Az utólagos alvázvédelem értelmetlen?
Az autógyáraknak nagyon fontos az, amire kötelezik őket. Például az újrahasznosíthatóság és a környezetvédelmi normák, elsősorban a zaj és károsanyag emisszióra vonatkozóan. Az is fontos, hogy a termék szép és vonzó legyen, valamint a következő modellciklusnál vagy erősebb fészliftnél az új annyira kívánatos legyen, hogy lecseréljük a régit.
Ha valaki annyira perverz, esetleg nincs annyi pénze, hogy négyévente újra cserélje a régit, érdemes tennie azért, hogy az autó esetleg kibírjon 10-15 évet is. Ráfoghatjuk akár a szemlélet- és életstílusváltásra, vagy a fogyasztói társadalomra, hogy a gyártók nem érdekeltek abban, hogy termékeik valóban tartós fogyasztási cikkek legyenek, és inkább a gyors váltásra, a rövidebb modell ciklusra hajtanak. Ez megfigyelhető a szerkezeti elemek konstrukcióján, a műszaki kialakításokon, az egyszer használatos műanyag kötőelemeken. Mindez azt mutatja, hogy nem gondoltak javításra: elromlik, vegyél újat.
Ez a szemlélet a karosszériára, a jármű legdrágább szerkezeti egységére is igaz. Merev és masszív, az ütközési teszteken remekel, a torziós merevsége példás, de nem gondoltak arra, hogy valaki 5-8 évnél tovább akarja megtartani. Mondjuk ki, nem is érdekeltek ebben.
De mi van, ha szeretjük az öregebb autókat, és esetleg tovább meg akarjuk őket tartani? Egyszerűen nincs pénzünk lecserélni, vagy a Golf hármas jobban tetszik, mint a még biztos nem rohadó, újabb Golf ötös. Mit tehetünk a karosszériával, ha azt akarjuk, hogy ránk ótésodjon anélkül, hogy szétesne a korróziótól? Elsősorban nem kell összetörni, pláne bucira, mert a javítás során nehéz a gyári technológiát utánozni, nem fogja bírni a korróziót.
Ha viszont van egy ép, egészséges, még nem teljesen szétrohadt karosszériánk, azzal bizony sokat tehetünk a hosszabb lét érdekében. Évtizedek óta alkalmazzák, csak mostanában a vedd meg, használd és dobd el, vegyél újat-szemlélet kezdi kiszorítani az alváz- és üregvédelem intézményét.
A korrózió két fő irányból támad, elsősorban a kerékjárati ívek azon részéről, ahová a kerék fel tudja verni a köveket, valamint az üregekből, ahol lecsapódik a pára, valahogy bejut a víz, esetleg a sár és a kosz. Itt a nedvesség sokáig biztosít táptalajt a korróziónak, hamar átrohad a lemez, és púposodni kezd a fényezés. A baj nem csak esztétikai. A teherviselő elemek a korrózió hatására teljesen elvesztik merevségüket, az önhordó karosszéria esetenként saját magát sem bírja el. Ütközésre gondolni különösen rémisztő. A merevséget biztosító küszöbök és alsó tartók részben vagy teljesen eltűnnek, a sima lemezek semmilyen merevítést nem adnak. Nem ok nélkül nem kap műszaki engedélyt a vizsgán a lyukas küszöbű autó.
A kerékjárati ívben, a doblemez környékén pedig még áldatlanabb a helyzet. Itt a kerék folyamatosan szórja a vizet, és a keményebb köveket. A kő sérülést okoz a jó esetben gyárilag felvitt valamiféle elasztikus védőrétegen, a fémig hatol, és megindul a korrózió.
Vannak járművek, amelyekre 6-10 év átrozsdásodási garanciát is adnak, azonban ez csak akkor él, ha rendszeresen szakszervizben ellenőriztetjük. Nem csinálnak semmi extrát, csak szemrevételezéssel megvizsgálják az említett részeket és ha szükséges, pótolják, kijavítják a sérült réteget. Ez nagyjából elég arra, hogy kibírja a tíz évet, de van-e önnek olyan ismerőse, aki a nyolcéves autóját új kora óta márkaszervizben szervizelteti?
