Ablakmosóteszt: mind ráfagyott
Az ablakmosóteszt végén ünnepelhetünk győzteseket és szánhatunk veszteseket, de az igazi tanulság, hogy télen kell a csomagtartóba egy ötliteres kanna, mert őrültség benzinkúton venni az anyagot.
Jégeralsó, maszk, síszemüveg rajtam, Pista tundradzsekiben és usánkában. Azt mondták, a klímakamra igen kellemetlen, amikor hűt. Stabil a mínusz 17, nyitjuk a jóféle horrorfilmekre emlékeztető krómozott kilincset, indulhat a teszt. Amikor rátoljuk a ventilátort, a szocialista műsorszórás kultikus Delta műsorának nyitóképei jelennek meg előttem, csak mi nem menetelünk, hanem helyben járunk és spriccelünk.
Két éve csináltunk utoljára ablakmosótesztet, akkor se volt jutalomfalat, de megtettük, amit kellett. Bár a hideg autóval furikázós, permetezőpalackból spriccantós módszertant érték kritikák, azóta is hitelesnek érzem, abszolút életszerű. Az egyetlen baj az volt vele, hogy nem tudtunk elég hidegben mérni, mert Budapesten ritkán hűl a levegő tartósan mínusz öt alá, pedig ott kezdődnek a bajok. Csak ezért a Tátrába utazni, amit egy darabig fontolgattunk, túlzásnak tűnik, aztán ha nem mond igazat az előrejelzés, ráfáztunk.
Nagyjából itt tartottunk az ötletelésnél, amikor Pistának eszébe jutott a Gentherm ülésfűtés-fejlesztőközpontja, ami itt van a szomszédban, és van klímakamrájuk. Egy telefon, és a genthermes srácok már le is tekerték a hőfokszabályzót. Az előzetes megbeszélésnél azzal riogattak, hogy nem lehet sokáig kibírni a kamrában, amikor működik, és nekünk 27 löttyöt kellet szétterítenünk az üvegen, úgyhogy nem számítottunk rövid menetre.
A tesztberendezés hamar összeállt, hoztunk egy Fiesta hátsóajtót a bontóból, természetesen működő ablaktörlővel, feltettünk egy használt, de jó állapotú lapátot meg egy kapcsolót a vezetékre, illetve bekészítettük a legnagyobb ventilátort, amit a szerkesztőség környékén találtunk. A cél az volt, hogy minél nagyobb vihart kavarjunk az üveg előtt, mivel a menetszélnek komoly hatása van a ráfagyásra.
Miért fagy meg a szélvédőn, ha a tartályban nem?
Sok autós ismerheti a jelenséget, amikor reggel az első spriccelés utáni törlésnél másodpercek alatt kivirágzik a jég a szélvédőn, pedig nincs is olyan hideg, messze vagyunk a betöltött folyadék fagyáspontjától. Erre a párolgási hő ad magyarázatot, ami a kispriccelt, szétterített folyadékot akár tíz-tizenöt fokkal is lehűtheti. Pont ugyanaz történik, mint amikor nyáron vizet spriccelünk magunkra: még ha a víz melegebb is, mint a levegő, érezhetően hűsít.
Akkor kritikus a helyzet, amikor még hideg a szélvédő, mert nem működik a fűtés, és az is elősegíti a ráfagyást, ha van egy kis por az üvegen, amit első húzásra nem tud eltávolítani a lapát. A folyadék szétterül, néhány köbcenti közel egy négyzetméternyi felületen párolog, ha haladunk, még rásegít a menetszél, és már fagy is. Némelyik ablakmosóra rá is írják, hogy használata előtt érdemes kicsit felmelegíteni a szélvédőt az autó fűtésével, ami okos tipp, de nem mindig életszerű, ráadásul nem valami környezet- és szomszédbarát megoldás percekig melegíteni az autót indulás előtt. Van olyan is, amelyik állva sosem fog rendesen bemelegedni, fölöslegesen égetjük az üzemanyagot.
A tesztben ezt a jelenséget vizsgáltuk, a párolgással összefüggő ráfagyási hajlam az elsődleges szempontunk a rangsorolásnál.
