Teszt: Fein MultiMaster FMM 350 QSL

Nehéz megmagyarázni, hogy miért fizessen bárki 90 ezret valamiért, ha még a nagy márkák is 50-60 ezer között mérik ugyanezt - a Fein hazai forgalmazója nem is próbálkozik vele, egyszerűen csak kölcsönadják egy hétre az ügyfélnek, hogy dolgozzon vele. Ez a konkrét darab is megjárta már a hadak útját, van benne kilométer bőven, ennek ellenére nem látszódnak rajta az elhasználódás nyomai.

Az oszcilláló multigépet, aminél a befogott szerszám nem forog, hanem oda vissza rezeg, a Fein találta fel, a szabadalmuk 2008-ban járt le, azóta gyárt boldog-boldogtalan ilyet multivágó vagy multigép néven. Népszerű a műfaj, még akkor is, ha semmiben sem kiemelkedő, inkább amolyan kiegészítő szerszám, amit olyankor vesz elő az ember, amikor a dedikált eszköz macerás, kockázatos, vagy csak egyszerűen nem fér oda a munkadarabhoz.

Működési elvéből eredően nem tud egyszerre sok anyagot leválasztani, de a finom, pontos munkákat gyorssá és kényelmessé teszi. Tehát hiába sokoldalú - itt egy bő 11 perces gyári videó arról, hogy mi mindenre alkalmas -, hazai pályán nem fogja megverni sem a dekopírt, sem a sarokcsiszolót.

A Multimasterben rejlő lehetőségeket a szerszámok adják (rengeteg van) - ehhez kaptam fémre, fára és fugára való vágóéleket, egy kaparót és különböző csiszolófejeket, ezeket pedig villámgyorsan lehet cserélgetni. Egy mozdulat az oldás, egy másik az bepattintás, nagyjából annyi idő, mint ezt a mondatot elolvasni.

A gép nevéből az SL a Starlock Plus rögzítési módra utal, melyet a Fein a Bosch-sal közösen jegyez - a Fein korábbi pengerögzítése nem volt tökéletes, ha nem is sűrűn, de előfordulhatott a szerszám elfordulása. A Starlock rögzítés másik előnye, hogy a szerszám érintése nélkül is lehet cserélni - fémvágás után simán lehet 200 fokos a penge, szóval egyáltalán nem felesleges szemfényvesztés.

A gép 1,4 kiló, ami egyáltalán nem rossz, ha minimálisan is, de könnyebb a kék Bosch-nál vagy a Makitánál - pedig éppen a Fein gépeket szokták a súlyuk miatt kritizálni. Erra amúgy a forgalmazó annyit mondott, hogy a teljesítményhez réz, a tartóssághoz acél kell, ezek pedig nehezek.

Maga a gép minimalista, a géptesten van egy kapcsoló meg a rezgésszám szabályozója (10 000-19 500/perc), és ennyi. Nincs is gond ezzel a szemlélettel, de bizonyos esetekben, amikor nem a jól megvilágított műhelyben kell dolgozni, hálás lenne egy led, ami megvilágítja a munkaterületet - a vízvezetékszerelők biztosan értékelnék az ilyesmit. A gép egyébként karcsú, a konkurenseknél kisebb az átmérője, ez pedig kényelmessé teszi a munkát, és egy kézzel is biztosan fogható. Néhány gyártó ezt úgy mozogja ki, például a DeWalt, hogy a gép végét elkeseknyítve kialakítanak egy dedikált markolatot - ízlés kérdése, hogy kinek melyik jön be, nekem a Fein kialakítása jobban adja, szeretem úgy fogni a gépet, ahogy jónak látom.

Vágásnál a puha anyagok felől haladtam a kemények és problémásak felé: fenyő, gőzölt bükk, tölgy, laminált padló, rétegelt lemez, forgácslap. A tömörfát kényelmesen és haladósan vitte, ugyan lassabb, mint egy dekopír, de meglepő volt, hogy mennyire könnyű szabad kézzel egyenesen vágni. A laminált padlótól több ellenállást vártam, azon egyszerűen átszaladt, és sem a rétegelt lemez, sem a forgácslap nem fogott ki rajta.

Ez utóbbiaknál nem is feltétlenül a keménység a probléma, hanem a vágásnál hajlamosak kiszakadni, ahogyan a fűrészlap kilép az anyagból. Ha nem is lett olyan, mint a lapszabászgéppel, de az eredmény egészen vállalható. Ha valamibe lyukat kell vágni, az tényleg mindennél egyszerűbb - a Multimasternek ez az egyik fő erőssége, a másik pedig, amikor kényelmetlen helyeken kell dolgozni, ahová egy rendes géppel egyszerűen nem férsz oda.

A vágási sebesség nem forradalmi, és fémen csalódás volt, a vékony lemezt is csak lassan vitte, és egy sima pozdorjacsavart is lényegesen tovább tartott átvágni, mint amit a promófilm sugallt - ráadásul ezalatt egy HSS és egy karbidos vágószerszámot is sikerült tönkretennem, pedig tényleg nem ész nélkül mentem rá. Ha valaki főleg ilyesmire használná, annak úgy tűnik, ki kell pengetnie a nagyobb teljesítményű (450 W) Supercut árát.

A lágyindítás kellemes extra, de sokkal többre tartom a rezgésmentes működést - állítólag az önhordó motor a titok nyitja, de mivel nem szedtem szét a gépet, elképzelni sem tudom, hova tűnnek a vibrációk, ez mindenképpen várakozáson felüli volt.

A célcsoport számára nem a csiszoló funkció a legfontosabb, engem mégis ez győzött meg igazán. Az oszcilláló mozgás nem csinál olyan szép felületet, mint egy excentercsiszoló, de sarkokban, bonyolult formákon, szűk helyeken egyszerűen nincs párja. A tesztgéphez négy csiszolótalpat kaptam, egy kereket, két deltát (kicsi, nagy) és egy falccsiszolót - ez utóbbi volt igazán lenyűgöző. Biztosan ehelyett is van célszerszám, amit mindenki ezer éve használ, de nekem paradigmaváltás volt, pont arra jó, amit egyébként életem végéig kézzel csináltam volna. A Fein saját csiszolópapírjai egyébként kimondottan jó minőségűek - a világon csak kevés cég gyárt csiszolóanyagot, egyik szerszámgyártónak sincs saját smirgligyára, de bizonyos papírok egyszerűen jobbak, és ez a jobb fajta.

Mutlimasterból van akkumulátoros is, de nem érzem igaz útnak - nem is a plusz súly miatt, hanem mert egy akkuval nagyjából 20 percet bír, vagyis egy töltő esetén három akkumulátorral biztosított a folyamatos munka - ennyi akku pedig már utángyártottból is szemmel látható összeg, ami tényleg csak a nagyon speciális esetben termeli ki az árát. A legtöbb vezetékes géppel nem is az a baj, hogy útban van a kábel, hanem amikor felváltva használok 2-3-4 gépet, akkor az éppen pihenőn lévők madzagja van útban. Erre egyébként máshol van megoldás, a Festool már kitalálta, hogy elég egy vezeték, ami be van dugva a konnektorba, a másik végén pedig lehet a gépet cserélgetni.

Mondanám, hogy van a piacon olcsóbb opció, de a teljes igazság, hogy csak olcsóbb opció van - a márkanevet és a tartósságot meg kell fizetni. A Multimaster nem mindenkinek megoldás, de a teszt óta keresem az ürügyet, hogy vehessek egyet.