Legelsőnek mindjárt itt az Arsenal, az Angliában és Amerikában virágzó limitált példányszámú sportkocsik magyar változata. A nyugati kitautók olcsó mechanikára (Volkswagen bogár, Ford Taunus majd Sierra) támaszkodva a műanyagban rejlő lehetőségeket kiaknázva tündökölnek. Ugyanez az elv mozgatta az Arsenal készítőjét is. Bank Frigyes azonban jókora hátránnyal indult.
Magyarország retro-sportkocsija, az Arsenal, amelyet újabban Imperial néven árusítanak. |
Egyrészt az időpont: a nyolcvanas évek elején
az egyéni kezdeményezéseknek nem túlságosan kedvező légkör. A
helyszín: Soltvadkert. Nem éppen autocity. És az olcsó donorautók
választéka is hervasztó volt: Trabant, Moszkvics, Zsiguli. Végül az
utóbbi, egy
1200-es Zsiga alvázára született meg a nyomokban a huszas évek
Mercedes SSK-ját idéző formájú Arsenal. Az engedélyeztetés
nehéz procedúráján kis fifikával túljutó mesternek (Ez igazából egy
Lada, csak a szovjet fejlesztők munkáját segítem) a '90-es évek
második felében nyúltak a hóna alá, de azért az a közel négymillió
forintos ár, amennyit a mostmár Imperial névre hallgató,
változatlan műszaki paraméterekkel bíró kétülésesért a járművet
forgalmazó vállalkozó kedvű egyedek elkérnek kicsit merész.
Nálunk is készült Volkswagen bogár alapú "homokfutó". |
Magyarországon is készült buggy! A Beach
Boys&Co által sugallt
nyomulunk a bícsen, a homokban hempergünk-fíling
Magyarországon először Kesjár János autóversenyző fantáziáját
mozgatta meg - ő Trabant alvázra dolgozott. A '80-as években azután
egy másik társaság 10 darab Volkswagen bogarat is lecsupaszított és
egy angol buggy-ról levett minták alapján megszületett a hazai
buggy.
"De mi jön a Trabant Hycomat után" - kérdezték egy pártgyűlésen. Ez az autó lett volna a válasz... |
A nyolcvanas évek második felében már érezni
lehetett az első nyugati szellőket, a politikai légkör is enyhűlt.
Egyre többször merült fel a kérdés lesz-e élet a kispolszin és a
Trabin túl? A Tiszántúli Autójavító Vállalat Túrkevén Csathó József
formatervező vezetésével 1989. folyamán megalkotott egy érdekes
formájú kisautót, amelyet a Polski Fiat 126 alapjaira helyeztek. A
háromüléses Sigma
megelőzte a McLaren F1-t, ugyanis elöl ült a vezető, mögötte
kétoldalt utasai - csakúgy, mint az exkluzív sportkocsiban. A
Budapesti Nemzetközi Vásár látogatói megtekintették az újdonságot,
mondtak egy nevetséges árat, amit hajlandóak lennének kifizetni, és
a projekt ahogy elindult, be is fulladt.
Sigma ez is |
Jóval komolyabb kísérletnek bizonyult Erich
Graf von Waldburg-Zeil, egy német autóbolond nemes és az Ikarus
közös vállalkozása. A Tecoplan Leo, amelynek első példányát
1989-ben a Genfi Autókiállításon állították ki,
a Smartot jócskán megelőzve akart trendi európai kisautóvá
válni. Azonban kiderült, hogy prototípusból sorozatgyártású modellt
kifejleszteni horribilis pénz, a gróf családja pedig felkérte a
vállalkozó szellemű Erich-et, hogy legyen szíves felhagyni e léha
szórakozással.
Sajnos ez be is következett, a Leo elsűllyedt.
Amikor Széles Gábor a '90-es években az Ikarus igazgatója lett,
valaki rátalált e sárga színű kisautó fotóira, és rájött, hogy ez
lesz a megoldás az Ikarus termelési problémáira -
buszgyártásról át kell állni kisautó-termelésre. Éveken
keresztül folytak a kísérletek, de a gyárból származó információk
szerint ezek nemrég abbamaradtak.
A rövidéletű Auto Extra csak "Magyar Álomnak" becézte Borlóy Mátyás és csapata alkotását |
A Leo alkotói nagyrész magyarok voltak, akik
miután hazatértek Németországból, saját maguk is összeállítottak
egy -
az Auto Extra című rövid életű autóslap által csak "Magyar
Álomnak" nevezett - műanyagkarosszériás családi autót. "Csodát
- hazai autógyártást várunk. Álmodozunk Suzukiról, Borsodban
Dacia-összeszerelő üzemről beszélnek. ... Sort áll még a korszerű
nyugati autóipar is. A megoldás pedig kézenfekvő" - áll az Auto
Extra 1989. júliusi számának címlapján. A Trabant-kispolszki
elemekből válogató, műanyagkarosszériás autó azonban sohasem jutott
túl az egyedi darab szintjén.
A Magyar Álom készítőinek másik ígéretesen induló vállalkozása: UAZ alapú Jeep-replika! |
Az Ikarus termékváltási kísérletéhez hasonlót
próbált Hódmezővásárhelyen a Hódgép mezőgazdasági gépgyár 1987-ben.
Úgy gondolták, hogy a franciák, olaszok és svájciak körében
népszerű csöpp kis bevásárlóautók piacán nekik is van
keresnivalójuk. Így született meg a
Puli. Mivel az exportpiacok elektrojárművet akartak, ezért
7.4 kW-os erőforrással szerelték a kisautót. Azonban úgy a
formavilág, mint az építési minőség hagyott némi kivánnivalót maga
után.
Az egyik leghíresebb jelenkori magyar gyártmányú automobil: a Puli. |
Két-három évig azért futott a szekér. Majd megkísérelték a hazai hatóságok figyelmét is magukra vonni, azonban a kért adókedvezményeket nem kapták meg. Így a Puli árban egy Suzuki Swift-tel versenyzett, persze esélytelenül. Az Elektromos Művek vásárolt párat, de sajnos ez sem segített - a Puli históriája 1997-ben végetért. Ez persze csak vázlatos összefoglaló lehetett: Varga Zsolt aerodinamikus alkotásai, a BNT Lorent fagylaltszállító retro-teherautó, a Helix replikái és még jópár alkotás akár egy kisebb kötetet is megtöltene.