Figyelmeztettek, hogy nagyon furcsa lesz a vezetési élmény. Egyrészt az ember az első tengely fölött, vagy egyenesen kicsit előtte ül, a kanyarodás élménye is más, meg persze az ív se feltétlenül ott lesz, ahol gondoltuk, és ráhúzhatjuk az oldalát egy-egy kőre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az autó elejében ülünk, az eleje pedig azt jelenti, ami előtt nincs más, hiszen ez az eleje. Liberóban valószínűleg kipusztulnának az Euro NCAP bábuk, de az élmény egyáltalán nem félelmetes, az osztrák Pinzgauer katonai terepjáró például százszor súlyosabb volt.
A pótkerék fantasztikusan idióta helyen van, a két első ülés alatt-között, az egyiket félrehajtva férünk hozzá. A váltó ötsebességes és még jóféle rudazatos, a váltógombban a 4WD gombja, 30 km/h-ig menet közben is kapcsolhatunk összkereket. Az 50 lovas háromhengeres még pont elég, hogy országúton különösebb megaláztatások nélkül eljárjunk ezzel az egy tonnával, ha viszont kihasználjuk a rakteret, vagy beül a hat ember, nyilván olyan lesz, mint egy T1-es vagy T2-es Transporter, amit százszor rosszabb vezetni, mint nézegetni.
Kikanyarodunk az országútra, lehúzom az ablakot; hej, a régi jó japán ablaktekerők! Milyen gyorsan, milyen könnyen, le, fel. Annyira nem szűkös a Libero, de jót tesz a helykínálatnak, ha az évszak megengedi, hogy kilógassuk a karunkat. Egy kis tankcsapda után bekanyarodunk az erdőbe: állampolgári kezdeményezésből létrejött BMX pálya, döngölt földkupacokból egész szabályos félcsövekkel. Van néhány siratófal, ez-az, a kék Liberót például Balázs bontani vette, aztán gondolta, ha már úgyis szétbontja, és nincs rajta mit sajnálni, előbb kipróbálja. És a kék Libero mindenhonnan kijött. Aztán persze megszánta a kéket, és a nevére vette, hogy legyen kettő.
Az erdei földúton vidáman bukdácsol a Libero, aztán egy elég durva lejtőhöz érünk, ami már a szakadék határesete. Én nem merek ott lemenni, az hétszentség. Balázs lemegy. Aztán feljön. Így most már nem is tűnik olyan kilátástalannak, úgyhogy én is kipróbálom; nagy gáz kell, de különösebb gyilkolás nélkül megcsinálja, és a felső peremen se akad el. Hihetetlen.
Nagy kár, hogy ennyire rohad. Ha ugyanezt a karosszériát ebben az időben a németek gyártották volna, még ma is jól használható hatüléses volna a Libero. Így csak olyanoknak tudom ajánlani, akik képben vannak a hegesztéssel. A célközönséget nehéz belőni. Sok országutazásra, pláne sztrádára végképp nem való. A gyenge motor igazából biztonsági intézkedés is: ilyen rövid tengelytávot 110-es tempó felett nem könnyű egyenesben tartani. Viszont tanyára, falura, tanyáról-faluról városba szaladgálni, emberekért, áruért, takarmányért, hóban, sárban, bármikor, földutakon-vadcsapásokon, mindenféle klimatikus és domborzati viszonyok között felülmúlhatatlan. Természetesen úgy, hogy a bázison van egy hegesztőkészülék. És hát melyik tanyán ne lenne?
Kapcsolódó filmajánló
Subaru Libero természetesen ritkán tűnik fel hagyományos, pengeverdás filmekben. Szeretettel ajánlom viszont mindenkinek az Ádám almái című dán mozit, melyben a főszereplő a legutóbbi James Bondból is ismert Mads Mikkelsen. Filmtörténeti szempontból már az is kuriózum, hogy Mikkelsent általában szófukar szerepekre szerződtetik, az Ádám almáiban viszont egy szófosó papot alakít. A sztori, hogy egy börtönviselt neonácit egy vidéki parókiára küldenek rehabra. A pap pedig a Liberóval jár a rehabosok elé a buszmegállóba, így tehát a Libero is főszereplőnek tekinthető, főleg, hogy a bőrfejű is mindig azzal viszi a papot a balesetire, miután agyonverte.
Szépek a képek, jók a karakterek, és a sztori se sablonos, például az ugyanott rehaboskodó pakisztáni bevándorló figuráját se idealizálják, ahogy már régóta szokás. Ő is csak ugyanolyan hülye, mint a többiek, és természetesen közben terrorista is.
