Amilyen halk az alapjárat, olyan hangos az összes többi. Furcsa, de ez nem egy mámorító V8-hang, inkább a kínlódást érzem benne, ugyanúgy, amikor páncéltörő ágyút próbált vontatni. Igazából mintha jártányi ereje sem lenne, éa a terepgumik búgásán kívül ezernyi nyünyögés, búgás, rezonálás és zörgés hallatszik.
A mezőre lekanyarodva aztán egy darabig követjük a Barátság kőolajvezeték nyomvonalát, és egy olyan emelkedőn, amin tán még egy Niva is kettesben felszökdécsel, az Ural felező-egyest kér. Ennyire egy tohonya, szerencsétlen V8-ast! Hihetetlen. Folyamatosan arra gyanakodtam, hogy véletlenül felezőben maradt, vagy valami ilyesmi, de ugye most van csak felezőben. Ja, és a fűtés! János szerint jó a fűtése, de az autó egy hónapja lett kész, és szerintem az a baj, hogy még nem próbálta hidegben. Ami pillanatnyilag itt a fülkében minket izzaszt, nem a fűtés, hanem a motor hősége a tűzfalon át, meg persze a kézifék mellett ujjnyi darabol lelátni a földre, ott is jöhet a melegből. Istenem, tényleg, sose legyen háború, sose legyen senkinek ez a legkisebb gondja, hogy borzalmas ebben az autóban közlekedni.
Elméletben persze csodálatos. A sivatagi szűrő például kipufogógáz segítségével szív vákuumot, és kiszívja a homokot a légszívócsőből. Szerintem igazából János se érti, hogy működik, de a leírásban benne van, meg látszik is a vákuumcső. Az Uralt arra is felkészítették, ha a sivatagot esetleg szökőár öntené el. Eleinte nem is értettem, benzines motorhoz miért rakják ilyen magasra a levegő szívócsövet, de a gyertyakábelek és a gyújtás komoly szigetelést kapott, úgyhogy az Ural 375 impozáns, másfél méteres gázlómélységgel bír. A katalógusban. Én még a máséval se merészkednék akkora vízbe.
Előmelegítő segíti a hidegindítást, ami egy benzinesnél megint furcsa, legalábbis egy olyan országban, ahol ismeretlen a mínusz 40 fok. Az Ural azonban egy másik országból származik. A motortér bal oldalán van az ő külön üzemanyagtartálya, és a blokk alatt a külön benzinkályha. A kisebb-nagyobb harci kütyük és tartozékok viszont tényleg lelkesítők, a 8 tonna teherbírású csörlőtől a keresőlámpán át az 52-es villáskulcson keresztül az utászásóig.
Az ördögbe, mennyire tisztelem így utólag az Ural-sofőröket! Hogy tudtak ezzel úgy menni, ahogy, amikor én úgy vezetem, mintha alligátorokkal viaskodnék? Később János is úgy vezeti, mint egykori ezredünk sofőrei, úgyhogy őt jelen időben is tisztelhetem. Egyelőre azonban csak az van meg, mit élhetett át a halálfélelmen kívül Yves Montand A félelem bérében . Azt egyébként véletlenül pont ilyennek képzeltem. De egyszerűen képteleség, hogy ez volt a Szovjetunió alapértelmezett teherautója a nyolctonnás kategóriában.
Az Ural mint füstgenerátor
Extraként hazafelé, amikor már szerencsére János vezetett, így nem nekem jutott az úristen, tönkretettem!-élmény, megtudtuk, hogyan is csinált harctéri ködöt a T72-es tank. Szovjetes egyszerűséggel ráeresztett egy hatalmas adag gázolajat a saját kipufogócsövére, ebből lett akkora füst, amiben még a kísérő járművek is elbújhattak. Az Ural teljesen váratlanul kapcsolta be a füstgenerátort, orrán-száján, meg a fülke mögött is gyönyörűen bodorodott a köd. Ami azért is meglepő, mert az Ural benzines. Kiszálltunk, megvizsgáltuk, szörprájz! A hidraulikaolaj folyt el, hidraulika pedig a szervokormányban van. A vicc, hogy az Uralnak egyébként is harmatgyenge a szervója, de János szépen hazavezetett, igaz, a kertkapuban már én is besegítettem a kormánytekerésbe, kicsit úgy néztünk ki a vezetőfülkében, mint a Ben Hur statisztái az evezőspadon.
A műbőr üléshuzaton már tökéletes a varrás, a fényezés a maga katonai stílusában korrekt, alváz-futómű fekete, a zsírzópontok szép pirosak. Egy éve vette 150 ezer forintért a MÉH-telep előtt, az Ural már ócskavassorban volt. Ezek szerint ennyi nyolc tonna ócskavas ára? 18 forint 75 fillér? Kicsit körülnéztem a neten, egyből találtam egy 22 forintos kilónkénti ajánlatot vasforgácsra. Persze lehet, hogy sokba kerül ledarálni egy Uralt, sajnos fogalmam sincs a fémhulladék-piacról. Lőszerszállító autó volt, a hadsereg már adott is róla igazolást, ami a veteránvizsgához kell: ez a 375D Katyusa-rakétákat (BM21) vitt a hidegháborúba. Magyarországon ilyen nincs több. Három és félmillióért árulnak egy Uralt, de az messze nincs ilyen állapotban. Azért ennyi az ára, mert berendezett műhelykocsi.
János nem militária-buzi, tehát nem játszik katonásdit az Urallal. Főállásban nyílászárókat forgalmaz, üvegez a saját műhelyében. Gyerekkorában a nagybátyja KRAZ-zal járt, pontosan azóta vágyott valami olyasmire. A KRAZ ugyan négy tonnával nehezebb és dízel, de azért ez abszolút olyasmi. János Tápiószecsőről hozta trélerrel a már 17 éve mozdulatlan Uralt. Az összköltségeket valahová hárommillió tájára becsli, ennyiből viszont már jó esélyekkel indul az autó az oldtimer vizsgán. Ügyelt, hogy az eredeti szegecsek megmaradjanak. Három vödörnyi csavar jött össze, mindet lekadmiumoztatta. A plató padjai igazi ujjlevágós mechanikával működnek, azóta is csodálom, hogy tíz kéz- és tíz lábujjal szereltem le. Hogy lehessen vele közlekedni, hátra felgurtnizott két GAZ 66-os lámpát, mert egyébként a hátsó indexek vörösen, az elsők fehéren villognak. Így aztán egyszerre korhű és használható.
Bármilyen régiséggel aránylag jól lehet szórakozni. Adott esetben még faros Ikarusszal is nagyokat villanthatunk a megfelelő rendezvényeken.
– Csak nézd meg, ha kiállok vele a ház elé, tíz autóból nyolc rögtön fékez, perceken belül megáll valaki és érdeklődik, mi ez, eladó-e, vagy mi van, és de jól néz ki. Veterán személyautót nem akartam, és mennyit jártam megfelelő Ural után! Nagy kár, hogy a krazos nagybátyám ezt már nem érhette meg, szerintem örülne, ha most látná.
Hát, a jaszkarizásnak elég körülményes, és talán a legperverzebb formája, de tényleg hatásos. A kert igazi ékessége, a kommunista ipar egyik legszebb formája. De Zilt és KRAZ-t is könnyebb vezetni – csak tapasztalt megszállottaknak!
