Teszten a Lidl Parkside konnektoros kerékkulcs

Teszt: Parkside PDSSE 450 B5

2018.04.25. 13:51
A kerékcsere fárasztó, izzasztó és macerás tud lenni kéziszerszámokkal. De ki akarna nehéz vas kerékkulcsokkal vesződni, mikor van elektromos kerékkulcs is, amivel bárki bokszkiállásost játszhat otthon?

Tavaly októberben kipróbáltuk a Lidl középső soros kínálatából a 12 voltos, saját akkumulátorról és szivargyújtóról is működtethető kerékkulcsát – nem volt egy zajos siker. Két példányból egy semennyire nem tekerte le a kerékcsavarokat, harmatosan gyenge volt, a másik pár másodpercnyi csattogás után képes volt ugyan megnyitni a csavart, de a teljesítménye egyáltalán nem volt meggyőző. Épp ezért akkor mindkettőt visszavittük, kétszer húszezer forintot sokkal jobban is el tudunk költeni. De bármennyire is csalódtunk akkor a vegyesbolti villany-kerékkulcsban, ezt a konnektorost ki kellett próbálni: sok a volt, sok az amper, van benne lehetőség. Ráadásul személyesen ismerek olyat, aki ezt a típust nagy megelégedéssel használja – nem volt más választásunk, egyet el kellett hozni a zoknik, melltartók, gyümölcslevek és kutyakaják halmai közül.

Gabi barátom szinte napi rendszerességgel használ egy ilyen kerékkulcsot, már én is kipróbáltam nála. Igaz, az övét vagy három éve vette, de hallottam olyanról, aki a mostani eresztésből vett és nem volt vele boldog – még egy okkal több, hogy teszteljük.

Szerencsére még találtam az egyik budai Lidlben, pedig már az akció vége felé jártunk, úgyhogy gyorsan meg is vettem magamnak a csodás nevű PDSSE 450 B5-öt (szigorúan blokkra, mert tavaly megtanultam, a három év garancia csak így él, ha áfás számlára veszi az ember, rögtön harmadolódik a gari). Tiszta szerencse, hogy találtam, mert ez is egy olyan termék, ami egyes üzletekben a nyitás napján reggel nyolcra már elfogy, máshol meg napokig van a polcokon.

Súlyos elektromos kerékkulcs-fétisem van, jómúltkorjában kezembe került egy akkus Makita, hát komolyan mondom, libabőrös lettem tőle. Talán még halkan sikkantgattam is a gyönyörtől, amikor a lacházi reptér betonján dobáltam le a kerékanyákat a játszós Sierrámról. Gyorsabban lecseréltem egy kereket, mint amennyi idő alatt Mészáros Lőrinc bevásárolja magát egy szállodába. Ezt a gépet is enyhén párás tekintettel csomagoltam ki otthon – át sem öltöztem, azonnal hosszabbítóért rohantam, és ártatlan kerékcsavarokat kezdtem keresni tekintetemmel. Azonnal ki kell próbálnom, hallani akarom, hogy krr-rr-rr-zíí!

Bedugtam a háromméteres, elasztikus, jó minőségűnek tűnő tápkábelt, megnyomtam a gombot és...hrrg-zrrrrg-bvrrrr. Alig akart megmozdulni a félcolos négyszögben végződő tengely. Még a négy dugókulcs egyikét se raktam fel rá, nem hogy terheltem volna, de ez úgy zakatolt, mint amikor a flexem sok-sok év után szénkefe-elégtelenség miatt, erősen ívet húzva egzitált. Ha rányomtam a kerékkulcs szénkeféit leszorító csavarokra, elindult. Elengedtem, leállt. Anyádanyádanyád.

Vigyem vissza, a város másik végébe? Francokat. Elő a csavarhúzóval, kitekertem a leszorító csavarokat, és kihúztam a szénkeféket. Pontosabban kis szenvedés árán, de kihúztam a szénkeféket. Mert hogy a két kis grafit-fekete tömb szorult a fészkében, alig akart kijönni. Ami azért is baj, mert ha én nem tudom kihúzni, azok a picike rugók biztosan nem tudják rendesen a kommutátorhoz szorítani. Úgy meg nem tud működni egy ilyen villanymotor. Ezért finoman (mert érezhetően tényleg csak nagyon kevés hiányzott a boldogsághoz) megcsiszoltam a szénkefék oldalait (különösen ott, ahol látszott, hogy hozzáértek a fészkekhez). Amikor már ellenállás nélkül siklottak a kefék, visszacsavaroztam őket a helyükre, és voilà (amerikaiul wallah, magyarul voálá), már működik is.

