Nem tömören meg a házi kendácsolás magasiskolájának élő példája. Bárhová nézek, azt látom, mindent aprólékos munkával szabtak a helyére. A motorháztető szélvédő felőli vége középen szépen megtoldva egy picit, hogy takarja a motort. A púp elejébe beledolgozva a Lancia hűtőrácsa. Belül a tengeralattjáró-torony apró mozaikdarabokból összehegesztgetve, ráadásul lánggal. A versenyző előtti komplett Lada-műszertömb jelenleg nem működik. A Lancia-motorral még tudtak kommunikálni a mutatók, de a BMW jeladói teljesen másképp dolgoznak, így most semmit sem mutatnak.
Niva-terepváltó miatt kellett
A kocsi belsejében észrevettem egy nagy púpot a padlón, az ülések mögött középen. A főkonstruktőr elmondta, hogy az előző motorokhoz Lada Niva terepváltó építettek be, így oldották meg a négykerék-hajtást, annak kellett a púp. Most már BMW ix a hajtás, és ehhez nem kell az a púp, de nem volt kedvük – még – visszacsinálni. Hátrébb, a csomagtartóban a védelembe emelt gyári Wartburg-benzintank van, amibe beleépítették a Lancia műanyag tankjából gondosan kivágott AC pumpás részt.
A beszélgetésnek valahol ezen a részén vesztettem el a fonalat. Hirtelen annyi történet került elő korábban épített autókról, meg a mostanival való szívásokról, meg a versenyekről, ráadásul közben mentünk is egy kört a Wartburggal, egyszerűen azt sem tudtam hol vagyok. A hetes BMW-t, amiből a motor származik, Kalocsán vették. Az eladó még próbálta beindítani, de az akkumulátor lemerült, így nem indult be. Sebaj, hazahozták a kocsit, feltöltötték az akksit, beindították. Rettentő kerepelés tört fel belőle.
Kiderült, hogy a motorblokk oldala lyukas, kilóg egy hajtókardarab. Aztán mikor szétszedték, belül további szétszakadt hajtókarokat találtak, meg az egyik hengerfej is gatya volt. Kedves volt az előző tulaj. Új blokk, új belsőség, egy másik hengerfej, és ott tartottak, ahol a kalocsai túra végén szerettek volna.
Szinte minden csavarhoz tartozik egy sztori. A motor minden pöffenésére jut egy nagy nevetgélések közben előadott történet, hogy mit mondtak az ellenfelek, mikor először beállt a rajthoz a Wartburg. És mit mondtak, amikor elrajtolt? Semmit, mert nem tudtak megszólalni.
Mert amikor megy, megáll az idő. Kívülről nézve hihetetlen, hogy egy ilyen karosszéria mit művel. Nem ehhez vagyunk szokva ettől a formától. Se a hanghoz, se a látványhoz. Belülről viszont pont az a furcsa, hogy eszembe sem jut, hogy Wartburgban ülök. Ez kérem igazi versenyautó, nagy hanggal, nagy nyomatékkal, és olyan erővel, ami egy versenyautóhoz kell. Ezt az is bizonyítja, hogy a rendes BMW-kből álló kategóriában a Wartburg a 2007-es bajnokságban a második helyet szerezte meg az amatőr ralis KOMI kupasorozatban.
Hogy mennyi pénzben van eddig? Nem merték elmondani. A család többi tagja sem tudja, mert félnek nekik elárulni. Másoknak meg azért nem mondják el, mert még bolondnak tartanák apát és fiát. De ugye vagyunk páran, akik nem nézzük őket bolondnak, és megértjük a szenvedélyüket?
