Nyilván a nosztalgiának is köszönhető, hogy így le tudott nyűgözni egy Trabant. Vezettem már Maseratit, Corvette-et, R8-as Audit, de egyik sem volt ennyire különleges, ugyanis mindegyikből több van, nem egyetlen darab.
Mostanában valahogy kísértenek a Trabantok. Nekem is volt egy, annak idején az első kocsim egy 12 voltos 601-es kombi volt, tudják, a koszszínű – vagy politikailag korrekt kifejezéssel galambszürke. Egy teljes évet kibírt nálam, pedig többször úgy megpakoltam, hogy képtelen volt többel szakítani negyvennél, és volt, hogy egyszerre nyolc kutyát szállítottam a csomagtartójában. Ennek azonban több mint tíz éve, azóta gyakorlatilag semmi közöm a márkához, még az ismerőseim között sincs senkinek.
Aztán egy borús délutánon valamiért eszembe jutott, Csehországban fotóztam egy-két mókásan felcicomázott példányt , gondoltam, kirakom őket a blogra, hátha érdekli önöket. Nem tévedtem. A fiatalok talán tojnak a Trabira, de a '80 előtt születetteknek még mindig megmozgatja a fantáziáját egy-egy érdekes példány. Pár héttel később voltam a Tuning Show-n, ahol belebotlottam egy egészen különleges darabba. Gyönyörű volt a fényezése, tele igényesen megvalósított, tökéletesen egyedi megoldásokkal és volt egy terepasztal a tetején. Több szót erre nem is pazarolnék, akit érdekel, kattintson erre a linkre és tekintse meg.
A blogbejegyzés kapcsán került elő ez a narancssárga is. A honlapját megnéztem, rögtön meg is tetszett, az élő képben sem csalódtam. Dartival, a tulajjal, és Trabantjával, Mazsolával a békásmegyeri benzinkútnál találkoztam, meghatározó élmény volt. Az autó tényleg csodaszép, és nem csak a látványos fényezés miatt, ami egyébként az egyetlen pimp, amit a tulaj nem a saját két kezével csinált.
Miután kicsodálkoztam magam, beültünk és elindultunk Szentendre irányába. A Trabi belsejét is átalakította Darti, de igazából ez a legkevésbé érdekes. Kényelmes ülések vannak benne – ha jól emlékszem, valami Opelből – bőr a kormány, a műszerek fehér számlapot kaptak, kárpit borítja a műszerfalat, az ajtókat, elektronika mozgatja az ablakokat, szóval az egész sokkal igényesebb, mint egy gyalogtrabi, de a külső átalakításhoz képest idebenn szinte nem is történt semmi. A legérdekesebb, hogy Darti mindent fordítva kötött be, vagyis az ablakot fölfelé húzzuk le, a biztonsági öv kioldó kapcsolója is a rossz oldalon van, csak ő tudja, vagyis egészen pontosan ő sem tudja, miért.
Mazsola nem versenyautó, annak ellenére, hogy a motorja, jobban mondva a motor alja sem az eredeti, a nyolcszelepes, 1,4-es Golf-blokkal kábé 65 lóerőt teljesít. A sima Polo-Trabantnál sokkal jobban megy – nem egyszer szakított már 180-nal autópályán – de 65 lóerő még a könnyű kasztni ellenére sem elég az igazán sportos teljesítményhez, ám a tulajdonosnak nem is volt célja soha, hogy gyorsulási versenyekre járjon vagy versenyezzen az autóval; ő elsősorban esztétikai érzékének kielégítése végett vágott a projektbe.
Nem értünk el az első lámpáig, amikor valaki mellettünk vadul dudálni kezdett, integetett, hogy húzzuk le az ablakot. Elismerését fejezte ki, mondta, hogy baromi jól néz ki a verda, hogy a telefonjával már le is fotózta, és csillogó szemekkel feltette az ilyenkor kötelező kérdéseket, amikre Darti kedvesen válaszolt, de miután a lelkes érdeklődő továbbállt, azért hozzátette: na ezért sötétítettem le az üvegeket. A narancssárga csodatrabit úton útfélen megállítják, fotózzák, dicsérik, aminek nyilván örül a tulajdonos, ugyanakkor néha, amikor egyszerűen csak közlekedni szeretne, bosszantó tud lenni a túlzott érdeklődés.
A következő oldalon nemcsak az autó ára derül ki, de azt is megtudhatja, mi a szerelem. Lapozzon!
