3500 m magasan állunk egy helikopter seggének legszélén, cipőnk orra kilóg a semmibe, alatta fehér felhők és a nagy üresség, és közben -5ºC-os hideg szél csap az arcunkba. Lehet, hogy rosszul hangzik, de igazából hátborzongatóan jó érzés.
Örök hálám Igor Sikorskynak, Kármán Tódornak és az összes kísérletezőnek, akik a 20. század elején megalkották a helikoptert, mert a forgószárny zseniális találmány. A helyből felszállás és az egy helyben lebegés ma már nem csak a helikopterek kiváltsága, de a helikopter az egyetlen alternatíva, ha ezt a képességet nemcsak a repülőtér és a kifutópálya megspórolására, hanem munkára is szeretnénk használni.
Magyarországon sok helyen lehet ugrani, de egyetlen olyan hely van, ahol helikopterből: Dunaújvárosban. Itt van egy civil Mi-8-as helikopter, amit nyáron elsősorban ejtőernyőzésre, egyébként teheremelésre használnak. Én is ide jöttem, hogy immár háromszoros visszaesőként újra átéljem a szabadesés élményét.
Nyáron rengeteg ejtőernyős versenyen jártam, ahol többnyire a földről, néha a fedélzetről néztem az ugrásokat. Nyár végére annyira kiéheztem, hogy úgy éreztem, nekem is ugranom kell. Mivel egyedül nem tehetem (ejtőernyős képzésen kell részt venni), maradt az utas változat, vagyis bejelentkeztem Horigához. Nem egyszerű egyeztetni. Horigáék hivatásos ejtőernyősök, egész nyáron oktatnak, tandemoznak, bemutatóznak és versenyeznek. Minden hétvégén az ország más-más repülőterén. De az ember ragaszkodik a fodrászához, a fogorvosához és a tandempilótájához.
És ragaszkodtam a Mi-8-hoz is. Az L-410-es repülő 500 méterrel magasabbra visz, ami plusz tíz másodpercnyi zuhanást jelent, de ez mégiscsak egy helikopter, hátfal és klausztrofóbia nélkül, amiből a megfelelő pillanatban egyszerűen kisétál az ember 3,5 kilométeres magasságból.
A dunaújvárosi Mi-8 és személyzete nemcsak ejtőernyősök dobálásában, hanem teherszállításban is gyakorlott: antennáktól pakisztáni sérülteken át szinte mindent szállítottak már. Ők emelték be a Lurdy Ház kéttonnás klímáit is. A 7,2 tonnás gép a kettő, egyenként 1500 lóerős gázturbinás hajtóművével három tonna hasznos terhet bír felemelni külső felfüggesztésen.
és a közös állásszög szabályozható
A helikopter vezetése alapból is nagyon összetett, mert rengeteg dologra kell figyelni egyszerre. Olyan, mintha egy nagy léggömbön állnánk, ami mindig el akar dőlni valamerre, ezért állandóan korrigálni kell. A pilóta mindkét kezével és lábával keményen dolgozik, hogy egyensúlyban tartsa a gépet: a botkormánnyal irányítja az előre-hátra, jobbra-balra dőlést a forgószárny állásszögének változtatásával (jobb kéz), az egyesített gázkarral szabályozza a hajtómű teljesítményét és a forgószárny közös állásszögét (bal kéz), a lábpedálokkal pedig a faroklégcsavar állásszögét, ami a jobbra-balra fordulást eredményezi (mindkét láb).
Ha kíváncsi, milyen arcot vágott Angéla, amikor kiugrott a helikopterből, kattintson!
