Navon N670 Plus, iGo Primo
A Navon készüléke első ránézésre erősen hasonlít a Wayteq-hez, (a navonosok szerint a Wayteq hasonlít a Navonhoz) ezt is lehet SD-kártyával etetni, krómcsík fut körbe az oldalán. Extra multimédiás funkciókat is ígér, de az ember hamar lelohad: a Windows CE oprendszer úgy tűnik, nem bír el egyszerre több feladattal, így a zenelejátszás mellett például nem lehet navigálni, hisz először ki kell lépni az egyikből, hogy a másik futhasson. A videólejátszó funkció sem komoly, aki tehát azzal nyugtatná magát, hogy ezekért a kiegészítőkért teszi, az téved. Ezt mind-mind a Wayteq tudja, méghozzá kifejezetten jó minőségben.
A Navont azért kell megvenni, mert rendkívül érzékeny a 64 csatornás GPS vevője – ezt az irodaasztalomon való pozíciótalálás is igazolta. És azért kell megvenni, mert iGo Primo szofvter fut rajta, ami Magyarországon, és tapasztalataim szerint Romániában látványosan pontosabb adatbázisra épül. Továbbá jobban számolja az útvonalakat is, nem követ el olyan szarvashibákat, mint a Sygic. A számítási sebessége lényegesen jobb nála, igaz, itt mégiscsak egy célhardver dolgozik, senkit se tévesszen meg, hogy csak 550 MHz az órajele, szemben a Wayteq 1 gigahertzével. A Navon olyan, mint egy profi célgép, csak erre jó. Elismerem, hogy a beépített melltartóméret-váltója is hasznos, egyszerűen nem élet az élet nélküle.
A Navon kijelzője viszont időutazás-jellegű, a múlt irányába. Kicsi kontraszt, és fakó színek jellemzik, kisebb a felbontása, mint a Wayteq-é (480 x 172 szemben 800 x 480-nal). Ráadásul rezisztív az érintőképernyő, azaz egyszerre csak egy ponton lehet böködni, de ott is rendes erővel kell, és elég könnyű melléütni, a térképet arrébb tolni vele szenvedés. Viszont kesztyűben, vízálló tokban is kezelhető, szemben a kapacitív képernyőkkel. A zárt térben mutatott halovány kép azonban még közvetlen napsütésben is látható marad, mivel a kijelző felszíne alig tükröződik. A grafikája közel sincs olyan gyors, mint a Wayteq-é, és a háromdimenziós épületek sem olyan szépek – érdemes megnézni például a Parlament épületét, amit hengerekből és hasábokból próbál ábrázolni a készülék.
A iGo Primót viszont felüdülés kezelni, egyszerűen azért, mert nagyon átgondolt a rendszer. Erre csak egy példa a már említett tervezési-mód váltás. Még az iGo8-hoz képest is tisztult, annál még jó pár funkciót egészen hátborzongató helyekről lehetett előcsalogatni, a Primo esetében talán a GPS-koordináták megadása van egy picit elrejtve, de a főbb pontok mindig ott vannak és akkor, ahol kell.
Szintén szimpatikus vonása az iGónak, hogy megtanulja, ahová menni szokott az ember, azokat a városokat előrébb sorolja a listán, így kevesebbet kell pötyögni. Sőt, állítólag napszak szerint is szelektál a célpontok között, így este azokat dobja föl előbb, ahová este gyakrabban szoktunk menni.
Persze ennek is akadnak hibái, és ha lehetne, az „újratervezés” és a „GPS-vétel megszűnt” beszólásokat örökre törölném belőle. És hát ennek az adatbázisában is akad hiba, Miskolcon például egy szemmel láthatóan nem tegnap átépített zsákutcába vitt volna, vagy épp balra akart kanyarítani a Kőér utcából a Vaspálya utcára, holott ez ott tilos (vasúti átjáró + négysávos út), de ezek apróságok a Sygic hiányosságaihoz képest elenyészőek. Némelyik magyar hang képes az utcanevek bemondására is, viszont ezekben néha egy-egy másodpercre szakadt a hangja, ezért inkább az utcanév nélküli hangokat használtam.
Az akkuja viszont jó sokáig bírja: táp nélkül 2,5 órán át navigált, azért nem csupán autóban lehet vele tájékozódni.
iPhone 4 + iGo Primo EU
Aki iPhone-os, okkal teszi fel magának a kérdést, hogy minek is külön navigációs készülék, és okkal. Az ellenérv persze jogos: egy közel 13 centis képernyővel nem versenyezhet az okostelefon 9 centis, ám tényleg csodálatos kijelzője. Ezzel lényegesen könnyebben kezelhető az iGo, ha látszik is picit, hogy eredetileg nem a multitouch-kijelzőkhöz tervezték. A napsütésre sem nagyon érzékeny, nagy fényerővel küzdi le a fényes képernyő reflexióit.
