Szerszám Szombat - pumpa

2012.12.15. 20:45 Módosítva: 2012.12.16. 08:45

Megmondjuk, mit tegyen, ha kifogyott a szufla. Vagy legalábbis azt, melyik módszer a legkényelmesebb.

Új rovatot indítunk, Szerszám Szombat néven. Ebben sorban bemutatjuk azokat a szerszámokat, amire egy amatőr vagy félprofi autósnak szüksége lehet a mindennapi szíváshoz, vagy a garázs-barkácsoláshoz.

Újabb fontos, sokszor nélkülözhetetlen, de méltatlanul mellőzött szerszámot mutatunk meg és próbálunk ki – most a pumpákon a sor.

Mindenki megtanulja a jogosítvány megszerzésekor, ám aztán gyorsan el is felejti, hogy az abroncsok előírt keréknyomásának ellenőrzése mennyire fontos. Gumiszervizek és futómű-állító műhelyek sokasága tudna mesélni a szükséges nyomás felével, vagy akár másfélszeresével közlekedő autókról, és az emiatt gyorsan használhatatlanná kopott gumikról.

Az ellenőrzés legegyszerűbb – és ingyenes – módja, ha a benzinkúton, tankolás után végezzük el. Valamiért azonban egyre kevésbé foglalkoznak ezzel a kutak üzemeltetői, a mi környékünkön például – Budapesttel szomszédos város – két neves társaság által üzemeltetett töltőállomáson is évek óta üzemen kívül vannak a kerékfújó berendezések.

Adódik persze a lehetőség arra, hogy az autós beszerezzen magának valami olcsó, de jól használható keréknyomás-mérőt és/vagy pumpát. Aki ilyesmin töri a fejét, de még nem szánta rá magát, most figyeljen, mert igyekszünk segíteni.

OK, de mi az előírt keréknyomás?

Jobb esetben az autón, rosszabb esetben a kezelési könyvben megtaláljuk a gyártó által ajánlott értéket. Fontos, hogy különböző abroncsméretekre gyakran más-más az előírás – sőt, általában a terheléstől függően is változik.

Az autón elhelyezett nyomásértékeket gyártótól függő helyen keressük. Gyakran az ajtóoszlopokra ragasztva, vagy a tankolónyílás fedelének belső felén találjuk meg. Ha semmilyen forrást nem találunk, inkább kérjük a márkaszerviz segítségét, mert rossz nyomásértékkel gyorsan leírhatjuk az abroncsokat.

 
Keréknyomás-matrica egy BMW-ből - a téli kerékre is más nyomást ír elő.

A feltüntetett értékek - hacsak a gyártó mást nem mond - minden esetben hideg abroncsokra vonatkoznak. Meleg abroncsoknál a nyomás tizedekkel is eltérhet.

Nézzük tehát a lehetőségeket!

1.       Kézipumpa

 
Kézipumpa

Örök klasszikus, Lada csomagtartókból mindenki ismerheti. Az öregek szerint tíz pumpálás egytized bar, ami persze csak erős közelítés volt, de ebből azért nagyjából lehetett tudni, hogy a hiányzó levegőt hány pumpálással tudjuk pótolni.  Érdemes is volt, mert a keréknyomás-mérő nem volt része a pumpának, így folyton folyvást meg kellett állni, és ellenőrizni, hol is tart a jómunkásember.

A mai kor kézipumpái valamivel vékonyabbak, ebből következően kisebb erővel használhatóak, viszont többször kell lenyomni. Igazán jól nem jövünk ki belőle, akárhogy is legyen.

A modernebb verziók ráadásul már nyomásmérőt is tartalmaznak. Ettől valamivel kényelmetlenebb a lábbal megtámasztás, de nem kell folyton le-fel szerelni a tömlőt a méréshez. Fontos, hogy használat közben a műszer értelemszerűen nagyobb értéket mutat, ezért a méréshez feltétlen meg kell állni a pumpálással.

Előnyei:
- olcsó;
- egyszerű, nem romlik el;

Hátrányai:
- komolyabb levegőveszteség pótlásához kell némi kondíció
- mérete miatt nehéz elhelyezni

2.       Lábpumpa

 
Lábpumpa két hengerrel

Alapvetően egy- és kéthengeres variációja létezik, különböző hengerátmérőkkel. Könnyen belátható, hogy minél nagyobb légtömeget mozgatunk egyszerre (azaz minél több, minél nagyobb átmérőjű hengerrel dolgozunk), annál gyorsabban haladunk, viszont ezzel együtt egyre komolyabb erővel kell lenyomni a pumpát. Ez egészen addig nem jelent komoly gondot, amíg rendelkezünk az ehhez elegendő testtömeggel, de vékonyabb alkatúak már komolyan megküzdhetnek egy kéthengeres, nagy hengerátmérőjű pumpával.