A gép forog, de az alkotó nem pihenhet, viszketett a tenyerem, kerékcsavarokat akartam ki- és betekerni. Előtte azért a fém öntvényt a műanyag házhoz rögzítő csavarokat is betekertem és meghúztam – a négyből kettő vagy három nem volt teljesen betekerve, két milliméter kilátszott a menetből. Na, de most már aztán tényleg ide nekem azokat a kerékcsavarokat!

Akármelyik autómhoz mentem a kábeleket magam mögött rángatva, mindegyiknek a kerékcsavarját pikk-pakk lerángatta a gép. Egyedül a duplakerekes Ford Transit tűzoltó balmenetes csavarjai fogtak ki rajta, de ez nem lepett meg: a gyári adatok közt is az szerepel, hogy balra forogva (tehát normál csavart lazítva) 300 Nm maximális nyomatékot tud a gép, viszont jobbra, meghúzási irányba biztonsági okokból 100 Nm-nél lekorlátoz. Valahol érthető, inkább kelljen kézzel nyomatékra húzni a kerékcsavart, mint vasárnap délelőtt ott állni a kocsi mellett, jobb kézben egy tőből kitépett kerékcsavart rázni az ég felé és káromkodni. És hát a balmenetes csavart meg jobbra tekerve kell lelazítani, tehát erre ez a gép nem alkalmas. De az a helyzet, hogy ez nem tűnik nagy tragédiának, az ember nagyon ritkán találkozik balmenetes csavarkötéssel.

Miután ilyen klasszul letekerte mindegyik teszt-kerékcsavart, bátran eresztettem rá főtengelycsavarra, vezérműtengely-csavarra, sőt, egy marék hengerfejcsavart is a legnagyobb örömmel tekert ki. Mostanában futóművet nem kellett szerelnem, de nyakamat rá, hogy azokkal a csavarokkal is elbír. Meghúzásnál érezhetően sokkal gyengébb a gép, lehet, hogy hosszas erőltetésre tudja akár a 100 Nm-t is, de pár másodpercnyi kerregtetés után a 100 Nm-re beállított nyomatékkulccsal még bőven tudtam húzni a csavarokon.

Nagyon megkedveltem a gépet, bár szerelemről még nem beszélnék – az a fekete köldökzsinór, amivel az elektromos hálózathoz van kötve, beárnyékolja kapcsolatunkat. Ha ugyanezt tudná, csak akkumulátorral… De sajnos a komoly gépek, amik ilyen tudással bírnak, nagyjából négyszeres áron mennek. Bár, azt hallottam, van a Lidl-féle Parkside szerszámok közt olyan ütvecsavarozó, ami bár negyed collos tengellyel csatlakozik, de egy félcolos adapterrel röhögve tekergeti a kerékcsavarokat is, ráadásul hasonló árkategóriában mozog. Csak az a bibi, hogy mostanában nem szerepel a kínálatban, pedig nagyon rákívántam...

És hogy megéri-e az árát ez a 220 voltos gép? Van nekem szivargyújtóról működő, csapkodós elektromos kulcsom is, nem is egy -  ha lassabban is, de tudják ugyanezt. És azokat 4-5 ezer forintért vettem, ha az ember ritkán használna ilyen gépet, bőven elég lenne az is, meg ugye megy a szivargyújtóról, tehát teljesen mobil. Igen ám, de manapság, a fene tudja miért, ezeket a gépeket 15 ezer körüli áron mérik, innen nézve ez a Parkside egy nagyságrendekkel igényesebben kivitelezett, jobb minőségérzetű, erősebb gép, és még ha konnektorról is üzemel, simán megéri azt a pár ezer forint pluszt.

De. DE, és sajnos nem tudom ennél nagyobb betűkkel leírni, hogy DE: a Lidl nem tartja az ilyen gépeket folyamatosan a kínálatában, Magyarországon a webshopjuk nem működik, tehát ilyen gépet akkor vehetünk, amikor épp szerepel az akciós kínálatukban (és nem kapkodják el előlünk), nem pedig akkor, amikor szükségünk lenne rá. De sebaj, mert így legalább megteremtik a piaci igényt, amit aztán a különböző szerszámboltok elégíthetnek ki olyan, dizájnra elég gagyinak tűnő, de a leírás alapján még erősebb gépekkel, amiket 17 ezer forintért adnak.