Lázas hadoválás egy marék nem létező autóról
Louis Vuitton Classic Boheme Run
Azt mondja az Erik a telefonba, hogy egy Ferrari 250 GT mellett áll. Haha, gondolom, hahaha, ebben a porfészekben, az első rendes mellékutca ledarálja a hasa alatt alacsonyan húzott kipufogócsövét. Itt állok a Roosevelt téren és nem fogod elhinni, hogy mi van itt, mondja az Erik.
Én meg közben lecsapom a gép tetejét, előtúrom a vállalati szerelőkardigánt, rohanok le a lépcsőn és idegesen ugrálok a járdán a taxiig. Nem 250 GTO, mondja az Erik, hanem az alap 250 GT, az ötvenes évek ezerarcú Ferrarija, a régi filmek észbontóan gyönyörű, kézzel kalapált Ferrarija, én meg csikorgatom a fogam és nyekergetem a kézháti inaimat, hogy ha-lad-junk már, miért kell ötvenöttel menni a kihalt rakparton és miért nem lehet átvágni a Roosevelt tér gyepén, miért kell döglassan jobbra körbemenni, végre valahára, és kizuhanok a nátriumgőzös sötétbe.
Ahol is a szem pöfetegnyire gúvad és szétpattan, a szivárványhártya a járomcsontra tapad, az üvegtest a garatba lefolyik.
Mi ez az egész?
A Louis Vuitton francia luxusbőröndgyár szeptember 7. és 10. között rendezte meg a Louis Vuitton Classic Boheme Run veteránautó-ralit. A futam szeptember 7-én indult a Hungaroringről, az autók aznap este a Magyar Tudományos Akadémia székháza előtt parkoltak (itt készültek képeink). Szeptember 8-án reggel továbbindultak Bécsbe, majd Prágába.
Az Erik ugyanis hülyeséget beszélt. Mert bár tényleg egy sor (egy egész sor!) 250 GT áll az Akadémia előtt, tarkán és délcegen, van ott középen valami, amire az angol azt mondaná, hogy something special. Méghozzá something special abban az értelemben, hogy az észrevehetetlenségig kinapfogyatkozza a sor szélén álló elefántcsontfehér 250 GT California Spydert. A világ talán legszebb kabrióját, a maga négymillió dollár körüli piaci árával. Something special, a három darab D alakú hűtőnyílással a földet szimatoló ovális légbeömlő fölött, something special a tökéletesen ívelő kupétesttel, something special a finoman visszacsapott berlinetta-farral.
Az autópornográfia egyik orgazmusa, tudják, amit a Vanília égbolt elején vezet végig Tom Cruise az álmában kiürült Manhattanen, csak a filmben persze egy ócska replika szerepel, mert ebből az autóból összesen készült harminckilenc darab, némi jóindulattal negyven, és ennyire hosszú keze még a Hollywood madzagait húzgáló embereknek sincs.