A pumpa általában csukott helyzetben rögzíthető, de ez valahogy mindig afféle szükség-megoldásként készül. Nekem nem volt még olyan lábpumpám, aminek a rögzítése néhány hónap után fel ne adta volna a küzdelmet, és attól fogva csak nyitva tudtam tárolni.

Előnyei:
- gyorsan lehet vele dolgozni;
- amíg összecsukható, relatíve kis helyen elfér;
- szinte minden verzión van nyomásmérő, így néha meg-megállva látjuk, hol tartunk;

Hátránya:
- a gyors munkához vaskosabb alkat kell;
- nyitva elég sok helyet foglal;
- mivel talppal működtetjük, nem egy tiszta szerszám, illik egy zacskót vagy dobozt rendszeresíteni hozzá, ha az autóban tároljuk.

Mértékegységek – a bőség zavara

A keréknyomás mérésére itthon általánosan használt mértékegység a bar. Ez az SI-ben használt Pascal (1Pa = 1N/m2) fejben levezethető, 100 kPa ugyani kereken 1 bar. A különböző mérőműszereken azonban gyakran találkozhatunk extrémebb skálabeosztással is, így itt egy gyors összevetés, milyen skálát hogyan olvassunk le:

1 kg/cm2 ~ 1 bar (egészen pontosan 0,981)
10 psi ~ 0,69 bar
1 at ~ 1 bar (egész pontosan 1,0133)

Fontos megjegyezni, hogy a hobbiszerszámok méréi pontossága nem feltétlen alkalmas hiteles mérésre. Hétköznapi használatra azonban tökéletesen alkalmasak, a hibahatáruk bőven belül van a megadott adatok tűrésén.

3.       Kerékfújó kompresszor

 
Elektromos minikompresszor

A legkényelmesebb megoldás a szivargyújtóról üzemelő minikompresszor. Léteznek belőle igen gyenge minőségűek is, ám ha kifogunk egy minőségibb darabot, akár évtizedekig megúszhatjuk az izomerős pumpálást minden kerék-, gumimatrac- vagy gumicsónak-problémánál.

Előnyei:
- nincs szükség izomerőre a működéshez;
- szinte minden verzióban találunk nyomásmérő órát;

Hátrányai:
- a működéséhez feltétlen áramforrás szükséges;
- a kábel és a tömlő miatt nehézkes pakolni, zacskózni vagy dobozolni kell;

4.       Sűrített levegős kerékfújó pisztoly

 
Kerékfújó pisztoly

Kakukktojás a fentiekhez képest, hiszen nem mobil eszközről van szó. Egyre gyakoribbak azonban a háztartásokban a barkácsáruházakból egyéb célokra beszerzett hobbi-kompresszorok, amelyek, ha ipari felhasználásra nem is, azért kerékfújásra még alkalmasak. Aki ilyesmivel rendelkezik, annak csak egy kerékfújó pisztolyt kell beszereznie, meg persze egy olyan csövet, ami az autót körbeéri.

Ennél nincs kényelmesebb megoldás, az tuti.

Előnyei:
- kényelmes, gyors, könnyen kezelhető;

Hátrányai:
- a kompresszor miatt helyhez kötött;
- eleve szükség van egy kompresszorra;

Természetesen kipróbáltuk a fentieket is, és megmutatjuk, milyen eredménnyel:

Természetesen a fentiek csak a hirtelen problémamegoldásra alkalmasak. Ha a kerekek rendszeresen eresztenek, illik mihamarabb meglátogatni egy gumisműhelyt. Ne féljünk, nem kell feltétlen új abroncsot vásárolni. A kisebb sérülések a tömlő nélküli abroncsokon is szakszerűen és tartósan javíthatóak. Sőt, az sem biztos, hogy a levegőt az abroncs ereszti. A felnik tömítőperemének korróziója, a szelep sérülése mind gyorsan, olcsón javítható meghibásodások.

Legalábbis mindenképpen olcsóbban, mint amennyibe egy letaposott abroncs cseréje kerül...