Automata váltók olajcseréje

A hagyományos automata váltók bonyolult, ám csodálatos szerkezetek. Az embernek csak a gázt meg a féket kell nyomnia, kuplungolni és váltani nem kell. Mostanra egyéb trükkök is beköltöztek az automatába, például együtt tudnak működni a stop-start rendszerekkel úgy, hogy mire a motor újraindul, addigra a váltó fokozatban várja a munkát; álló helyzetben üresbe teszik magukat; akár hibrid rendszer is építhető beléjük, stb. De a lényeg változatlan: ezekben a váltókban az olaj nem csupán sima kenőanyag, hanem része az erőátvitelnek, hiszen a motor nyomatékát a folyadék továbbítja a mechanikus fokozatokhoz. Hogyan lehetséges ez?

EZ az olaj nem AZ az olaj

A klasszikus automaták két fő részből állnak: egy hidrodinamikus nyomatékváltóból és a mechanikus fokozatokból. Volt már egy cikkünk arról, hogyan is működik a váltó, de az alapokról azért érdemes megemlékeznünk. A hidrodinamikus nyomatékváltóban történik az olajkavarás: a belapátozott szivattyúkerék, amit a motor hajt, elkezdi az olajat kavarni, a lendületbe hozott folyadék ragadja magával a turbinakereket, és így jut a mechanikus fokozatokig a nyomaték. Sőt, a lapátozás kialakításával arra kényszerítő az olajat, hogy még több erőt vegyen fel, és a végén a bemenő nyomatéknál nagyobb jut a váltóba. A citrom és wandler néven is emlegetett szerkezet persze a fizika törvényeit nem tudja megszegni, vagyis a fordulatszám ilyenkor csökken. És a hatásfoka is borzalmas, mint a hidraulikus erőátviteleknek általában. Amikor tehát nincs rá szükség, egy sima, mechanikus tengelykapcsolóval áthidalja az egészet a váltó – na de addig, amíg ez bekövetkezik, a munkafolyadék kapja benne az ívet rendesen.

A váltóolaj a mechanikus részeknél sem pihen. Itt a motorkerékpárokéhoz hasonló, többtárcsás kuplungok/fékek végzik a váltást, ezeket munkahengerek működtetik, természetesen ebben ugyanaz az olaj a munkafolyadék. A vezérlést végző elektromágneses vagy a régebbi váltóknál hidraulikus szelepeket tartalmazó váltóvezérlő járataiban is ez közlekedik.

Egy kézi váltóhoz képest az automaták olaja tehát jóval több feladatot lát el, és bár egy váltó belseje közel sem olyan agresszív környezet, mint egy motoré (ahol jóval magasabb a hőmérséklet és az égéstermékekkel való érintkezés az olaj kémiai szerkezetét is roncsolja), az automaták olaját cserélni kell – ahogy egyébként a kézi váltókét is. Általában 60 és 120 ezer km vagy öt év a jellemző gyári csereperiódus, de akad gyártó, amelyik egyszerűen azt mondja: az olajtöltet egy életre szól az automatáiban.

Csak épp nem árulják el, milyen hosszú ez az élet.

Miért nincs szükség olajcserére, és miért mégis?

Az automaták alapolaja (ATF – automatic transmission fluid) valamilyen ásványi, vagy a modernebbeknél szintetikus olaj, amit egészen nagy mennyiségű adalékkal hoznak megfelelő viszkozitásúra, arról nem beszélve, hogy a szokványos olajoknál sokkal jobban odatapad a fém felületre. (Érdekesség, hogy egyes kézi váltókba is ATF-et írnak elő, sőt, egyes hidraulikus szervokormányokban is ilyet használnak.)

Az olajok fejlődésével a csereperiódus egyre nyúlt, és a 2000-es évek eleje óta több gyár is élettartam-töltetűként beszél az olajról. Ennek mindössze annyi a káros mellékhatása, hogy a váltóházon nem is alakítják ki a cseréhez, olajszint-beállításhoz szükséges nyílásokat, a szűrőt pedig a váltó teljes szétszedése nélkül nem lehet kicserélni.

Más cégek nem cserét, csak frissítést írnak elő, melynek során a régi olajtöltet egy része (40-60%) bent marad a váltóban. Az automatáknál ez amúgy is nehéz kérdés, mert itt nem az a helyzet, mint egy normál, kézi váltónál, amelyiknek az aljában ott lötyög az olaj. Itt a hidraulika járataiban és a wandlerben jelentős mennyiség marad bent, amit nem is olyan egyszerű kinyerni. Egyes módszereknél épp ezért az olajtöltet másfél-kétszeresével járatják át a váltót, ami nem túl gazdaságos módszer.

Azonban az üzemeltetési tapasztalatok azt mutatták, hogy az autógyárak valahol 180-250 ezer km táján érzik egy autó élettartamának a végét, ám hogy úgy mondjam, ez nem mindig vág egybe a felhasználói elképzelésekkel. Ezért a csere meggyorsítására a háttéripar kifejlesztette a megfelelő gépeket, amelyekkel több-kevesebb sikerrel lecserélhető vagy felfrissíthető az olajtöltet. A csere során a váltóolaj hűtőkörét patkolják meg, vagyis a motort beindítva szépen kipumpáltatják a váltó saját szivattyújával a régi olajat, a visszatérő körön pedig beadagolják az újat.

