Filléres neppertrükk – elasztikus tömítőpaszta

Először öreg gumikéder tuningolásnál találkoztam vele, ez az egyik legfőbb felhasználási területe. Aki biztosra akar menni, a gyári, vadonatúj kédert is kinyomja vele, mielőtt a kocsiba szerelné, mert ugye csak a biztos elég ziher. De ez az a trutyi, amihez az ember akkor is biztos kézzel nyúlhat, ha a kissé megöregedett, összeaszott, de még nem reménytelen állapotú kéder mellett becsorog a víz. Vagy ha az utólagos tetőablak kerete alatt ázik a kocsi. Vagy a fényszórón cseréli ki az üveget. Vagy az ajtóra párazáró fóliát tesz. Vagy tönkrement hátsó lámpatest-tömítést akar helyettesíteni. Vagy papucs orrán pamutbojt.

Mitől ennyire sokoldalú ez a paszta? Először is: mert sosem keményedik ki teljesen. Ez sok feladatra alkalmatlanná teszi, de a fent vázoltaknál pont erre a tulajdonságra van szükség. A gumitömítésekbe ágyazott alkatrészek valamennyit mozogni tudnak, így ha kikeményedő tömítőanyagot kennénk melléjük, az előbb-utóbb elválna vagy a tömítéstől, vagy a szélvédőtől. Ezek az elasztoplasztikus cuccok ráadásul nagyon jól tapadnak, szinte mindenhez, így az egyébként mindent magáról ledobó nejlonhoz is – ezért lehet az ajtókárpitok alatti vízzáró fóliát olyan klasszul rögzíteni vele. És ami még nagyon fontos tulajdonság: mivel nem keményedik ki, a ragasztókötés a későbbiekben könnyen oldható, tehát könnyű szerelni.

Több gyártó listájában találhatunk ilyen anyagot, én most a Sika 710-et használtam, de a Teroson, a Dinitrol és ki tudja még hány márka gyárt hasonlót. Ráadásul a Dinitrolnak és a 3M-nek is van egy sokat ígérő cucca, az RB4120, illetve a 08509 kódú termékek, amik nem csak azt tudják, amit a többi, de nedves kéderben is eldolgozhatók, nem kényesek a tökéletesen előkészített alapra – igazi neppereknek való, harctéri alkalmazásra való anyag. Csak arra kell figyelni, hogy ne nagyon legyen tíz foknál hidegebb, illetve 30 foknál sokkal melegebb, amikor bedolgozzuk, egyébként nagyon nagy hőmérséklettartományban alkalmasak a feladatuk ellátására.

Olyan autóknál, ahol a szélvédő nem fixen van a karosszériába ragasztva, hanem hagyományos gumikéderrel, előbb-utóbb biztosan ereszteni fog a gumitömítés. Ilyenkor az ember kitakarítja a kédert, és a tömítés üveggel és kasznival találkozó felületei közé benyomja a csodatevő taknyot. Én inkább kicsit túltolom a dolgot, hadd buggyanjon ki egy kis felesleg, azt eltávolítani kisebb macera, mint később megtalálni, hová nem jutott elég.

Ha marad egy kis felesleg a kéder mellett, ne foglalkozzunk vele, érdemes pár hetet hagyni, hogy rendesen elhelyezkedjen, csak ezután van értelme nagyon nekifeszülni, hogy az utolsó cseppet is leszedjük-ledörzsöljük. Hogy melyik anyagot hogyan kell pontosan alkalmazni, a netről letölthető adatlapokból gyorsan meg lehet tudni, és ugye az ilyen profi cuccokat forgalmazó cégeknek van szakemberük, akik a felmerülő kérdésekre gyorsan választ tudnak adni, érdemes őket is kifaggatni, ha bizonytalanok vagyunk.

A sok jó tulajdonsága miatt egészen kreatív módon is lehet használni ezeket az anyagokat, láttam én már törött foglalatú helyzetjelző-izzót is ilyennel rögzítve. Ha találkozott hasonlóval, vagy más, érdekes felhasználási ötlete van, ne legyen irigy, ossza meg velünk a facebookon, esetleg e-mailben!