Olcsó, de vajon jó is a Lidl akciós flexe?
Teszt: Lidl Parkside PWS 125 F6
Minden férfi életében eljön az a pillanat, amikor szüksége lesz egy flexre, még akkor is, ha az valójában egy sarokcsiszoló, amit a Parkside ad tízezer forintért. Nálam is eljött az a pont, amikor az áruház szokásos középső során megláttam a Parkside PWS 125 F6-ot, és azonnal meg kellett vennem, ráadásul úgy, hogy egyébként már évek óta szolgál a garázsban egy kiváló és szintén filléres Black & Decker, amivel annak idején nagy mennyiségű zártszelvényt takarítottam le festés előtt, és vágókorongból is elég sokat elkoptattam anélkül, hogy bármi baja lett volna, még csak szénkefe sem ment benne tönkre soha.
Van viszont egy óriási baja: hiányzik belőle a szabályozható fordulatszám, amit csak addig gondoltam jelentéktelen apróságnak, amíg ki nem próbáltam egy rendes, széles drótkefével a régi flexet, és azt hittem, áramütést kaptam, olyan vibrációba kezdett az egész géptest. Ekkor már egy ideje gondolkodtam azon, hogy kéne egy komolyabb gép, mivel az E30-as BMW-m padlólemezének pucolásakor is éreztem, hogy a webáruházak által is csak négertárcsának hívott dróthálós csiszolókorongok a reálisnál sokkal jobban kopnak a magas fordulatszám miatt, ugyanakkor el is ment a kedvem a vásárlástól, mivel úgy gondoltam, ha már veszek, akkor veszek komolyat: a már meglévő DeWalt gépeim akkujait ismerve meg is lett volna, milyen márkát választok, ott viszont olyan összegek repkednek egy ilyen akkus sarokcsiszolóért, amit az én hobbi szintű felhasználgatásom egyszerűen nem indokol.
Impulzusvásárlás volt a Lidl-féle flex, úgy gondoltam, a kábelmentes használatot könnyen oda tudom dobni a kedvező árért cserébe, viszont az állítható fordulatszám miatt azt gondoltam, a kevésbé kopó tárcsákkal is gyorsan visszakeresem az egész pontosan 11 111 forintos árat. Nem sokkal a vásárlás után már össze is raktam a szettet, örömmel tapasztaltam, hogy a fogantyú nemcsak a gép két oldalára, hanem a hátuljára is rácsavarható, így a lehetetlennek tűnő helyekre is könnyebb beférni vele, ehhez persze le kell venni azt a biztonsági hátsó burkolatot, amit napi használatban lévő, működő sarokcsiszolón még életemben nem láttam, pedig munkavédelmileg erősen ajánlott lenne.
Nincs is nagyon sok minden más a dobozban, szénkeféből szerencsére adnak hozzá két darab tartalékot, ami nyilván jól jöhet, a kábel pedig bőséges, 3 méteres mozgásteret nyújt a munkához. Van benne egy kulcs a korongcseréhez, ötletesen, de fix rögzítés híján kissé hitványul a markolatba rejtve, illetve egy vágókorongot is adnak a kipróbáláshoz.
Nyilván az igazi nagy dilemma egy ilyen gép vásárlásánál az, hogy mennyire van szükségünk a kábelmentes használhatóságra, mert a hasonló teljesítményű gépek akkus változatai jellemzően óriási felárat jelentenek a vásárlásnál, és/vagy külön kell hozzájuk töltőt és akkut venni. Én gyakorlatilag mindig a kis műhelyemben használom, de ha pályanapon vagy versenyen kéne elővenni, áramot jellemzően ezeken a helyeken is lehet találni, így ezzel nincs nagy gond, nagyobb kérdés, hogy mennyire vagy hajlandó szenvedni a kábellel.
Nyilván, ha ügyes és gyakorlott szakember kezébe kerül, akkor ez érdemben nem jelent gondot, de kezdő felhasználónál, egy sima kábeles flex esetén megvan annak a veszélye, hogy csiszoláskor egy pózváltásnál, gépforgatásnál belevág a kábelbe az ember, ezek a hobbiszerszámok nyilván nem a profikra lőnek, így ezzel számolni kell. Én szerencsére ehhez időben hozzászoktam, és igazából sosem jelentett gondot, a munka során mindig egy plusz mozdulat, hogy ellenőrizzem, jó helyen van-e a kábel, esetleg elvezessem úgy, hogy megfelelő legyen: évente tíz használattal nagyjából egy percet vesz el az életemből, ha minden nap használod, akkor viszont hatványozódik a dolog, és lehet, hogy megéri a kényelem a magasabb árat és a nehezebb üzemkész géptestet.
