesten merre lakik, de ezek szerint Zugló és Angyalföld is eséllyel indulhatott volna a versenyben. A trófeához különdíjként járt a chippendale fiú is. Miután sem Era, sem én nem kívántuk meg a felkínált portékát (szegény Cat éppen nem ért rá), Claudia közölte vele, hogy inkább elviszi motorozni, csak hagyja őt békén.

 
   
  A fiú, aki bealudt a buli közepén

A műsor után egy nehezen felejthető zenekar játszott. A nevüket nem tudom, mert a plakáton még más szerepelt, pedig szívesen megjegyeztem volna, hogy legközelebb messziről elkerüljem őket. A hosszú, igénytelen és unalmas szólók alatt a közönség fele hazament. Már mi is azon gondolkodtunk, hogy ,,húzunk egy kövér gázt" és megyünk strandolni, de a Rockin' Rockets neve csábítóan hangzott. A várakozás ideje elég volt arra, hogy a kocsiban elfogyasztott egy üveg whisky hatására egyetlen fiúnk bemondja az unalmast. Közölte, hogy ő mindig is utálta az ilyen motoros bulikat, majd fejére húzta a kapucnit és elaludt a széken úgy tizenegy fele.

 
   
    Rockin' Rockets

Az átszerelés szintén nem volt egyszerű eset. Ha a szervezőknek lett volna egy kis rutinja, ide tették volna be a vetkőzőlányt vagy a szépfiút, ehelyett az összes világítást felkapcsolták és igénytelen discozenét erőltettek arra a néhány kitartó emberre, aki az igazi koncertre várt. A szerencse az, hogy a banda hozta a tőle megszokott színvonalat, és a táncoslábúaknak nagyon résen kellett lenni, hogy tartani tudják a tempót. Mivel hármunk közt Era volt a legkevésbé határozott, az Ő nyakába akasztottuk a fényképezőgépet (a kabátokkal letakartuk a fiút) és Cat-tel befúrtuk magunkat a rokizó tömeg közepébe. A hatás természetesen nem maradt el: váltott pasikkal táncoltunk éjjel kettőig.

 
   
  Egy a sok közül

Persze aki végigalussza a bulit, az könnyen virgonckodik. Mi a lányokkal már a koncert végén elvetettük a fürdőzés ötletét (szerintem Era már előtte sem gondolta komolyan), mégis egész úton hazafelé arról kellett győzködnünk a potyautast, hogy jobb lesz neki, ha most inkább hazamegy és kialussza magát ezután a fergeteges buli után. Egerszalókon különben is akkor a legjobb, amikor kijössz a forró vízből és egyből belehempereghetsz a hóba. Most meg sehol a hó... Ugye, Cat?