Elkaszált tanulmányok II. - Kupék

Bemelegítésként nézd meg, milyen kabriókról maradtunk le!

Chevrolet Corvette Corvair (1954)

Egy legenda karrierje sem mindig indul fényesen. Bár az említett Y-Jobért felelős Harley Earl bízott az amerikai sportautóban, a General Motors a lehető legkevesebb pénzt akarta költeni a projektre, ami ugyan nem látszott az 1953-as Motoramán kiállított prototípusok üvegszálas műanyag karosszériáján, a hathengeres motor és a Powerglide automata nem hozta lázba a potenciális vevőket. A visszafogott érdeklődés miatt már majdnem az egész Corvette ment a levesbe, amikor a V8-as és a kézi váltó megmentette. Az annak idején megsemmisített kupé replikáját a Blue Flame Restorations építette meg 2015-ben.

Citroën BX Coupe (1982)

Ha belegondolunk, hogy a BX-et egy eredetileg a Volvónak szánt kupé tanulmányból rajzolta gyártásra készre Marcello Gandini, rögtön nem is hangzik olyan furán, hogy a Bertone stúdió többféle háromajtós prototípussal is bombázta a franciákat. Ők persze a PSA konszern kissé bizonytalan anyagi helyzetére hivatkozva elutasították a piaci bevezetést. Még imádnivalóan bénácska, B-csoportos raliautójukat, a 4TC-t is az ötajtós karosszériából faragták ki. Ha nem is hagyták el az udvart, annyi hasznuk volt, hogy a Bertone néhány részletet újrahasznosíthatott róluk az XM tervezésekor.

Aston Martin Lagonda Virage Coupe (1986)

A világ legrosszabb autóinak listájáról nem hiányozhat az Aston Martin ékalakú limuzinja, az 1976 és 1990 között 645 példányban gyártott Lagonda. A bűnös élvezetnek számító modellt maga a gyártó faragta át kétajtós kupévá, amikor a Virage technikáját tesztelte, igazán szép autót viszont egy lelkes ügyfél varázsolt belőle, aki nemcsak újrafényeztette és kárpitoztatta a 30 centivel rövidebb tengelytávú, egyedi darabot, hanem a hajtásláncot is kicserélte, ezzel befejezve, és 1993-ban forgalomba állítva a prototípust. A Bonhams szeptemberi aukcióján valakinek 287 500 fontot ért az egyik legritkább Aston Martin.

Peugeot 405 Coupe (1987)

Az 1988-as Év Autójának amerikai sikeréhez járult volna hozzá a kupé kivitel, de az Heuliez karosszériaépítő prototípusára nemet mondott a Peugeot, mintha csak sejtették volna, hogy a tengerentúli eladások miatt már nem érdemes mélyen a zsebükbe nyúlniuk. 1991-re fel is adták az USA piacát, és az Mi16 sportváltozatból készült kupé az aszimmetrikus hátsó ablakával, világos bőrkárpitjával és a 205 GTi felnijeivel a cég raktárába került, 2012-ig ott is maradt. Amikor az Heuliez gyűjteményét kiárusították, a Peugeot nem tudott másodszor is nemet mondani rá, és 8340 euróért befogadta a saját kollekciójába.

Saab 9000 CD Turbo Coupe (1989)

Hol vált el egymástól a Saab 9000 és a vele közös platformot használó Alfa Romeo 164, Fiat Croma és Lancia Thema? Az utasvédelemben! A Saab frontális és oldalütközésnél is jobban védte a vevőit olasz testvéreinél, ami segít megérteni, hogy a közönség pozitív fogadtatása ellenére miért nem vették fel a kínálatba a svédek az American Sunroof Company kupéját. A kellően biztonságos karosszéria fejlesztése hatalmas kiadást jelentett volna, ráadásul semmi sem garantálta, hogy az meg is térülne, mert bár népszerű volt, mégsem fogyott elég a 9000-ből ahhoz, hogy stabilizálja a cég pénzügyi helyzetét.

Audi A8 Coupe (1997)

Az anyagi és műszaki háttér mellett a piaci környezet is adott volt, az Audi főnökei mégsem mertek rábólintani a Mercedes-Benz CL és a BMW 8-as sorozat kihívójának gyártására. Az A8-as 1994-es első generációja korának egyik legfejlettebb luxusautójaként a legfelső polcra helyezte a márkát. Olyan modern volt, hogy közel 30 év alatt sem öregedett meg a forma, a technikáról nem is beszélve. A müncheni IVM Automotive abban is látott fantáziát, hogy egy rövidebb tengelytávú, B-oszlop nélküli kupét építsen belőle, de bármilyen ígéretes volt, nem készült több ennél az egy prototípusnál.

Skoda Tudor (2002)

Bármilyen lelkesen dolgoztak rajta, a Skoda formatervezői végig tudták, hogy sosem készül majd kupé a Superbből. A beszélő nevű Tudor célja a márkában és a cseh szakemberekben rejlő lehetőségek bemutatása volt. Ez olyan jól sikerült, hogy később több részlet, például a hátsó lámpa, a műszerfal, sőt, még a betűtípus is hasonló formában vált valóra. A kupé a márka rajongói mellett a tolvajoknak is bejött, mert egy indiai turnén ellopták, és csak hónapok múlva találták meg egy vasútállomáson. Nyugalom, most már biztonságban van, a márkabarátoknak viszont be kell érniük az Enyaq Coupéval.

Rover 75 Coupe (2004)

Miután a BMW 2000-ben megszabadult a márkától, a cég Rover Group néven még öt éven át próbált életben maradni, ami 270 millió fontnyi állami támogatás ellenére sem sikerült. Az első nagy számban eladott, modern bicikli, a Rover Safety Bicycle után motorkerékpár- és autógyártásra 1904-ben átálló britek a századik születésnapjukon még felköszöntötték magukat egy kupé prototípussal. A szomorkás sajtóközlemény a márka hagyományaira és az előtte álló útra hegyezte ki a bemutatót, valójában az egész nem volt más, mint egy reményt vesztett segélykiáltás klasszikus arányokkal és eleganciával.

Volkswagen New Compact Coupe (2010)

A beetetés klasszikus példája volt a Scirocco és a Passat CC közötti űr kitöltésére alkalmas kupé tanulmány. Konkrét terve valójában sosem volt vele a németeknek, egyszerűen csak a figyelmet próbálták felhívni a Golf lépcsőshátú változatának hatodik generációjára. Az európai piacon is Jettaként forgalmazott limuzin hírnökét a Detroiti Autószalon látogatói láthatták először, nekik júniusig kellett várniuk a végleges, négyajtós változatra, miközben a hazai piacon már januárban debütált a széria új kiadása. A decens kupé az 1.4 TSI turbós benzinest és a hétfokozatú DSG váltót kombináló hibridhajtást kapta meg.

Volvo Coupe (2013)

A kínai Geely képbe kerülésével egyidőben jelent meg a Frankfurti Autószalonon a márka új SPA (Scalable Product Architecture) platformját és szintén friss VEA (Volvo Engine Architecture) motorcsaládját egyszerre promotáló tanulmányautó. A plug-in hibrid kupét elöl a turbós és kompresszoros benzinmotor, hátul a villanymotor hajtotta együtt 400 lóerővel és 600 Nm nyomatékkal. A márka vezető formatervezője, Thomas Ingenlath a klasszikus P1800-asból inspirálódott. Bár Volvóként nem valósult meg, a sztori mégis happy enddel ért véget, ugyanis 2019-ben Polestar 1 néven gyártásba került.