Ajtót bezártad? Kulcs bent maradt?
Szerszám Szombat: ajtónyitó párna
Kétféle ember létezik: az egyik már kizárta magát a kocsijából, a másik majd csak ezután fogja. Én az előbbi csoportba tartozom, többszörös visszaeső vagyok, volt, hogy jól jött volna ez a pofonegyszerű szerszám.
Sok autóval tényleg csak kicsit kell figyelmetlennek lenni, hogy az ember pikkpakk bezárja a kocsikulcsot az utastérbe. Vagy csomagtérbe. Olyan is volt már a történelemben, hogy valaki elhagyta a kulcsát, beejtette a csatornába, a fontos cucca meg bent volt az autóban. Ilyenkor lehet hívni valami mesterembert, aki jó pénzért kinyitja a kocsit, és könnyen meglehet, hogy a profi egy ugyanilyen, meglepően primitív, de hihetetlenül hatékony cuccal kezd munkához.
Autója válogatja, melyikhez hogyan érdemes hozzáfogni, nyitottam én már ki saját Corollámat klasszikus, ablaktömítés mellett benyúlós, fűrészlappal beakasztós módszerrel is, mert ott a zár gombjához vezető fém pálcára rá lehetett csatlakozni. De volt, hogy a Sierrából csuktam ki magam a műhelyben (amikor visszatettem az akkusarut, a központi zár magától nyitott-csukott-nyitott csukott párat, végül bezárva maradt az autó), természetesen a gyújtáskapcsolóban fityegett a kulcs, ráadva a gyújtás, ahogy kell. Ott más módszerhez kellett folyamodni, de megoldottam.
Ez az ajtókeret-elfeszítős megoldás a legtöbb autónál jó kezdőlépés. Ja, még most szólok, aki levelet ír, hogy most akkor ezzel a cikkel autótolvajok ezreinek adtam tippet, annak felhívom a figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy ezt a trükköt már az autótolvajok kisegítőiskolájában sem tanítják, mert már elsőben felvételi követelmény volt a nyitópárna készségszerű használata. Annyira alap, hogy csak a leggyengébbeknek volt nyitópárna a jele az oviban. Csak nekünk civileknek lehet új ez a felszerelés, ami egy vérnyomásmérő és egy gumicsónak nászából jött létre.
Pontosan olyan kis kézi pumpa van a párnához egy gumicsővel erősítve, mint amit a körzeti orvos vérnyomásmérőjén láthatunk. A tenyérnyi ballont nyomkodva fejleszthetjük a túlnyomást, a kis krómozott csavaros szeleppel meg leengedhetjük azt. A párna maga egy láthatóan bitang strapabíró, többrétegű, szövetszálakkal erősített gumi anyagból van, a széleknél 6-8 milliméter szélesen erősen összepréselve. Ennek a merev peremnek köszönhető, hogy annyira egyszerű a használata, hogy még én is meglepődtem rajta.
Annyi csak a dolgunk, hogy a lapos párnát – ami így nagyjából másfél-két milliméter vastag – az egyik lehegesztett élnél fogva becsúsztatjuk a kaszni és az ajtókeret közé. Mivel tényleg vékony a párna, meg rugalmas is, még a gumitömítésekben sem tudunk kárt tenni vele, csak ha teljesen fakezűek vagyunk. Ha már rendesen betoltuk a résbe a párnát, csak fel kell pumpálni, és az így keletkezett, akár két-három ujjnyi résen már bejuttathatunk egy megfelelő célszerszámot. Nem kell aggódni, ennyi abuzálást minden ajtókeret elbír, talán még egy keret nélküli ablakos autónál is lehet óvatosan használni. Csak arra kell figyelni, hogy ne a keret, vagy az ablak tövénél kezdjük el a feszítést, mert ott nem elég rugalmas az anyag. A legfelső saroknál pont jó helyen van a párna.
Egyetlen baj van az ilyen szerszámmal: az embernél pont olyankor nincs, amikor kellene. A kocsiban persze hurcolhatjuk magunkkal, de ilyenkor pont az a baj, hogy az autóban lévő tárgyakhoz nem férünk hozzá – tehát kellene egy nyitópárna, hogy hozzájussunk a nyitópárnához. Igaz, másnak legalább tudunk segíteni, ha bajba kerül. Mint például Prokee, a Szerszám Szombatok atyja, aki nem éppen tőmondatokban meséli el, ő hogyan is zárta ki magát – természetesen télen, természetesen egy szál pólóban, és természetesen az Isten háta mögött. Nem, nem volt nála nyitópárna, de megoldotta.
