Szerszám Szombat: Önzáró fogó

Nem tudom, miért nevezik elterjedten patentfogónak, a származásáról sem tudok sokat, de nagyon ötletes és okos szerszám. Eredetileg két alkatrész, szerkezeti elem ideiglenes egymáshoz rögzítésére volt kitalálva, amíg megragasztjuk, átfúrjuk, összehegesztjük, vagy megmutatjuk a csajunknak, hogyan lesz majd ez ideheftölve.

Szerkezetileg is elég trükkös, mert geometriailag záródik. Úgy van kiképezve a mechanikája, hogy egy adott ponton átbillentve nem nyílni akar, hanem inkább záródni, így folyamatosan szorítja a pofák közé fogott tárgyat. A benne lévő rugó könnyíti a működtetést, de valójában a zárás erejéhez nincs köze. A mechanikának az a pontja, ahonnan már záródni akar, egy kézzel csavarható állító segítségével módosítható, így befoghatunk egy szöget, illetve egy vastagabb csövet is a pofák közé. Leírva elég cirkalmas, azonban az eszközt kézbe fogva nem érezzük, hogy az Apolló űrhajó darabja volna.

A jó és a rossz szerszámot még egy csavarhúzó esetében is sok dolog választja el egymásról, a kicsit több egységből álló patentfogónál pedig sok dolgon múlik. Már a kezünkbe fogva is érezzük, melyik a jó, melyik a hobbiszerszám. Az itt bemutatott normál pofás, közepes méretű szerszám a választék legalja. Ennél olcsóbbat venni pénzkidobás, és ez is csak akkor lesz megfelelő, ha nem iparszerűen használjuk, hanem szigorúan hobbi szinten, lehetőleg ritkán.

Nyilván a mérettől, valamint a pofa fajtájától is függ az ára. Az egyenes vagy enyhén ívelt pofás fogók 125 mm-es mérettől és 1800 Ft-tól indulnak, egy átlagos minőségű, 250 mm-es fogó általában 3500 Ft környékén van, ez az alsó kategóriás, 250 mm-es a Topex pedig 2500 Ft.

Ha kicsit figyelmesebben nézzük, a boltban is meg tudjuk különböztetni a gagyit a jobb minőségtől. A szerszám két fő részből áll: pofák és nyél. A pofák mindenképpen tömör anyagból legyenek, csak a rémesen gagyi van préselt lemezből, azt kerüljük. Ha króm-vanádium ötvözet, az még jobb, mert fontos, hogy erős legyen és ne kopjon, pláne deformálódjon. A nyél rész és a fontos mechanika általában lemezből préselt, hajlított egység. Ezen is nagyon sok múlik, mert a jó anyagminőségű fogó nem lötyög oldalra évek múltán sem, a gagyi pedig már a boltban engedi a pofákat elcsúszni 1-2 mm-t. Azt is azonnal lehet érezni, hogy amikor a már említett fogást biztosító geometriaponton átbillen, az egy határozott átbillenés, vagy nyúlós, deformációval együtt járó, rugalmas átbillenés. Lényeges, hogy ez a lemez rész erős és vastag legyen, valamint a szegecselése is pontos legyen, ne lötyögős.

A segédkarral való oldás is sokat mond, mert a jó szerszámnál elég egy határozott nyomás, és kikattan, a deformációra hajlamos gagyi pedig nyúlósan, bizonytalanul old.

A pofák sarka és a fogazat legyen éles, hogy a tárgyat erősen tartsák, a sarok miatt egészen kis dolgokat is meg tudjunk fogni. Itt jön képbe a nem rendeltetésszerű használat, mert én simán kicsavarok vele beleszakadt csavarokat, ha kicsit kilógnak a síkból, és olyan csavaros dolgokat indítok meg, amiket dugókulccsal, pláne villáskulccsal a fej sérülése miatt már esélytelen. Ráhajtom az állítóval a pofákat, megszorítom, átbillentve a rögzítési ponton, így az éles és erős pofa bordázata úgy megfogja a csövet, a csavart, az akármit, hogy simán kicsavarom, ha a tárgy nem törik el.

Mivel a fogó csak rögzítésre, ideiglenes fogásra van tervezve, még a profi szerszámok nyele is lemezből préseléssel kialakított, szegecseléssel rögzített. Persze két sajtolt lemez között lehet nagy különbség, ahogy van is, de én inkább azt mondanám, hogy ha nem rendeltetésszerűen használjuk, csavarokat oldunk vele, alkatrészeket választunk el vele egymástól, sorjákat szaggatunk le acél alkatrészekről, akkor érdemes a jót megvenni, mert az tovább bírja a rendszeres túlterhelést.

Ha csak hobbizgatunk, néha erőszakoskodunk vele, akkor egy olcsó gagyi is megmenti a helyzetet párszor. Ahogy nekem is ez a Topex.