Már a bevásárlókörút is tanulságos volt. A nagyáruházakban belefulladunk a kínálatba, de sokszor csak olyan gyanús flakonokat találunk, amelyek még ásványvizesnek is gagyik lennének. Aztán esetleg van még egy prémium termék a polcon, szemmagasságban, horror áron. Az autóalkatrész-áruházakban általában jók az árak, de sokszor minősíthetetlen az eladók hozzáállása, amikor egy jó kis kétszázezres lendkerék helyett egy háromszáz forintos ablakmosót kérünk. Talán a webáruház a legkényelmesebb beszerzési forrás, csak egy ablakmosóért nem feltétlenül éri meg kifizetni a kiszállítást. Az áraknál azt írtam be, amennyiért vettem őket, ehhez képest lehetnek jócskán eltérések akár fel-, akár lefelé.
A benzinkútnál viszont minden más jobb, ami ott megy, az a helyzeti előny gátlástalan kihasználása. Választék nincs, általában a rémisztően drága és a pofaleszakító rablás azok a kifejezések, amik eszünkbe jutnak az ezer forint felett vesztegetett kétliteres flakonokat kézbe véve. Persze, tankolásnál legkényelmesebb feltölteni a tartályt, ilyenkor szokott eszünkbe jutni, illetve hosszú úton ez tűnik a legkézenfekvőbbnek, ha kifogy a lötty. De csak egy kis előrelátás kell, hogy az autós boltban vagy a nagyáruházban, amikor úgyis arra járunk, megvegyünk egy nagyobb kontingenst, és egy teli ötliteres flakont tartsunk kifogyás esetére a csomagtartóban. Aki sokat jár, ezreseket spórolhat meg egy téli szezon alatt.
Még így is, hogy szinte kezelhetetlen mennyiségű, 27-féle anyagot próbáltunk, maradt a polcon olyan, amit már nem vettem le. Az egyszerűség kedvéért a készre bekevert változatokat választottam, amikor volt ilyen: jellemzően -19 és -22 fok közötti hőmérsékleteket írnak rájuk. Hulladékelkerülési okokból egyébként inkább mindenkit koncentrátum vásárlására biztatnék, még ha kicsit pancsolni is kell. Sok terméknél láthatóan ugyanazt árulják vízzel hígítva, kicsit drágábban, mint amit koncentrátumként adnak.
A néhány sűrűbb anyaghoz, amelyek mínusz 30 alatti fagytűrőséget ígértek, hozzákevertem annyi vizet, amit ajánl a csomagolás mínusz 20 fokos eredményhez. Ezzel elkerültem, hogy egy mínusz 40-est hasonlítsunk össze a mínusz 19-essel, igaz a -19 és a 30 között nem tudtunk igazságot tenni. De az eredményeknél látszik, hogy nem feltétlenül ezen múlik a ráfagyás.
A kannákat természetesen előző délután betettük a klímakamrába, hogy a teszt napjára szépen lehűljenek. Némi tanakodás után mínusz 17 fokban egyeztünk meg a genthermes mérnökökkel. Mínusz tízes mérést szerettünk volna, de úgy voltunk vele, nem biztos, hogy kibírjuk a működő kamrában, ezért ha pár fokot visszamelegszünk, mínusz tíz környékén köthetünk ki. Ülésfűtés-tesztelés közben ugye nem töltenek órákat a kamrában, mi meg még sosem voltunk benne, tapasztalatunk nem volt.
Végül ruházatilag annyira rákészültünk, hogy simán bírtuk a mínusz 17-et, csak cipőben voltunk gyengék, de negyedórás etapokban végigcsináltuk a mérést folyamatosan hűtött kamrában, állandó mínusz 16-17 közötti hőmérsékleten. A szélvédőre is tettünk hőmérőt, így mindig tudtuk ellenőrizni, hogy minden rendben van-e.
Pozitív eredmény, hogy egyik folyadék se fagyott meg a flakonban, viszont kispriccelve, szétterítve mindegyik többé-kevésbé hártyát képzett. A jó ablakmosó eleve vékony rétegben, csak foltokban, csíkokban fagyott meg (hármat töröltünk, addigra állandósult az állapot) aztán öt-tíz másodperc alatt megint felengedett, és közben végig átlátható maradt az üveg. Erre a produkcióra osztottunk ötből négy pontot, hiszen ráfagyott mind, csak eltérő mértékben.
