Beindult a csühögő a csikorgó hidegben: elindulunk, örülünk. Viszont koszos a szélvédő, törölnénk egyet. Spricc, maszatol, és már rá is fagyott a fátyol az üvegre. Nem örülünk.
Kellemetlen dolgokat tud művelni a rossz ablakmosó folyadék. Akivel még nem fordult elő, hogy az első törlésnél hártya fagyott a szélvédőjére, nem is tudja, mennyire. Pista kollégám például nem is ismerte a jelenséget - úgy tűnik, eddig mindig mázlija volt az ablakmosókkal. Aki viszont állt már félre száz méter után, hogy levakarja a felspriccelt trutymót, az kétszer is meggondolja, mielőtt még egyszer ráhígít a koncentrátumra.
A másik indíték, ami miatt összegyűjtöttem kilenc jellemző hazai ablakmosót, a szag. Mintha az utóbbi években fokozottan elszaporodtak volna a pálinkaszagú löttyök, talán a fináncok által lefoglalt szeszből főzik, nem tudom. Mindenesetre még az én rossz orromat is csípi, amikor ilyet kell szagolni minden spriccelős törlésnél, és átkozom minden felmenőjét annak, aki ilyet gyárt. Viszont amikor a következő kannát megveszem, rendszerint el is felejtettem már, mi volt a büdös flakonon. Ideje volt, hogy csináljunk egy féltudományos tesztet.
Mitől fagy rá a szélvédőre az ablakmosó?
A rejtélyre, hogy a felspriccelés után miért képződik hártya az addig folyékony halmazállapotú ablakmosóból, a párolgási hő fogalma ad magyarázatot. Minden párolgó folyadék hőt von el a környezetétől: ezért érezzük a bőrünkön hűvösnek a testhőmérsékletű vizet is, ezen az elven működnek a hűsítő spray-k, kenőcsök, és a vízforralásnál is ezért kell nagy lángon égetnünk a rezsót: ezért olyan sok energia, amíg elgőzösítünk egy bögre vizet. Minél több folyadék párolog el, annál jobban hűti saját magát és környezetét, az abszolút mennyiség pedig a folyadék jellegétől függ.
Amikor reggel, mondjuk mínusz öt fokban a mínusz öt fokos szélvédőre permetezzük a mínusz öt fokos folyadékot, az óriási felületen szétkenve igen gyors párolgásba kezd, ha olyan az összetétele. Az ablakmosók egy részében márpedig tetemes mennyiségű illékony anyag van, mivel általában ezeknek alacsony a fagyáspontja. Ahogy a párolgás elvonja a hőt, a szélvédőn megmaradt folyadék több fokot is hűlhet, így könnyen megdermed, még ha a tartályban messze is lett volna még a fagyástól.
A jelenséget több tényező súlyosbíthatja. Ha már elindultunk, a menetszél hatékonyan elősegíti a párolgást - tartsuk csak ki a megnyalt ujjunkat az ablakon, azonnal rájövünk, mennyire. Ha nem tökéletes állapotú az ablaktörlő vagy nem feszíti elég erősen a rugója, és néhány vékony csíkot hagy, a csíkokból meseszép kristályosodás indulhat, izgalmas megfigyelni a gyors folyamatot. De elég az is, ha egy törlésnyinél több por rakódott az üvegre, ekkor a lapát második áthaladásáig általában már ki is alakult a jéghártya.
Ahogy elkezdtem gyűjteni a flakonokat, világossá vált, akkora a kínálat, hogy az összeset nem tudom majd kipróbálni. Végül vettem két kannát egy hipermarketben, kettőt két különböző benzinkúton, Papp Tibi beszerzett kettőt egy barkácsáruházban, hármat pedig Nyegleo hozott el a Totalcar Áruházból. Viszonylag reprezentatív mintának érzem, bár nyilván csak a piac kis részét fedi le.
Három próbán kellett bizonyítani a kilenc terméknek. Egyik sem védhető tudományosan, ez tiszta sor, de a rendelkezésünkre álló eszközökből megpróbáltuk kihozni a legtöbbet. Az első egy szimpla fagyásteszt. Mivel a folyadékok túlnyomó többsége mínusz húsz fok környékére van belőve, adta magát a mélyhűtő. Hogy ugyanolyan eséllyel induljanak a versenyzők, a magát mínusz harminc fokosnak mondó Sheront bekevertem a rányomtatott táblázatból extrapolálva négy az egy arányban vízzel, így elméletben neki is mínusz húsz körül kellett volna megfagynia. A mínusz negyven fokos Evox kettő az egyes hígítást kapott - bár ezen nincs táblázat, általában fele annyi víz csökkenti a fagyáspontot fele akkora távolságra a nullától.
