Filléres neppertrükk – szélvédőjavítás, akár otthon

Csodálatos formákban – kagylós, csillag formájú, ezek keresztezése, stb. – tud nyomot hagyni a kavics az autók kétrétegű, biztonsági szélvédőjén. Jó pár évtizede csak ilyenek készülnek, a szélvédő maga legalább három réteg. Két üveg lapot ragasztanak egymáshoz egy rugalmas anyaggal, ennek köszönhető, hogy nem törik szét úgy, ahogy a régi autók szélvédői, amik egy rosszul sikerült balesetben akár le is fejezhették a kieső utast. Ezeket a hagyományos üvegeket a csillió apró darabra törő edzett üvegek követték – ilyenek még ma is az oldalablakok és a hátsó szélvédő. Aztán jöttek ezek a lamináltak, amik már nem hullanak ezer apró darabra, és a karosszériába ragasztva megakadályozzák az utasok kiesését, sőt, a karosszéria merevségéhez is hozzájárulnak. A kavics felverődések ezeken általában csak egy réteget érintenek, a legkülső üvegfelületben tesznek kárt.

Több okból baj, ha ilyen kőfelverődés okozta sérülés van a szélvédőn. Először is ugye, mert zavar a kilátásban. Nem mindegyik egyformán problémás, meg aztán, mikor nyáron felkenődik valami nagy potrohú bogár a szélvédőre, az sem zavar kevésbé, igaz, azt legalább le lehet törölni. Az is egy szempont, hogy csúnya. Egy szép, újszerű autón rosszul mutat egy kőfelverődéses szélvédő. Az igazi, nagy baj viszont az, hogy az ilyen sérült szélvédő bukás lehet a vizsgán. A látótérben nem lehet repedés, kőfelverődés (látótér alatt az ablaktörlő által takarított felületet értik). A szakszerűen javított sérülések már nem jelentenek bukást, és a másik, szintén nagyon fontos szempont, hogy a javított kőfelverődés jó eséllyel nem fog további galibát okozni. Ugyanis az ilyen sérülések tovább is repedhetnek, ha a szélvédőben feszültség keletkezik (például járdára felhajtáskor), vagy víz szivárog a résekbe, majd télen ott megfagy.

Mit csináljunk, ha egy kő, vagy ki tudja mi nekicsapódott a szélvédőnknek, és sérülést okozott? A hangos káromkodás jó dolog, az ember így levezetheti a felgyülemlett feszültséget, kell a francnak még mindennek tetejébe egy agyérgörcs is. Ha ezzel megvagyunk, és esetleg láttuk is, melyik autó dobta ránk a kavicsot, megpróbálhatjuk az ő kötelező felelősségbiztosításának a terhére rendezni az ügyet. De szerintem ez időpocsékolás, épp ezért felesleges. Ki tudja azt bebizonyítani, hogy tényleg az előttünk haladó dobta ránk a kavicsot? Sem az autó sofőrje, sem a biztosítója nem fogja könnyen adni magát.

Ráadásul, ha csak egy kis kavicsnyomot szedtünk össze, a javításra költött összeg jóval kevesebb lesz, mint amennyit az út széli győzködéssel, ügyintézéssel eltöltött időnk ér. Más a helyzet, ha a saját cascónk terhére lehet rendezni a kárt, az nagyjából tiszta sor. Mindenesetre, akárhogyan is rendezzük a legvégén a számlát, egy dolog kiemelten fontos: a sérülést haladéktalanul ragasszuk le. Cellux, szigetelőszalag, bármi jó, ami lég- és vízmentesen lezárja a felületet.

Tehát az első eszköz, amivel elkezdhetjük a szélvédőnk megmentését, a ragasztószalag. Ezután  keressük meg a legközelebbi szélvédőjavítót. Sokan áruházi parkolókba telepített sátrakban, kis műhelyekben dolgoznak, de divatos dolog a háznál javítás is. Én is ezt az opciót választottam, és biztos, hogy a dörzsölt nepperek sem pazarolják rohangászásra az idejüket, ha valamelyik használt autón kavicsnyomot találnak. És hogy ők sem fogják kicserélni a szélvédőt, ha adott esetben tized-huszad áron megúszhatják a dolgot, az biztos. Szólnak a Szélvédős Karcsinak, vagy az Üveges Lajosnak, aki megérkezés után fél órával már ott sincs – és ebbe a harminc percbe már a főnökkel spanoskodás, meg a titkárnő Babette dudáinak stírölése is benne van.