A másik véglet, az egypontos ablakmosó, már az első törlésnél kásásan terült, vastagon lefagyott, és úgy is maradt, amíg le nem tisztítottuk papírtörlővel. Ilyen tiszta hátsó szélvédőnk még sosem volt, huszonhét aprólékos pucolás után, nehogy ott maradjon valami. A köztes eredményeket felkiáltással pontoztuk, átláthatóság, rétegvastagság és felengedés függvényében.
Átkozott hőkapacitás
Mivel mindegyik ablakmosó ráfagyott az üvegre mínusz 17-en, kénytelenek voltunk szubjektivitástól nem teljesen mentes pontozással értékelni az eredményt, amitől néhány nap filozofálás után nem voltam valami boldog. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egyértelműbb eredmény lenne, ha valamelyik ráfagy, másik viszont nem. Az újévi leállás után pont jósoltak egy hideg hajnalt, mínusz 7-et is ígértek, ezt még megvárom, gondoltam. Fel is cuccoltam előző délután ventilátorostul a szerkesztőségi parkolóház tetejére, bepakoltam az összes ablakmosót a BMW 218d Active Tourer csomagtartójába, és vártam a reggelt.
Csipás volt még a szemem, amikor kicuccoltam az autó elé egy fotózáshoz, de hamar feltűnt, hogy a kontrollcsoportnak berakott víz nem fagyott meg. Rámértem a hőmérővel az egyik palackra, 3 fokos volt. Szélvédő: mínusz hat. Másik palack: plusz négy. Megszívtam. A csomagtartóban a hetven-nyolcvan liter folyadéknak akkora hőkapacitása volt, hogy tizenkét óra alatt nem vette át a környezeti hőmérsékletet. Amatőr hiba, legközelebb tudni fogjuk, mindenesetre ezért nincs most második mérés, magasabb hőmérsékleten.
Négy termék egyértelműen kiemelkedett a többi közül, az AutoXS, a Bárdi Help, a Castrol és a Prelix. A hárompontosok hosszú sora jókora távolságra van tőlük, kettőtől lefelé pedig nem csak a fejünket vakartuk, hanem a szélvédőt is, hosszasan. Meglepetés volt, hogy ide került a Sonax, amelynél a tavalyi ráfagyós Forest is jobbnak tűnt ezen a hőmérsékleten. Lehet, hogy utóbbinál változtattak időközben az összetételen. Nem vártuk volna azt sem, hogy az egész teszt legolcsóbb szere, a Bárdi sajátmárkása a legjobbak között végez. Szóval semmiféle összefüggést nem láttunk az ár és a minőség között, sőt, sok 25-30-ra skálázott anyag is csúnyán lefagyott.
Második kritériumunk a szag volt, ami – valljuk be – elég penetráns és zavaró tud lenni. Mivel a női orr meggyőződésünk szerint érzékenyebb (és dekoratívabb), Ágit kértük meg, hogy értékelje a 27 szagot. Lelkiismeretesen ment végig a pohárkákon, amelyekbe kitöltöttem őket, hogy a kinézet ne befolyásolja, és a szintén egytől ötig osztott pontok mellé a kommentárokat is belevettem a táblázatba. Azonos ráfagyási pontoknál eszerint rangsoroltam a szereket, megegyező ponteredményeknél az ár lett a harmadik szempont.
Az ember azt gondolná, egyszerű dolog az ablakmosótesztelés, de még ennyi vacakolás után is csak annyit állíthatunk magabiztosan, hogy igazán kemény hidegben ez a véleményünk a tesztelt anyagokról. Mínusz kevésben lehet, hogy egészen más sorrend jött volna ki, és akkor nem beszéltünk még a tisztítási teljesítményről, amit végképp nehéz objektíven mérni.
Egy biztos: a mínusz huszasként árult anyagok nagy hidegben mind többé-kevésbé csődöt mondanak, de még a mínusz harminc se garancia a ráfagyásmentes első törlésre. Aki óvatos, mínusz tíz alatti indításnál tényleg jobban teszi, ha megvárja, amíg már van valami fűtés, és csak aztán spriccant, ha muszáj, álló helyzetben töröl inkább, hogy ne legyen nagy baj. Az előrelátók, illetve skótok/svábok pedig boltban veszik a szívükhöz és pénztárcájukhoz közel álló anyagot, és a csomagtartóban tartalékolnak belőle, hogy ne kelljen benzinkúton venni.
