Euro 6-os dízelek, start-stopos benzinesek

Igaz, a kétezres évek autóipara azon van, hogy minél jobban elszigeteljen minket a gépészettől, és a tankoláson kívül esetleg az ablakmosó feltöltését bízza ránk, de a vastag műanyag burkolatok, szigetelő paplanok és hőterelő lemezek alatt tombol a forradalom. A debella szívómotorok helyére miniatűr turbósok kerülnek, a szabványok lassan már szanatórium-színvonalú levegő kibocsátását követelik a motoroktól, miközben az ügyfélnek csak annyit szabad látnia, hogy gyarapszanak a lóerők, és megint három decibellel zajtalanabb a kabin.

Az újságíró az új modellek csindadrattás bemutatóján szorgalmasan leírja, hogy már minden motor Euro 6-os, szériában jár a start-stop; ha nagyon szakbarbár, talán említést tesz a súrlódáscsökkentésről, és mindenki boldog, hogy megmentjük a bolygót, hurrá. Aztán ha a sors – most vagy később – az autós segge alá tol egy 2014-es modellt, felfedezi az új start-stop gombot a műszerfalon, esetleg az AdBlue-csöcsöt a csomagtartóban, talán egy percre el is gondolkodik, hogy erről mit kell tudni. Nem árt megismerni, mi van a kis feliratok mögött.

SCR rendszer

Az Euro 6-os szabvány kevesebb, mint fele annyi nitrogénoxid-kibocsátást enged meg a dízelmotoroknak, mint az Euro 5, amit a legtöbb autógyár egy plusz katalizátor beépítésével és egy AdBlue-nak nevezett adalékanyag befecskendezésével old meg. Más stratégiákkal sem lehetetlen teljesíteni a határértéket, a Mazdának például sikerül is adalékanyagok nélkül, de ma a legmegbízhatóbbnak és leghatékonyabbnak az SCR rendszer tűnik, amit egyébként már évek óta alkalmaznak haszonjárműveknél.

Az SCR a szelektív katalitikus redukció rövidítése, ami az NOx-ként összefoglalt káros NO és NO2 vegyületek semlegesítésére alkalmas folyamat. A példaként szolgáló Peugeot 308-as Blue HDI motorjánál például az oxidációs katalizátor és a részecskeszűrő közé került az új egység, de nem törvényszerű, hogy itt legyen. Az oxidációs katalizátornak jó, ha minél közelebb van a motorhoz, mert annál hamarabb melegszik fel és tudja ellátni a feladatát, ami a szén-monoxid (CO) és a szénhidrogének (HC) átalakítása vízgőzzé (H2O) és szén-dioxiddá (CO2). Utána jön az SCR-varázslat.

A kipufogócsőbe épített befecskendező fúvóka bepermetezi az AdBlue-t, és a Peugeot esetében még egy keverő rész is segíti a folyadék elvegyülését a gázokkal. Az utána következő SCR-katalizátor aztán az AdBlue-ban jelen levő ammónia segítségével veszélytelen nitrogénné és vízgőzzé alakítja a nitrogénoxidok nagy részét. Már csak a részecskeszűrőnek kell összegyűjtenie a kormot, és a kipufogógázunk olyan tiszta lesz, mint még soha.

Egyszerűen hangzik a dolog, de azért vannak buktatók. Az SCR-katalizátor amolyan pufferként működik, szüksége van az ammóniára a vegyi folyamatok lebonyolításához, de ha túl sokat kap, nem tud vele mit kezdeni. Az AdBlue-t precízen kell adagolni, ami egy változó fordulatszámon, változó terheléssel, változó hőmérsékleten működő autómotornál nem is olyan egyszerű. Ezért az egész három fázisú tisztító hóbelevanc végére tettek egy szondát, ami a motor lambda-értéke mellett a nitrogén-oxidokat és az ammóniát is ki tudja mutatni. Ezzel tökéletesen lehet felügyelni a folyamatot: egyrészt, hogy sikerült-e megfelelően feltrancsírozni az NOx-et, másrészt, hogy nincs-e húgyszagunk, vagyis hogy nem távozik-e fölösleges ammónia a katalizátorból. Ezt a szondát, valamint az oxidációs katalizátor két hőmérőjét, illetve a részecskeszűrő nyomáskülönbség-jeladóját egy külön vezérlőegység figyeli, ami csak a kipufogógáz-kezelésért felelős – ő állítja be az AdBlue befecskendezés mennyiségét.

Nitrogénoxidok egyébként a nagy égési hőmérséklet miatt keletkeznek a dízelmotorban, jellemzően nagyobb terhelésnél, azaz autópályán; ilyenkor fogy a legjobban az AdBlue. Városban pöfögéskor meg a részecskeszűrő kapja a magáét – lassan minden munkaponthoz külön katalizátort kell majd kifejleszteni, de ez más téma.

Az AdBlue-nak van egy kellemetlen tulajdonsága: mínusz 11 fokon megfagy, ezért ilyenkor fűteni kell a tartályt a csomagtartóban, sőt, az előre vezető csövet is. Mivel leállított autónál nem lenne túl praktikus a folyamatos fűtés, a motor leállításánál a szállító szivattyú visszaszívja a folyadékot a tartályba, hogy ne fagyjon bele a csőbe, aztán a következő indítás után a rendszer megpróbálja minél hamarabb felolvasztani a kockává fagyott tömböt a tartályban.

A karbamidtank egyébként a példaként emlegetett 308-asban 17 literes, ami egy átlagfelhasználónál körülbelül 20 ezer kilométerre elég. A folyadék kifogyását két lépcsőben jelzi, először narancssárga figyelmeztetéssel, amikor 2400 kilométerre elég még az AdBlue, majd 600 kilométernél pirosra vált. Ha ezután se töltünk utána, a törvénynek megfelelően letilt az autó, és nem hagyja magát újra indítani. A Peugeot-nál urea feliratot fogunk látni a műszerfalon, és minimum 3,8 litert kell betöltenünk a csomagtartóban elhelyezett dupla kupakos tartályba, hogy újra szóra bírjuk a 308-ast. A 30 ezres szervizperiódusú autósoknak érdemes bekészíteni egy adagot vész esetére.

Hogy ne legyen túl egyszerű az élet, az AdBlue romlékony is, legalábbis 18 hónapig garantálják a gyártói a minőségét, amit refraktométerrel lehet ellenőrizni. Ezért az éves szerviznél megvizsgálják a folyadékot, és leszívják, vagy utánatöltenek.

Míg az SCR rendszer nem feltétlenül a kényelmünket, hanem a kollektív egészségünket szolgálja, van az Euro 6-nak más pozitív hozadéka is. A gyártók ugyanis minél eddiginél jobban rá vannak kényszerítve, hogy hamar bemelegedjen a motor, ami a dízeleknél télen azt jelenti, hogy gyorsabban jön meg a fűtés. A 308-asban például leváltották a közönséges termosztátot egy négyállású szeleprendszerrel, amely a gyorsabb bemelegedés mellett felismeri azt is, ha hajtják a gépet, és ilyenkor megelőző jelleggel kezdi el előre hűteni a motort.

Inkább a benzinmotorok érdeklik? Lapozzon!