Két kakukktojást is becsempésztem a minták közé. Az egyik ráadás egy gyártótól kapott minta, ezt össze szerettem volna hasonlítani a kereskedelemben kapható termékkel. Megnyugtató módon nem tapasztaltam különbséget. A másik egy negyven fokos házi főzésű pálinka, emlékezve nagyapám gyakorlatára, aki a desztillálás során lecsorgó metilt erre a célra használta.
A frigónk kábé mínusz húsz fokot tud, ezt egy lézeres hőmérő segítségével állapítottam meg. Kiporcióztam egy-egy pohárkát mindegyik flakonból, hígítottam, ahol kellett, és egy éjszakát adtam nekik, hogy megfagyjanak. A kilenc ablakmosóból hat meg is fagyott, és a pálinka is. Volt, amelyik szálkásan, szinte szilárdra, volt, amelyik csak kicsit kásás lett, ezeket a szubjektív adatokat beírtam a táblázatba. Mivel volt mínusz 19 fokos és mínusz 23-as is a minták között, és a fagyás egy viszonylag szűk hőmérséklettartományban végbe menő folyamat, nem teljesen igazságos az ítélet, de én úgy érzem, ami a hőmérő szerint mínusz 19,8 fokon keményre fagy, az nem jó.
A három talpon maradt versenyző a Sheron, a Kemko és az EvoX volt, a legkeményebbre pedig az A-clean fagyott. A többiek valahol az átmeneti zónában szóródtak.
A real life tesztre várnunk kellett, hogy elég hideg legyen. Bár nálam már mínusz egy-két fokban is előfordult a bevezetőben emlegetett hártyásodás, ez leginkább a szélvédőre rakódott kosz miatt történt meg, az pedig nehezen reprodukálható kilencszer egymás után. Tisztára mosott felületen törlő jó állapotú lapáttal pedig lényegesen kisebb az esély a ráfagyásra - tapasztaltuk meg Pistával január második szombatján, ami az előrejelzések szerint a leghidegebb éjszaka volt az elmúlt két hétben. Mínusz négy-öt fokot mértünk, és csak egy folyadék mutatott kristályosodási hajlamot, illetve a pálinka. Pedig nekem a előző héten melegebb időben is ráfagyott a most jól teljesítő A-clean, de ez csak teszten kívüli eredmény.
Módszerünk a következő volt. Kikapcsoltunk minden fűtést az egész nap rendesen lehűlt vén Audimban, a külső hideg levegő háborítatlanul jött be a szellőztető rendszeren keresztül. Felöltöztünk jó melegen, mert eltartott egy ideig, amíg végigpróbáltuk a kilenc plusz egy folyadékot. A flakonokat természetesen egész nap a csomagtartóban temperáltuk, nehogy melegek legyenek. A mintákat az utasülésről egy permetező palack segítségével juttatta Pista a szélvédőre, így mindegyik azonos eséllyel indult, nem melegítette fel a motor a tartályt.
Hatvanra gyorsítottunk fel a törléshez, hogy legyen rendes menetszelünk, egy törlés után vártunk, majd töröltünk még egyet, ha nem láttunk fagyást.
Miután végigspricceltük a kilencet, és csak az egyik kristályosodott ki, a biztonság kedvéért ellenőriztük a hőmérsékletet: egy fél fokkal sem melegedett fel a szélvédő. Aztán még egyszer betöltöttük a fagyós ablakmosót, és megismételtük a tesztet, nehogy indokolatlanul vádaskodjunk. De nem, a Forest másodszor is ráfagyott, alig mínusz öt fokban. Ez bizony egyértelmű bukó.
Végül a tisztán szubjektív illattesztre Angélát kértem meg. Egyrészt szerintem a csajok érzékenyebbek a szagokra, másrészt mégis csak jobban mutat a fotón Angéla, mint Pista. Itt nehéz pontozni, de egyértelműen negatív jelzőket az A-clean, az Autobrill és a Prelix kapott. Az A-cleannél és a Prelixnél az erős alkoholos beütés, az Autobrillnél pedig a körömlakklemosós aroma volt bántó.
Minden fontos adatot tartalmaz a táblázat, ez alapján mindenki eldöntheti, melyik szimpatikus neki. Aki tutira megy, a Sheront, a Kemkót vagy az Evoxot választja. Árban és szagban azért van némi különbség köztük. A Forestet a teszt alapján semmiképpen nem ajánlom, saját tapasztalatból pedig az A-cleannel is óvatos lennék. A többinél a szag és az ár lehet döntő.
Az eredmények láttán egy fontos tanulságot mindenképpen kiemelnék: a flakonra nyomtatott hőmérsékletet ne fogadjuk el külső határhőmérsékletnek, hiszen látjuk, a mínusz húsz fokig hitelesített anyagok is bizonytalanul teljesítenek már mínusz ötben. És ne nagyon hígítsunk mínusz húsz fok fölé, nem érdemes. A pálinkát meg inkább igyuk, mint spricceljük.