Vannak aztán autók, amelyekre gyári extraként kérhető alvázvédelem. Ez a gyártósor néhány fázisában pár extra mozdulatot jelent, ide-oda fújnak egy kis anyagot és nagyjából ennyi. Nagyon nagy előnye, hogy még tiszta és rozsdamentes felületre jut a jó minőségű anyag, hátránya, hogy annyira azért nem törik magukat az örök karosszéria reményében.
Ha még nem késő, jól járunk, ha magunk csinálunk, vagy csináltatunk valamit a hosszabb életű és egészségesebb, masszívabb karosszéria reményében.
Nyilvánvaló, hogy a legjobb, ha profira bízzuk a dolgot. Az egyik legnagyobb alvázvédő anyagokat gyártó cég, a Dinitrol a hivatalos partnereit folyamatosan képzi, a most futó autókhoz is pontos technológiai leírást, fújási tervet készít. Egy-egy ilyen terv nem csak a használandó anyagokra ad előírást, hanem az alkalmazott szórófejek, nyomás és mennyiség is pontosan meg van adva. Pontos leírás van a már részben megindult korrózió passziválására és átalakítására a nem hozzáférhető helyeken is. Sok helyen már meglévő technológiai furatokat használnak, máshol pedig lyukakat fúrnak, ahol bejuthat a szórófej, és kifújhatja az üreget. Ezeket a furatokat aztán lezárják egy eltávolítható dugóval. A Dinitrol technológia több mint 30 éve létezik itthon is, a szomszéd Lada Samarája azért nem lyukas még, mert új korában megcsináltatta a teljes Dinitrol Tuff-Kote Dinol kezelést.
A profi kezelés ára 50-100 ezer forint között van, ami garanciát és rendszeres ellenőrzést is magába foglal.
Ha nem akarunk ilyet csinálni, otthon is jó eséllyel taknyolhatunk valamit, akármi is lesz, a semminél biztosan több. A régi fáradtolajos küszöbfeltöltést azonban már el kell felejteni, számos sokkal jobb, hatékonyabb erre szánt szer van. A fél literes szórópalackban, vékony szórócsővel kapható üregvédők is hasznosak, kis helyen bedughatók és a 360 fokban spriccelő szórófej elég jól telenyomja az üreget. Nyilván az ipari kompresszor és az ehhez való szórófej, valamint anyag hatékonyságát nem lehet ezzel összevetni, de a semminél több.
Más szint, ha megvesszük a megfelelő anyagot, és kompresszorral, pisztollyal hordjuk fel. A szerkesztőségben sokan csináltuk, ezzel igen jó eredményeket lehet elérni, de nem kis munka.
A könnyen kezelhető részek a küszöbök, az oszlopok belseje, a fedelek zárt részei, valamint a hátsó sárvédőívek. Ha ezek megvannak, szinte minden autónál kizártuk a korrózióra hajlamos részek 80%-át. A doblemez speciális helyei és egyéb rejtett üregek az amatőrök számára úgyis nehezen elérhetők, de nem is a legfontosabb részek. A padlólemez átlapolásai gyakran gyárilag szabadon vannak hagyva, csak a ponthegesztés látszik, semmi ráfújt, rákent poliészter töltőalapozó, plasztik gitt vagy rücsi, ki hogy ismeri. Az így átlapolt lemezek melegágyai a korróziónak, ezt minden régi Swift tulajdonosa pontosan tudja.
Használt autónál a tisztítás és a passziválás úgyis a legfontosabb, bármilyen furcsa, a szer minősége és annak felvitele a felületre csak másodlagos.
Ha hosszú távon tervezünk az autóval, egy profi alváz- és üregvédelem kezelést semmi nem pótol, utána már csak a környezetbarát, de könnyen tönkremenő műanyagok és gumik miatt kell aggódni. Ha csak évente 10-20 ezer kilométert megyünk, a kaszni és a motor bírni fogja a 10-15 évet. Néha azonban mosassuk le alulról is az autót, tavasszal pedig mindig.