A különböző gyártmányú gépek között leginkább a támogatás és a cseréhez szükséges olajmennyiség jelenti a különbséget. A videónkban szereplő rendszert a Motul fogalmazza (több olajcégnek is van saját rendszere, ami a cég ATF-jeinek biztos forgalmat generál), ez képes az előírt olajtöltet mennyiségével, vagy minimálisan többel megúszni a cserét.

Ám nem csak a gép a fontos, hanem az, milyen adatbázis jár hozzá; illetve hányféle autótípushoz van kész adapter, amivel a hűtőkörhöz lehet csatlakoztatni a masinát. Van olyan gyártmány, ahol gyakorlatilag nulla az info, máshol viszont komoly a támogatás. Egy ilyen váltónál például fontos adat, hogy az olajszintet hány fokos olajnál kell pontosan beállítani, melyik típusú ATF szükséges az adott váltóhoz és mennyi kell belőle, hol kell megbontani a hűtőkört és hasonlók.

Az olajcsere nem javítás, hanem karbantartás

Azért van rossz hír is: ahogy egy szétkopott motornál sem megoldás egy olajcsere, az ugró, rántva kapcsolgató automatán sem segít, ha mondjuk 250 ezer km-nél jut az tulaj eszébe, milyen jó ötlet is lenne végre lecserélni az olajat. Az olajtöltet cseréje megelőző karbantartás, tehát ha már baj van, nem segít. Illetve, ha nincs is baj, sokat futott váltó esetében az olajcserét végző szakember elgondolkodik, hogy nem indul-e vándorútra valami lerakódott szmötyi az automatában. Megesik bizony, hogy a csere után a hidraulikatömböt szét kell szedni és kipucolni, mert a próbaúton mondjuk a váltó nem hajlandó kettes fölé kapcsolni. Az ilyen bajok elkerülésére használnak váltóöblítő adalékot a cserénél, amit az üzemmeleg váltóba kell tölteni és vele járatni – de mindenre ez sem megoldás.

Ha a váltó rossz, meg kell javítani, az olajcsere viszont nem javítás – mondja Jenei Zoltán, az automaták olajcseréjéve is foglalkozó D-Motion szerviz vezetője, ahol a teljes csere folyamatát végignézhettük. Ám az sem véletlen, hogy a csere előtt is van egy próbaút náluk, mert ha a váltó nem működik rendesen, akkor inkább továbbküldik egy automaták javításával foglalkozó műhelyhez.

Az is igaz, hogy nem minden típusnál egyszerű a munkamenet, de mondjuk ez legyen a szerelő gondja. Néhol nehéz hozzáférni a hűtőkörhöz, mert rossz helyen van, egyes autótípusokat többféle automatával is szereltek és nehéz beazonosítani a konkrét pácienst, hiába ugyanaz a motor van bennük. Vagyis megfelelő tapasztalat nélkül azért akadnak nehéz pillanatok. A csere munkafázisait a videóban alaposan végigmutogatjuk, érdemes megnézni!

Milyen automaták vannak még?

A hagyományos automaták mellett több alternatív automata váltó is elterjedt, a legegyszerűbbek az automatizált kézi váltók (robot/izált váltók), ezek szerkezetileg alig különböznek a kézi váltóktól. Az ilyennel szerelt autót is két pedállal vezeti az ember, a Smarttól a Toyota-féle MMT-n át a BMW-nél SMG-nek hívott váltóig, de a működésük annyira elmarad bármelyik rendes automatától, hogy gyakorlatilag ki is haltak.

És ott vannak a DSG-k, DCT-k – vagyis a dupla kuplungos automaták, amelyek megoldják a sima robotizált váltók bajait azzal, hogy valójában két külön váltó és kuplung játszik bennük a fokozatokkal, ezért nincsenek kínos szünetek, míg a fokozatra várunk. (Az ilyen váltók működéséről volt már cikkünk, itt olvasható.) Valamivel ritkábbak a fokozat nélküli CVT-k, amelyek nagyon hasonlóan működnek a robogók vario váltóihoz, ám több gyár bicskája beletört már ebbe (Ford, Audi, Opel, stb.), viszont például a Honda, a Suzuki, a Toyota, a Subaru előszeretettel használja a mai napig. Talán nem meglepetés, hogy ezekben is illene lecserélni bizonyos időközönként az olajat. Ezt is lehet géppel egyébként, ugyanúgy a szűrőnél vagy a hűtőkörben kell rácsatlakozni a rendszerre. A CVT-ben gép nélkül sem marad annyi olaj, mint a klasszikus automatában, de ettől a mennyiségtől mindenképp érdemes megszabadulni, mert tele van kopadékkal.

Ami az árakat illeti, az automaták olajcseréje cirka 80-100 ezer forintos tétel, de ez erősen függ a váltó méretétől és a szűrő árától (ha cserélhető). Megesik, hogy ez utóbbi meglepően olcsó, tízezres tétel, a másik véglet, amikor 70-100 ezer forint egyes német prémium típusoknál. Ilyenkor a számla végösszege inkább a kétszázezer környékén jár. Ám tudjuk, hogy automata váltó javítás gyakorlatilag nincs félmillió alatt, ellenben gyakran van fölötte, tehát nem kérdés: megéri foglalkozni a rendszeres olajcserével, már csak azért is, mert a folyamat, próbautastól-mindenestől belefér egy fél napba.

A megjelenést a Motul támogatta.