Már az első két tankolásnál kiderült, hogy a fogyasztás nem esett vissza a felére, sőt, az első tankolásnál még többet is fogyasztott, de ezt az extrém hideg számlájára írtuk, noha rávilágított, hogy azért járt már a Tehén ekkora hidegben korábban is. Mindegy, egy mérés nem mérés, egy tankolás nem tankolás, a teszt futott. A második tankolás sem hozott mérhető fogyasztáscsökkenést, elkeseredésünk az eget ostromolta. Azonban még nem volt meg az ezer tesztkilométer.
Nagyjából ezen a ponton a szerkezet gyártója óvást nyújtott be, kifogásolta, hogy nem építettünk be lambda korrekciót a rendszerbe. Erre a szerkesztőség egy emberként hördült fel, hogy miért most, utólag szól, amikor látja, hogy nincs nagy eredmény, az elején nem beszélt erről. Pontosan azt építettük be, amit javasolt, és pontosan úgy.
A lambda korrekció a lambda szonda értékét lett volna hivatott módosítani, így a keverékképzés szabályozott körébe avatkozott volna be, nyilván szegényítve a keveréket.
A lambda szonda egy olyan érzékelő a kipufogórendszerben, amely a kipufogógáz oxigéntartalmát ellenőrzi, tulajdonképpen a levegő oxigénjével összehasonlítva és annak megfelelően ad jelet a vezérlőegységnek, hogy a kipufogógáz oxigénben dús vagy szegény, így a befecskendező rendszer dúsít, illetve szegényíti a benzin-levegő keverési arányt. A helyes arány a lambda 1, ahol a sztöchiometrikus aránynak megfelelően 1 egység benzinhez 14,7 egység levegőt kever a rendszer. Ezen az arányon a katalizátor a legjobb hatásfokkal dolgozik és a motor teljesítménye is majdnem maximális. Ha ebbe a szabályzási körbe egy korrekciós jellel belenyúlunk, akkor szegényíthetjük a keveréket, amely okoz némi teljesítménycsökkenést, valamint a katalizátor működését – tulajdonképpen hatásfokát – elrontja. Bizonyos károsanyag-komponensek aránya megnövekszik a kipufogógázban, valamint a teljesítmény csökken, így csökkenteni a fogyasztást olyan, mintha azt mondanánk a sofőrnek, hogy ne nyomjon akkora gázt és akkor kevesebbet fog fogyasztani, ami igaz, de nem tartozik a csodák közé.
A HHO generátor azt ígérte, hogy a teljesítmény csökkenése nélkül javul a fogyasztás, javul a károsanyag-kibocsátás és tisztább lesz a motor égéstere is. Mellesleg jobb gázreakcióról is beszéltek, de ez nehezen definiálható fogalom, ha nincs teljesítménynövekmény. Ezzel nem is igazán foglalkoztunk.
A többi tankolás is igazolta az első kettő mérést, a tulajdonos nem tudott semmi javulásról beszámolni, ennek tükrében az is értékelhetetlen, hogy talán nem is fogyaszt többet. Benzinből, merthogy jött egy másik üzemanyag, a desztillált víz, amiből azért fogyott, jóval több, mint azt jövendölték. Jól volt beállítva a töménység, megfelelő volt az áramerősség, mégis körülbelül 200 km-en bő egy liter víz eltűnt. Ezt minden bizonnyal elbontotta a készülék, hiszen külső folyásnyomokat csak olyan kismértékben észleltünk, hogy az nem mérhető mennyiség. A Black Cell összefogásánál, az O gyűrűk között szivárgott ki egy kis lúg, amely nyomot hagyott a készülék házán, de a szerkezet egyébként megfelelően tömített volt. A vizet elbontotta és a gázokat megette a motor.
A kiszerelés előtt megfutottuk azt a pár gyorsulást egy elhagyott aszfaltúton, mint előtte, az értékek is rendre azonosak lettek. Az androidos telefon GPS jellel kombinált gyorsulásmérős applikációja most is 11,4-11,7 másodperc közötti értékeket mért 100-ra gyorsuláskor, és a negyedmérföldet 17,9 másodperces átlaggal futotta 5 mérés alapján. Ez pontosan annyi, mint a teszt elején.
Amikor a kiszerelésnél az endoszkópot ugyanabba a hengerbe ismételten benyomtuk, a dugattyútetőn pontosan ugyanaz a kép fogadott, mint a teszt előtt. Normális lerakódások és korom volt a tetőn, semmi több, semmi kevesebb. A gyertya nagyon tiszta volt, akárcsak korábban, ami nem a HHO generátort, hanem az átkozott japánok precíz illesztését és kiváló felhasznált anyagminőségét dicséri. A Tehén közel a 200 ezer kilométerhez még nagyon szép képet mutat, a motorja újszerű, a károsanyag-kibocsátása pedig a gyári érték. Megbízható, stabil autó, pont ugyanannyit fogyaszt benzinből HHO generátorral, mint nélküle, vízből azonban sokkal többet.
Ennél jobb emissziót?
Amikor először állítottam be Mazda Mesterhez, hogy még a beépítés előtt mérjük meg a kipufogógáz összetételét, előre megjósolta, hogy ennél jobb értékeket úgysem fogunk kapni. Ezer kilométerrel később, bőszen bugyborgó HHO generátorral bebizonyosodott, hogy igaza volt.
Se alapjáraton, se fordulaton nem tudtunk jelentős eltérést kimutatni a mért értékekben, de az az aprócska változás inkább negatív volt. Nyomokban megjelent némi szén-monoxid (0,02%), illetve szén-hidrogén (5 ppm), ami eddig nulla volt, a szén-dioxid-kibocsátás viszont 15,1-ről 15,0-ra csökkent. Ezek olyan minimális változások, amik bőven betudhatók akár az időjárási körülményeknek.
Talán fontosabb, hogy a lambda érték változatlanul 1,00 és 1,01 között ingadozott, ami igazolja, hogy a lambdát (az üzemanyag-levegő keverék eltérését az ideálistól) nem tolja el a motorba bevezetett HHO.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
