A harmincas évek Svédországában vagyunk, érzôdik, hogy erôs lövöldözés lesz nemsokára, ezért 1937 május 20.-án, létrehoznak egy repülôgépgyárat, melynek a fantáziadús SMB nevet adják. Ezt késôbb megbánják, és a jelentés túlzott megváltoztatása nélkül Svéd Repülôgép Részvénytársaságra keresztelik át, ami svédül Svenska Aeroplan Aktienbolag, azaz a SAAB.
Göta folyó |
Székhelyét a Göta älv, azaz a Göta-folyó
partján fekvô nagy múltú ipari városba, az ötvenezer lakosú
Trollhättanba helyezték.
Trollhättan körübelül annyit jelent, manóföveg, de nem ez volt
szempont a hely kiválasztásakor, inkább hogy a Vänern-tó vizét
elvezetô folyón már régóta erôműveket tenyésztenek, így ez a
környék ipari szempontból jó egészségnek örvend.
Junkers86, késôbb SAAB B3 |
Elôször a Junkerstôl származó könnyűfém törzsű B3-as
bombázót, majd a Northroptól kölcsönzött B5-ös egymotoros
vadászbombázót gyártották. 1939-ben egyesült a SAAB az ASJ cég
linköpingi székhelyű repülôgép ágazatával, a székhelyét és a
fejlesztôrészleget is oda tette át.
SAAB J21 |
A kezdeti szárnypróbálgatások után már valami
eredetibbet akartak kihozni a gyárból: ez lett a
J21-es, tolólégcsavaros, két csôtörzsű gép. Mivel a
propeller hátul van, a pilóta nagyon jól kilát, de ha ki kell
ugrani, akkor már kínos. A biztonságra azóta is nagyon háklis SAAB
(amit azóta utolért, ami a Kreszt is: kisbetűkkel írjuk, Saab),
ezért kénytelen volt feltalálni (azaz repülôgépbe elôször
beépíteni) a katapultülést.
Sixten Sason |
Aztán véget ért a háború, és úgy döntöttek,
ideje valami mást is csinálni.
Gondolkodtak a kerékpár, csónak és fürdôkád gyártáson is,
végül úgy határoztak, hogy autókat építenek. A prototípus
gyártásnak tizenöt fôs, dörzsölt kézművesekből álló társaság látott
neki Gunnar Ljungström repülômérnök és a késôbb híressé váló Sixten
Sason designer vezetésével.
A feladatnak a 92-es sorszámot adták, az ennél
kisebb számok már így is foglaltak voltak. A
katonai projekteket 89-ig számozták, majd a polgári 90
(Scandia, 32 személyes) és 91 (Safir, egymotoros, kétszemélyes)
repülôgéptípusok következtek. A 92-es prototípusainak teszteléskor
a 91-est még javában Trollhättanben gyártották, de aztán a 90-essel
együtt az egész repülőrészleget Linköpingbe, ezzel párhuzamban az
autó gyárrészt a trollhättani 17.700 négyzetméteres csarnokba
telepítették.
Nekiálltak a prototípusnak, egyelôre még csak
smirglivel meg sajtreszelôvel, ugyanis az elsô
karosszériaterv még fából készült. A fém megmunkálásához speciális
gépek kellenek, és ezzel svédék is tisztában voltak. A 92-est úgy
képzelték el, hogy lehetôleg egy darabból készüljön a váz nagy
része, azaz a szélvédôtôl a tetôn át a hátsó lökhárítóig egyetlen
alkatrész legyen.
Külön présgépet kellett rendelni, a választás a
Chicagói Clearingre esett, amely végül a nagy sajtolón kívül két
másikat is eljuttatott 1947 nyarán Göteborgba, ahonnan ugyanolyan
összeszerelt állapotban szállították Trolhättanbe.
A présgép munkavégzô pofája szerény 87 tonnás volt. A
gyártás összes munkafolyamata - karosszériaelemek nyomása,
összeszerelése, motor és váltó legyártása, beépítése, belsô
alkatrészek behelyezése, festés, kárpitozás - összesen 6330
munkaelembôl állt.
A prototípus vázlatait Sixten Sason 1946 január
közepére vetette papírra, ezekbôl készültek az elsô faminták, és a
kész példány árpilis 15.-én készült el. A test végsô formája
szeptemberre tisztult le.
A 001-es nyárra vezethetô állapotba került, megkapta a
rendszámát is (E 14783). Ezt a példányt nevezzük ma már csak
ur(ős)-Saab-nak. A két rákövetkezô példánnyal együtt 280.000
kilométert teljesítettek az összes lehetséges útburkolaton (még jó,
hogy nem hozták a Bartók Bélára). A 92.002-est június 10.-én
mutatták be Linköpingben egy sajtótájékoztató alkalmával.
Idôközben Rolf Mellde kerül a motorfejlesztô
részleg élére, mert
a prototípusba a DKW motorjait építették (lásd még Wartburg
címszó), az ô vezetésével kezdôdhetett meg a kétütemű, kéthengeres
motorok gyártása.
1949. december 12-ére készült el minden, ekkor kezdôdött a gyártás két változatban: Standard és de Luxe kivitelben, az összes példányt mohazöldre fényezték. Amikor elkezdôdött az elsô széria 92-es gyártása, akkor gördült ki a gyárból az utolsó Saab 21-es vadászgép. Az elsô, kész kisautók 1950 január 16-án kerülhettek mind a 764 köbcentijükkel a vásárlók elé, az elsô nap mindössze három példány. Az elsô évben naponta négy, az egész évben mindössze 1246 jármű készült el.
Azért ezt a 764 köbcentit ne becsüljük le,
1950-ben a motortervezô a több mint hétszáz kilométeres
Svédországot átszelô raliban elsô helyet ért el, és
a nôk kategóriájában is 92-es aratott gyôzelmet, volánjánál
Greta Molanderrel.
A rossz szokásoktól nehéz szabadulni, így a 92-001 nagyon hasonlított egy repülôgépszárny keresztmetszetéhez, ettôl eltekintve mindenben az akkortájt eléggé vegetáló svédek igényeihez igazították: nagyon olcsó lett. Jellemzô, hogy a mérnökök féltették a felhasználókat, nehogy beverjék a fejüket a nyitott csomagtér-fedélbe. Inkább nem is csináltak rá ilyet, a csomagokat így is jól el lehet érni az utastérbôl is (egyesek szerint innen származik a 'svédtorna' kifejezés).
Ugyanez a féltô gondoskodás munkálkodhatott a
tervezôkben, amikor egy 25 lóerôs motort szerkesztettek a kisautó
orrába,
ezzel egy csapásra elvették a júzerek kedvét a
gyorshajtástól. A hátsó ablak osztott lett, az ajtók pedig
elôre nyíltak. A ur-Saabnak hátul csak egyetlen lámpája volt.
SAAB 92 |
Ha esetleg valaki azt hinné, az elsô Saab
valami gányolás-féle volt, az téved.
A karosszériát például szélcsatornában tervezték
(1946-ban!!), a légellenállási tényezôje 35 cW volt. Erre sok
autó ma is büszke lenne. Az autó elôrejelezte a későbbi évek
Saab-koncepcióját: funkcionalitás, elsôkerékhajtás, nagy méretű
kerekek. A karosszéria torziós merevsége nagyon jó volt, az
A-oszlopok boruláskor elbírták az autó súlyát, a vázat, az
oldalakat megerősítették.
|