A lavina szolid lakatolással kezdődött. 2001-ben ki gondolt a sperrdifire, dupla karburátorra? Csak egy szép barna családi autó volt a cél. Egy normális tulaj itt fel is adja a tuningot, és ma már a sógorának is letagadná, hogy milyen életveszélyes helyzetek kiváltója volt kalappal fején.
A házi autótuning legtöbbször a sportlégszűrőben és a króm kipufogóvégben merül ki, még akkor is, ha milliókat költenek a hifire vagy az autó fényezésére. Hogy valaki futómű-tuningolással kezdené, csak a legritkább esetben fordul elő. Esetünkben így történt, ezúton is tolmácsoljuk a Totalcar szerkesztőségének csodálatát.
Az autó eredetileg a Skoda 120 ötsebességes, 50 lóerős GLS változata volt, és épp 10 éves múlt, amikor a család 1999-ben megvette. A lakatolás, fényezés után négy könnyűfém felni következett, majd Perkó kezébe került a Skoda-biblia, azaz a Jaroslav Andrt-féle Skoda 105, 120, 130, 135, 136, Garde és Rapid személygépkocsik javítási kézikönyve. Azonnal új távlatok nyíltak, és az olajos, lengőtokos hátsó futómű közellenséggé vált. Hosszú kutatómunka árán sikerült hozzájutni egy bontott 130-as száraz féltengelyéhez és első fékéhez. A Skoda 130 LR többeknek ismerős lehet, akkoriban a raliban nagyon jól szerepelt.
A 130-as ferde kitámasztókaros, száraz féltengelyes futóművel készült, elöl négydugattyús fékkel (a 120-asé eredetileg kétdugattyús volt). Ezeket a Skodákat a Merkur nem hozta hazánkba, elsősorban Angliába, Skandináviába utaztak. A könnyűfém felnin és a futóművön kívül az 1300-as a motorjában különbözött a 120-astól, de ebben is vas hengerfej volt. A továbbfejlesztett 135-ös és 136-os már alu hengerfejes volt, és ezekben debütált az 58 és 62 LE-s Favorit-motor. Ezek voltak a csúcs-Skodák a 80-as évek végén.
A Skoda-klub gyakori látogatása egyre jobban feldúlta a könnyűfém felni - szép fényezés tuningképet. A találkozókon feltűnt 70-80 lóerős Skodák látványa Perkóban komolyabb terveket érlelt, de a 130-as futóművének átszerelésére nem sok jelentkező akadt. Ezeket az alkatrészeket a hazai Skoda-szervizekben nem nagyon ismerték. A megoldást megint egy Skoda-találkozó jelentette, amikor Perkó megismerkedett Asztalos Zolival, az ő keze alatt már sok Skoda rémség született.
Felgyorsultak az események. A fék, a futómű, a lengőkar és a hozzá tartozó difi és váltó a helyére került. Elvileg a régi motor maradt volna, de a szerelő kevésnek ítélte a hosszú difihez. Nincs mese, kellett egy Favorit-motor. A kutatómunka meghozta gyümölcsét, sikerült találni egy hamvas darabot, egy 93 éves öregúr hátulról tört Favoritjából származott. A motor tökéletesen passzolt a régi helyére, gond nélkül működött. És ami nem lebecsülendő, az átalakítás hivatalosan történt, papírokkal, a Mozaik utcában vizsgáztatva.
Az elkészült autó - ami most már a Skoda 136-osnak felelt meg - városban mindenki megelégedésére, szépen teljesített. Az új motorral könnyedén vitte a 130-140-et. A problémára a kecskeméti Skoda-találkozóra menet derült fény. Amint kiértek a szélárnyékból az autópályára, azonnal elkezdett vitorlázni az autó eleje, és irányíthatatlanná vált.
aki végig kitartott az átépítés alatt
Az őrület folytatódott, a gyári 165/80R13 helyett 175/65R13-as gumit szereltek fel, ültettek az elején, keményebb gátlókat kapott. A futómű így már tökéletes lett. De ha már úgyis benne voltak a munkában, a motor egyedileg gyártott négyleömlős kipufogócsövet és a hozzá tartozó keresztdobot kapott, amit a 130 LR kipufogójának neten talált tervei alapján készítettek el. Igaz, hogy ezért a hátfalat is át kellett kicsit alakítani, de megérte.
Na jó, de ez még mindig csak a széria Favorit-motor. Egy kör a haver versenyautójával romokba dönt mindent, és már nem kérdés a motortuning. Nem a világ legerősebb autóját akarták megcsinálni, inkább jól vezethető élményautót. Ebben a szellemben kezdték a munkát. Szétdobták a motort, a hengerfejcsatornákat felfúrták, aztán jöhettek az erősebb szeleprugók és a nagyobb BMW-szelepek. Akkorák, hogy a szívó- és kipufogószelep majdnem összeér. Amikor ezt hallottam, kissé megdermedtem, de Perkó megnyugtatott. Kitalált rendszer, nem ez az első Skoda, ami így készül.
Alapos munkát végeztek: a hajtókarok grammra azonosak, akárcsak a patikamérlegen kimért, kikönnyített dugattyúk. A lendkereket is könnyítették, még arra is figyeltek, hogy az ékszíjtárcsát alumíniumból készítsék. A motortuningnál a 130 LR volt a minta, így a szívócsonk az LR stílusában, alumíniumból készült. Egy eredetit másoltak le. Két - Alfából származó - dell 'Orto karburátort kapott, ezek jobbra néznek, hogy ne a meleg levegőt szívják a kipufogó mellől.
