Skodázás a zárt osztályon

A karburátor beállítása külön kaland volt. A szakemberek kiszámolták, hogy ehhez a motorhoz milyen fúvókák kellenének, de sehogy sem sikerült olyanokat beszerezni. Egy éven keresztül folyt a kutatómunka. Ahányszor kínáltak eladásra ilyen karburátort, Perkó mindig felhívta a tulajt, legyen szíves, nézze már meg, milyen fúvókák vannak benne. Aztán kiderült, hogy a fúvókakészlet, amire szükség van, csak versenyautókhoz készült. Végül egy bontásra szánt verseny-Favorit karburátorainak megvásárlásával sikerült fúvókákhoz jutnia. Ezután már csak a légszűrőházat kellett legyártani az LR mintájára üvegszálból.

A véráldozat meghozta hatását, tuningautóktól eltérően a motor gyönyörűen jár alapjáraton, kis és nagy fordulaton is. A kész szerkezetet mérőpadra állították, az eredmény 91 lóerő lett a gyári Favorit-motor 62 lóerejével szemben. Az eredetileg 100 Nm-es nyomatékból pedig 121 Nm lett. A nyomatékgörbe olyan, mint egy dízelautóé, 3000-től vízszintesen fut. Ezek után azt hihetné a kedves olvasó, nem volt más hátra, mint a jóleső pihenés. De nem.

A szörnyű baj, hogy hosszú váltóval már nem volt olyan jó a pörgős blokk. A megoldást a gyári ralikrosszváltó hozta. Megint talicskára pakoltak néhány ezrest, és hosszas nyaggatás után egy cimborától 200 ezer forintért elhozták az ötsebességes, 4,44-es végáttételű, sperrdifis különlegességet. Perkó még jól is járt, hogy nem újonnan kellett megvennie több mint 500 ezerért.

Egymillióig egy Excel-táblában gyűltek a költségek, aztán a lelki béke érdekében ezt inkább hanyagolta. Ha most alapról kéne kezdeni, a jelenlegi állapot - a kitaposott utak ismeretében és egy kis szerencsével - körülbelül másfélből kijönne, de nem érdemes a költségekbe belegondolni. Ráadásul ebbe a motorba nem lehet már gagyi olajat tölteni, így Skodához mérten egy olajcsere is komoly költség.

Az utolsó szerzemény a csavaros peremű, gyári verseny-LR-felni. Annak idején - versenytől függően - 5,5 coltól 11-esig cserélték a felniperemet. Perkó szinte látatlanban vásárolta 35 ezer forintért a rettenetesen lepusztult, repedt, hegesztett, de hőn áhított alkatrészt. Magnéziumötvözet, könnyen sérül, ezért nehezen bírja az utcai használatot. Iszonyú összeg volt megcsináltatni.

Ezek után már csak a 13-as, 7,5 col széles kerékre kellett gumit keríteni. Itt megint kutatómunka kezdődött, mert arról valamiért sehol sem hallottak, hogy léteznek csalafintaságok. Végre-valahára a Pirelli Pásztóynál tudták, hogy van olyan 175/50-es gumi, aminek szélesebb a futófelülete, mint 175. Azért, hogy amatőr versenyeken kicsit lehessen ezzel csalni. Az új kerekekkel nagyon kell vigyázni a fekvőrendőrökön, járdára nem lehet felállni és ráz is az autó.

Az átépítés alatt egyre inkább a 130LR lebegett Perkó szeme előtt. A cél az volt, hogy utcai versenyautót gyártson, olyasmit, mint a mai Octavia RS. Ezért nincs rajta semmilyen szpojler, szárny vagy ilyesmi. Kívülről csupán az LR felni adhat okot gyanúra. Belülre a 120-as ülés helyett először egy Suzukié, majd egy jobb tartású kagylóülés került. A műszerfalat flokkolták, eltűnt a sebességmérő. Központi helyen a fordulatszámmérő van. Ha nagyon akarjuk, egy nyomtatott táblázatból kiolvashatjuk a sebességértékeket.

Amikor Perkótól azt kérdeztem, ez már ugye kész, csak picit rebbent a pillája, és azt mondta, elvileg igen. Utcán ritkán használja, néha versenyekre vagy Skoda-találkozókra hozza elő. A motorban 3000 kilométer van, hülyeség lenne még szétszedni, bár 1,5-ösre simán felfúrható. A biztonság kedvéért a hozzá való Fabia főtengelyt már megvette.

Az autóskártya-kérdésre, mennyit megy, nem mellbevágó a válasz. Most annyira rövid a váltó, hogy 130 a vége, viszont 400 méteres gyorsulásnál ötödikig is fel lehet váltani úgy, hogy 6000-ig leforog a motor. Jelenleg pont ezért nagyon élvezetes vezetni. Kavarsz a váltóval, szól a motor, 100-nál már dobod a négyest. Annak idején a hosszú váltóval padon négyesben 140-et, mértek, ami 170-180-as végsebességnek felel meg. De ne feledjük, mégiscsak több mint húsz éves konstrukcióról beszélünk - ma már Perkó sem próbálná ki a végét. Végre megismertem egy igazi bolond tuningolót, aki a realitások talaján is áll. Igaz, csak fél lábbal, de az már elég lehet.