Hivatalosan ez a Parkside nem tudja a finom indítás és leállítás funkciót, de a korábbi Black&Deckernél jelentősen finomabban működik, az egyből teljes tűzzel ment, és némi rántással állt le, ez legalább indításkor fél másodpercnyi gyorsulási időt hagy magának, és leállításkor is szép lassan kiforog. 6 fokozatban állítható a fordulatszám, 3000 és 12 000 fordulat között, ebből a maximum az konkrétan ugyanaz, amin a Black&Decker dolgozik, a minimum viszont tényleg megváltoztatta a flexről alkotott alapvető gondolataim. Egyrészt, egy csiszolás során nem lesz rozsdaporos az egész műhely, sokkal halkabban is működik, kényelmesebb fogni a gépet, tényleg ég és föld ahhoz képest, amivel én korábban dolgoztam, tényleg kötelezővé tenném az összes sarokcsiszolón ezt a funkciót, a munka biztonsága is sokkal inkább biztosított, ha nem mindig a maximális fordulaton kell pörgetni a gépet.
Ahogy a sztenderd szerelői terminológia forgalmaz, ez egy kisflex, tehát maximum 125-ös korongot tud befogadni, egy autót valószínűleg nem vágsz vele szét, de nagyon széleskörűen használható mindenféle csiszolási és vágási munkálatokra, és ami tetszett benne, hogy munka közben is stabilan tartja a fordulatszámát, ha szakszerűen dolgozol vele, és nem a saját erőddel akarod kiváltani a korong munkáját, akkor nagyon megbízhatóan működik.
Biztonsági funkcióként két extra is van a gépben. Egyrészt a felbillenthető bekapcsológombnak van egy retesze, hogy amikor simán rámarkolunk a gépre, akkor magától ne induljon el, hanem át kelljen tolni egy ponton, és úgy kell beakasztani a helyére, hogy ne kapcsoljon ki. A másik, szintén praktikus biztonsági funkció pedig az, hogy ha bekapcsolva hagyjuk, de áramtalanítjuk a gépet, akkor nem indul magától újra, ha ismét áram alá kerül. Tehát, ha lecsapja valami az áramot, mi pedig meggondolatlanul elmegyünk felkapcsolni a villanyórát, hogy visszajöjjön, akkor a gép nem indul el, és ugyanez igaz akkor is, ha valaki a 230-as dugó kihúzásával kapcsolta ki előttünk. A kapcsoló egyébként kicsit hitvány, a retesz beakasztása nekem nem mindig jön össze elsőre, érzésre pont úgy pattintom be a helyére a kapcsolót, ahogy kell, de egyszer sikerül, máskor visszaugrik és leáll.
A korongcsere nagyon egyszerű, a Parkside által Spindle Lock néven hivatkozott megoldás ugyanaz, amivel eddig minden flexnél találkoztam, egy gombot benyomva rögzíthetjük a szöghajtást, így a villával, vagy akár kézzel is lehet lazítani és rögzíteni a korongot, alapértelmezetten az ellenanyával, de a drótkefék esetén simán a menetes rögzítéssel. Sajnos ez sem a legjobb minőség, kicsit lötyög a gomb a helyén, meg jó sorjás is volt gyárilag, amit egy pici reszelővel orvosoltam használat előtt. 3 év garancia vonatkozik rá, nekem még egyik Parkside-gépemmel sem volt jótállási ügyem, ismerősi körömben viszont néhány elromlott már, és ők alapvetően rugalmas, jól működő, kényelmes garanciális rendszerrel találkoztak.
Hogy megvenném-e újra? Bármikor, még akkor is, ha rövid használat után kiderül, hogy nem ez a világ legjobb minőségű sarokcsiszolója, inkább egy olyan elfogadható, ami nagyon olcsón nyújtja a szerintem legfontosabb sarokcsiszoló-funkciót. Ha pedig mélyebb szakmai elemzésre vágysz az Aldi és a Lidl flex különbségeiről, mindenképpen nézd meg Sipos úr vonatkozó anyagát!
Ha érdekel, miért félrefordítás a sarokcsiszoló, semmiképpen ne hagyd ki Anti korábbi videóját ennek a gépnek az elődjéről.