Talán a legjobb olajszűrő-leszedő
Hiába kezdenek elterjedni a cartridge-os olajszűrők, még többnyire a felcsavarhatós, fémházas szűrők vannak az autóinkon. Ezeket nem kell megtépni, hanem – ahogy az sokszor rajta is van – csak kézzel szabad felcsavarni, és mérsékelten meghúzni. A tömítést mély horonyban lévő gumi végzi, amely a kis menetemelkedésű felcsavarós résznek köszönhetően akár negyed fordulatra húzva is tökéletesen tömít. Vastag a gumi is, nagyon szép felületre fekszik fel, tényleg jól zár. Hiába nyomóáramköri a szűrő (tehát közvetlenül kapja a motorolaj maximális nyomását), nem ereszt, nem kell nagyon meghúzni.
De néha ennek ellenére sem jön le.
Valaki túlhúzta: olyan keze volt, mint Popeye-nak, de az agya, mint a tyúknak. Esetleg környezetbarát a gumitömítés, amely érintkezik az olajjal, és a sok melegedés-hűlés alatt megdagadt, ami még a kevésbé meghúzott szűrőt is úgy megszorítja, hogy kézzel esélytelenek vagyunk.
Ráadásul azt is tapasztalatból tudjuk, hogy a szűrőt nem elég csak megindítani, hanem bő negyed fordulatot hajtani kell, hogy tényleg könnyen jöjjön le. Az első negyedfordulat nagyon kemény tud lenni.
Örülünk, ha olyan szűrőnk van, aminek az alján ott egy hatlapfej, mert erre rátesszük a 27-es vagy 32-es dugókulcsot, és hopp, le is forgattuk. Ha nincs, markolászhatjuk furcsa pózban a motortér felett görnyedve, vagy az aknából felnyúlva, de valahogy sohasem áll kézre. Mert a túlzott meghúzás után itt a második hiba, ami már önmagában is durva: nincs hely.
Egy mai motortér már nem olyan, mint az ezerötös Ladaé, ahol (kis túlzással) beálltunk a motor mellé, és lecsavartuk a blokk oldalán vízszintesen lévő szűrőt. Ha nem ment, beleütöttünk egy rossz csavarhúzót, úgy hajtottuk le, meg ráfűztük a nadrágszíjat, meg mittudomén, de ott minden könnyű volt, mert volt hely. De ma már nincs: átkozottul zsúfoltak a motorterek.
Korunk autóiban általában keresztben van motor, de ha nem, akkor is bajos, ott megy valami cső, meg még vagy kettő, közel a hűtő, meg a ventilátor háza, meg az elektromos hűtőventilátor motorja; alulról be van burkolva, hogy csendes legyen, meg áramvonalas, és ha három csukló és két könyök van a kezünkön, akkor sem tudunk oda benyúlni.
Szerszám kell.
Az alapprobléma adott, egy fém hengert kell megfogni és megforgatni. Erre aztán kitaláltak legalább tízféle, négy-öt elven működő szűrőfogót, az olcsó és szinte egyszer használatostól az egészen profiig, azonban sajnos egyik sem jó minden helyre. A szűrők sokféleképpen és sok helyen állnak, meg nem biztos, hogy az egész alsó motortér-burkolatot le akarjuk venni, mert a leeresztőnél van ablak, minek szedjük le az egy négyzetméteres műanyag vackot.
Nagyon jó az alulról rárakható körmös fogó, ami kis helyigényű. Ahogy csavarjuk lefelé, a körmök megszorítják a szűrőt, de nem tudjuk használni, ha nem férünk alulról a szűrőhöz. Nagyon jó a C alakú fogó, amit oldalról ráteszünk, ahogy húzzuk, rászorul, és lecsavarjuk a szűrőt, feltéve, hogy hozzáférünk oldalról. És nemcsak hozzáférünk, hanem tudunk is egy kicsit fordítani rajta, mert ha csak rátesszük, az nem elég... És a probléma mindig itt rejlik: nincs elég hely. Mert ha a szűrő a futballpálya kezdőkörébe lenne csavarozva, bármi megtenné.
A láncos szűrőleszedők egyik legtutibb fajtája a most bemutatott darab. Ha nem teszkós a dugókulcs-készletünk, nem esik le róla, nem kell hozzá, csak egy kéz, ami a racsnis szárat fogja, és ráfűzhetjük a szűrőre. Amikor a lánc a szűrő körül van, akkor elkezdjük csavarni, a lánc ráfeszül, hajtás közben szépen elforog a szűrő is. A hosszabbító szár méretétől függően beérünk egészen mélyre is, nem lehet bajunk.
Ha a legtöbb helyen használható szűrőleszedőt kell megjelölni, akkor ez az. Ez sem használható mindenhol, de a helyigénye nagyon kicsi, és a szűrő pozíciójától függően használhatunk rövid vagy hosszú hajtószárat, esetleg csuklót is a hajtószerszámon, tényleg sok esetben jól használható. Lehet föntről rátenni, de alulról, az aknából, emelőről is jól használható.
Ez a konkrét darab az Axiál webshopjából származik, Beta minőség, ennek megfelelően az ára sem a hobbiszerszám-kategória, és most nagyon szépen fogalmaztam. Ha valaki naponta ezzel dolgozik, kell a jó minőségű, a láncot acél szegecsekkel rögzítő, nagyon masszív szerszám. Ha valaki hobbiszinten szerel, nem biztos, hogy ez a leggazdaságosabb, de a minőségét nem lehet elvitatni.
