A Reliant Anglia egyik legkevésbé ismert autógyára. Most azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy befejezték a háromkerekű típusok készítését. Ezzel viszont gyártó tevékenységük 65 év után véget is ért. A cég az utóbbi években már csak árnyéka volt önmagának: amióta 1995. decemberében csődöt jelentettek, egyik tulajdonos a másikat váltotta, és a kis cég egyre inkább olyan járművek eladására koncentrált, mint az indiai San Storm, az olasz Piaggio háromkerekű teherautó, vagy a francia Ligier törpeautó. Saját típusuk, a Robin így egyre inkább háttérbe szorult, és szeptember végén az utolsó példány is legördült a gyártósorról.
 |
|
|
|
|
| Reliant Regal, '60-as évek | |
Pedig a Reliant 65 éves története során mindig
is ezek a nagyközönség által inkább tűrt, mint tisztelt, ámde mégis
népszerű triciklik jelentették a fő irányt.
T.C. Williams, aki a Raleigh kerékpárgyár háromkerekű részlegét irányította, a cég megszűnése után önállósította magát, és 1935-ben saját céget alapított. A korai Reliant modellek áruszállító kisteherautók voltak, nagyrészt motorkerékpár alkatrészekből összeállítva. A furcsa formájú szerkezeteket az Austin 7 oldalszelepelt motorja hajtotta. A virágzás időszaka a második világháború után következett be, amikor a vásárlók minél olcsóbban szerettek volna valamiféle automobilhoz jutni.
|
|
|
|
|
| Tipikus Reliant háromkerekü a Robin | |
A Reliant ügyesen egyensúlyozott, hogy a nagy
gyártókkal ne kelljen versenyeznie, de megfelelő alternatívát
kínáljon a motorkerékpárokkal szemben. Az 1952-ben bemutatott
Regalnak ugyan
nem volt ki az összes kereke, de négy személy (leginkább két
felnőtt és két kisgyermek) számára biztosítani tudta az autózás
élményét. A 16 lóerős motorral, lejtőn lefele és hátszélben a 100
km/h sebességet is meg lehetett közelíteni!
|
|
|
|
|
|
| Mint egy furcsán szeletelt sajt... Az ék alakú Bond Bug, amelyet a Reliant készített | |
Az autócska pont befért két kategória közé: a
törpeautóknál kényelmesebb volt, a családi autóknál viszont
olcsóbb, ráadásul motorkerékpár jogosítvánnyal is lehetett vezetni.
E korai típusok még alumínium karosszériával készültek, 1956-tól
váltotta le műanyag a fémet.
A korabeli sajtó kicsit túlreagálta a Reliant típusait, egy
újság ugyanis nem átallotta a "háromkerekű világ arisztokratájának"
titulálni gyártmányaikat, többek között az elektromotorral
mozgatott ablaktörlő miatt.
|
|
|
|
|
| Az izraeli Autocar által gyártott Rom Carmel egyik változata. | |
A '60-as évek elején a cég nyugdíjazta az öreg
Austin 7 erőforrást, és helyette saját maguk fejlesztettek ki egy
600 köbcentiméteres alumínium motort, melynek 850 köbcentiméteres
változata hajtotta az utolsó Reliant háromkerekűt is. A Reliant
kétszer kísérelt meg egy kereket hozzáadni kisautóihoz, és
"normális", négykerekű családi autóval megnyerni a vásárlók kegyét.
Az első kísérlet az 1964-es Rebel (lázadó) volt. A vásárlók gyorsan
leverték a lázadást.
|
|
|
|
|
|
| Az egyik rövidéletü négykerekü, a Kitten, amelynek karrierje Indiában dicsöségesebb volt. | |
1975-ben pedig megjelent a Kitten (kiscica).
Ezt legalább hét éven keresztül cirógatták, sőt később Indiában is
gyártották licenc alapján! A Reliant amúgy is
szakértőnek bizonyult egzotikus országok autógyártásának
megteremtésében. 1958-ban egy izraeli cég kérésére
kifejlesztettek egy, az izraeli éghajlati körülmények közt is
használható kombit, majd két évvel később egy sportkocsit. A török
Otosan Gépgyár Anadol nevű családi autójának megalkotásában is
szerepet vállaltak, míg egy görög megrendelő egy kisteherautó kész
terveivel távozott. Az Anadolhoz hasonló limuzin Új Zélandon való
gyártása végül kútba esett.
|
|
|
|
|
| scimitar | |
Viszont az 1960-as Sabra, az izraeli sportkocsi
nemcsak a megrendelő tetszését nyerte meg, hanem a fejlesztőét is.
A Reliant saját maga is gyártani kezdte a kétülésest Sabre néven. E
típus alvázára épült
az első Scimitar sportkocsi, amely a Reliant másik
kulcsfontosságú terméke lett. Eredetileg 2.6 literes motorral
kínálták, de létezett háromliteres V6-os változata is. E típus
megalkotója David Ogle a '60-as évek végén egy sportos kombit
fejlesztett ki a Scimitar alapjaira. Ez lett a Scimitar GTE, amely
egy időben népszerűbb volt, mint az alaptípus: a nyitott
változatból alig 1000 kelt el hat év alatt, míg a GTE-ból közel egy
nagyságrenddel több, összesen 9410.
|
|
|
|
|
|
| scimitar 2 | |
Ogle másik alkotása a - szintén a Reliant
égisze alatt készített - Bond Bug az angol ifjúság egy részének
ugyan örömet szerzett, a Morgan-féle háromkerekű örömautózás
élményét adta, a legtöbben mégis csak egy
furcsán szeletelt sajtnak tartották a "kis bogarat".
A hetvenes évek volt a Reliant virágkora: heti 350 darab háromkerekű és 50 Scimitar készült. A nyolcvanas években a Scimitar egyre több vetélytárssal nézett szembe, végül a gyártónak nem maradt más választása, mint abbahagyni a gyártást.
|
|
|
|
|
| A jövö: az Indiából importált San Streak sportkocsi | |
A Scimitar sorsa ezzel nem végeztetett be, több kísérlet is történt a felélesztésére, végül immár SST néven visszakerült a Reliant kezeibe. Ez már a '90-es évek elején történt. 1995. decemberében a Reliant csődöt jelentett. A Jaguar egyik legendás fejlesztőmérnöke, William Heynes fia, Jonathan vásárolta meg a céget saját pénzéből. Azonban ő is gyorsan túladott rajta. A jelenlegi tulaj leginkább az autókereskedésre koncentrál, így következhetett be az elképzelhetetlen: megszűntették a háromkerekűek gyártását.