Az iGo appot kizárólag az iTunes Store-ból lehet megvenni. Ahhoz, hogy az ember itt regisztráljon, nem elég a bankkártyánk számát megadni, de a biztonsági kódot is igényli az Apple, ami kicsit megfeküdte a gyomromat. (A titkaimat annak ellenére kérte, pedig én egy 30 napos Kelet-Európát tartalmazó próbaverzióhoz kaptam ingyenes kódot a kipróbáláshoz.)
Az iPhone-os app (egy Facebook és egy Twitter funkció hozzáadását leszámítva) nem különbözik a másik iGótól, de a próba során még sem méterre ugyanazt az utat számolta ki. A számítás sebessége lenyűgöző, mindkét navit agyonverte, és a GPS vevője is elég hamar talál pozíciót. A grafika 3D-s képességei is jók, bár szerintem a Sygic jobb nála.
A késedelmes bemondás úgy tűnik, nem kifejezetten a hardver sebességétől függ, mert ez is késésben volt, akárcsak a Navon. Amikor például 450 méterre írta ki az elágazást, az út mellett már a 300 méteres előrejelző tábla volt. De sokkal súlyosabb, ha városon belül 30 méterre hiszi az a kis utcát, amelybe be kéne fordulnunk, de már bent vagyunk a kereszteződésben.
Ami az akkus üzemidőt illeti, az iPhone esetében nincs direkt összehasonlítás, hiszen ő egyben mobiltelefon is, amely akár folyamatosan lóghat a 3G hálózaton. Hogy ezt kiküszöböljem, a telefont SIM-kártya nélkül használtam. Mivel az Apple micro-SIM-et használ, nem esett nehezemre, mert az én telefonomba nem ilyen való. A másik utálatos dolog a kábelcsatlakozó, ami semmi mással nem kompatibilis (a Wayteq mini-USB-s, a Navon micro USB-s), ezt a békát is le kell nyelni, illetve ha pont nincs az embernél a drót, keressük más iPhone-os társaságát. Szóval, visszatérve az akkus üzemidőre, szóljanak a fanfárok: naviüzemben az iPhone három és fél (igen, 3,5) órán át bírta.
...és akkor ki nyert?
Ahhoz nem férhet kétség, hogy a két szoftver közül az iGo Primo a jobb, a Sygicnak kicsit nem ártana egyszerűsíteni a kezelésén és hát a pontosabb térkép-adatbázis is fontos lenne ahhoz, hogy nyerő legyen. Gondolom, idővel ez a program is egyre jobb lesz, és akkor elképesztően nagy veszélyt jelent majd az elaggott Windows CE-n alapuló navigációkra. Hogy miért? Pont azért, amiért egy Androidos mobil is jó: lehet rajta mailezni, netezni, youtube-ozni és facebookolni, azaz akkor is tudjuk használni valamire, amikor épp nem navigálunk. És ha még egy 3G modul is lenne benne... a lehetőség adott, pláne ennyire szép kijelzővel.
A Navon pont az ellentéte, igazi célszerszám azoknak, akiknek napi szinten navigálniuk kell. Nekik változatlanul érdemes is megvenniük egy ilyen készüléket, már csak azért is, mert Magyarországról mind a mai napig ez tartalmazza a legjobb térképet, és a kezelhetősége is egyszerűbb, mint a Sygicé. A hardvere nem lassú, az akkuja elég jól bírja, bár a grafikája pedig kifejezetten gyenge, összességében egy jó szerszám, ami azok kezében, akik sokat használják, csodákra képes. Az extra funkciói viszont felejtősek, de naviként egyértelműen veri a Wayteq-et.
A fenti kijelentések csak részben igazak az iPhone-iGo párosra, hiszen nem egy árkategóriáról beszélünk, ha a készülék árát is figyelembe vesszük. Ha viszont ez amúgy is adott, egyértelmű, hogy alkalmi használatra felesleges külön készüléket venni, pláne, hogy rendkívül gyors is. Azzal az egyetlen megkötéssel, hogy az okostelefon-funkciók használata mellett valamilyen tápmegoldásról illik gondoskodni. Kell még egy tartó is, párezer forintos univerzális tartótól a tápos, bluetooth-os, FM-transzmitteres aktív tartóig szóba jöhet bármi, csak győzzük pénzzel. De hisz az egész iPhone-biznisz erről szól, ezért a részemről változatlanul egy Wayteq-kaliberű (de matt kijelzős) androidos készülékből és az iGo Primóból gyúrnám össze a jövő naviját.