A szerkesztőségi parkolóházhoz kiérkező szakembernek feladtam a leckét, egy öreg Škoda Octavia szélvédőjén található két, különböző formájú kavicsnyommal kellett valamit kezdeni. Hogy a kőfelverődések mikor keletkeztek, a jóisten se tudja, de biztos, hogy hónapokkal ezelőtt. A korábbi gazdája természetesen nem ragasztotta le, ennek megfelelően a sérülésekben természetesen kosz is volt, amit jó eséllyel nem lehet teljesen eltüntetni. Erre, és még számtalan egyéb, fontos tudnivalóra felhívta a figyelmemet Pál, aki nem csak szélvédőjavítással, de felszerelés forgalmazással is régóta foglalkozik, és a biznisz most is megy.

Ahogy az integrált fűtőszálak, antenna, eső szenzorok, stb. miatt egyre bonyolultabbak a szélvédők, egyre drágábbak is, egyre jobban megéri csere helyett javíttatni őket. A legelterjedtebb, egyszerű típusokhoz vannak már 15-20 ezer forintért is utángyártott szélvédők, de ezeknek a minőségét sokan bírálják, és ehhez jön a csere munkadíja, az esetleges kéderek ára. Aztán mindezekre jön még a kiesett idő, mert a szélvédő cseréjét nem ússzuk meg félóra alatt, akár egy-két nap is rámehet. Nem csoda, hogy amíg az Octavián dolgozott, szinte folyamatosan csörgött emberünk telefonja, jelentkeztek az új ügyfelek.

Maga a javítás nem bonyolult, de nagyon fontos a szakértelem, a tapasztalat és a lelkiismeretes munkavégzés. És a jó beszélőke sem árt, minden munka előtt el kell mondani a kötelező mondatokat, amivel felvilágosítják a kuncsaftot, milyen rizikóval jár a dolog (például javítás közben tovább repedhet a szélvédő), milyen garanciák járnak a javítás mellé. Azért is érdemes ezeket előre tisztázni, rászánni azt az öt-tíz perc szájtépést, mert a javítás kockázatát a vevő viseli, ez a bevett iparági szokás. De ha ezt valaki csak a művelet végén, egy sikertelen javítási kísérlet nyomán végigrepedt szélvédő mellett állva tudja meg, könnyen elveszítheti a hidegvérét. Ahogy Pál mondta, nem mindegy, hogy ugyanazt a mondatot negyedórával korábban vagy később mondom: ami az egyik esetben felvilágosítás, a másikban magyarázkodás.

Hálát adhatunk az amerikai Dr. Frank Wernernek, aki Bill Wiele vegyész segítségével a hetvenes évek legelején feltalálta és kidolgozta a szélvédőjavítás módszerét. A szabadalmat 1972-ben egy bizonyos Gerald Keinath megvásárolta, majd NOVUS Glass néven, franchise rendszerben működő hálózatban javította a szélvédőket. Azóta a technológia is fejlődött egy keveset, meg az anyagok is, a gyanták már kevésbé hajlamosak besárgulni, akik pedig dolgoznak velük, annak örülhetnek, hogy egyre kevésbé bőrirritálók.

Pál több mint tizenhét éve foglalkozik az iparral, mint kiderült, régi ügyfele vagyok, csak tizensok év távlatából már ki emlékszik minden arcra. Amikor a Mazdám szélvédőjének sarka egy ocsmány kátyúnak köszönhetően elrepedt, ő volt az az ember, aki a felvonulási téren parkoló, mobil műhelyként funkcionáló autója mellett dolgozva, egy jól irányzott fúrással megállította a repedés továbbterjedését. Akkor annyira jól sikerült a művelet, hogy azóta is ugyanaz a szélvédő van a kocsiban, még egy ki- és beszerelést is kibírt. Szerencsére a repedés nem lóg a látómezőbe, ha egy héttel korábban megyek hozzá, és kérdezem meg, lehet-e valamit tenni, akkor még másfél-kétcentis korában is meg lehetett volna fogni.

A szélvédőjavítás igazi spórolós trükk. Mondjuk akkor lenne igazán filléres, ha nálunk is lehetne kapni olyan csináld magad barkácskészleteket, mint ez is. Egy próbát megérne, csak az a baj, hogy most, a cikk írása közben találtam rá (sosem gondoltam volna, hogy ilyen létezik). Csak félek, több kárt okoznának maguknak a lelkes amatőrök, mint amennyit spórolhatnának.