Zuhatagi Tigris

"Most tedd el a farát, Csaba!" - kiabálja a kapitány, miközben a becsapódást várom. Szerintem lehetetlen három egymás mögött álldogáló bazi nagy hajó közül kiszedni a középsőt egy sokkal kisebb negyedikkel úgy, hogy alig van közöttük pár méter. És miután aggályomat megosztom a kapitánnyal, ő csak elmosolyodik. "Fogadjunk?" - kérdi. "Mellékötünk, kiborítjuk, kitoljuk, leereszkedünk, és oda szembe áttoljuk" - kapom a megnyugtató választ.

A SOPRON zuhatagi vontató. Itt meg egy fia zuhatag sincs, ráadásul a legénységnek egy tengerjáró mozgatása is rutinfeladat. Szép volt látni, ahogy valóban átvittük a túloldalra, és még a VÖCSÖK sem szállt belénk.

Kezdjük az elején, mit is jelent a zuhatagi vontató. A zuhatag - így kisbetűvel - amikor a víz esése adott kilométeren meghalad egy bizonyos mértéket. Ez nem egységes érték, ne is bonyolódjunk bele; a lényeg, hogy a zuhatag ott van, ahol meredek a víz. Meredek bizony, nem bolondultam meg, így hallottam a hajósoktól.

A Zuhatag - nagy betűvel - az Al-Dunának Ómoldova és Szövényvár közötti 122 km-es szakasza, amit Vaskapu néven emlegetnek. Ezen a környéken sok kisebb zuhatag volt - az egyik a Vaskapu -, amelyeket Széchenyi és Vásárhelyi tervei alapján 1896-ban szabályoztak. Csak az érdekesség kedvéért, a Vaskapu felett 40 kilométerrel a Juc-zuhatagban átlagos vízállásnál 880 m-es szakaszon 3,3 méter volt a víz esése. A magyarországi szakaszon 5-8 cm/km a jellemző. Régen egy évben 50 napot lehetett hajózni, miután csatornákat robbantottak és mederrendezést végeztek ez évi 250-270-re ugrott fel. A folyás viszont gyorsabb lett.

Itt jönnek képbe a zuhatagi vontatók. Sima vontatóhajó a nagy sodrás miatt az Al-Dunán nem tudta átvinni a terhet, erős hajó kellett oda, olyan mint a SOPRON. 1960-ban született, 1600 lóerejével a Mahart egyik legerősebb dunai hajója volt. Az Al-Dunán állomásozott, és az volt a dolga, hogy a hegymenő vontatmányokat előfogatolja, vagy megbontva felhúzza. Ebben az időben kapta a Zuhatagi Tigris becenevet.

Az 56,12 méter hosszú, 8,18 méter széles, 1 méter 60 cm merülésű, teljes feltöltéssel 520 tonna tömegű SOPRON a Zuhatagon szolgált 1973-ig, akkor megépítették a Vaskapu-zsilipet, így ott már nem volt rá szükség. A Vaskapunál 36 métert emeltek a vízszinten, a nehezen hajózható szakaszok víz alá kerültek, a folyás lelassult, és a SOPRON a felső Dunára úszott, ahol még nem volt belépcsőzve a Duna. 2001-ben állították le, mert addigra a vontatóhajózás kiment a divatból. Túl sok ember kellett hozzá.

Gondoljuk csak el, megy a hajó két napig, amíg szinte egy kapitány elég hozzá, aztán van három perc, amikor temérdek ember is kevés lenne a hajón. A mai tolóhajók hat emberrel elvisznek 6000 tonnát, ugyanez egy vontatóval 12-14 embert igényelne, plusz az uszályok legénysége, ami 6 uszálynál (kb. annyi a 6000 tonna) 8-12 ember.

A SOPRON-t két, darabonként 20 tonna tömegű, 800 lóerős, felül szelepelt, középvezérelt, közvetlen befecskendezéses, turbófeltöltős, soros nyolchengeres motor hajtja. Ezek a 8LD 315 RF típusú hajómotorok 1955-ben készültek a Láng gépgyárban, és a SOPRON-on kívül például tengerjárókban akadhatunk velük össze. Hengerenként 35 000 köbcenti, vagyis összesen 560 000 köbcenti. 1700 kis dobozos sör. De ez még hagyján, az igazi csoda a hangja. A motor alapjáraton 60-at pörög percenként, vagyis gyakorlatilag számlálással ellenőrizhetjük, jól mér-e a fordulatszámmérő. Maximális fordulata 310 percenként. Ilyenkor sikít a turbó, és csodálatosan muzsikál.