Elkaszált tanulmányok VI. - Pickupok

Mielőtt kezdünk, elevenítsük fel, milyen kabriókról, kupékról, kombikról, shooting brake-ekről és crossoverekről maradtunk le!

Fiat 126p Bombel (1974)

Lehet, hogy a pickup amerikai műfaj, a vasfüggöny mögött is készültek platós áruszállítók. A nálunk jól ismert Wartburg Trans mellett létezett ponyvás Dacia és Nagypolszki is, sőt, a Varsói Képzőművészeti Akadémia diákjai még Kispolszkiból is építettek hasonló kivitelt. Átalakított hátuljára üvegszál-erősítésű műgyanta dobozt is terveztek, így egy köbméterre nőtt a raktér, a teherbírása ettől függetlenül nem haladta meg a 300 kilót. Piacra nem dobták, pedig tucatnyi készült belőle, ezek az FSM üzemében és a gyári versenycsapatnál tették magukat hasznossá.

BMW M3 Pickup (1986)

Üzemen belüli anyagmozgatásra a BMW-nek, pontosabban az M divíziónak is szüksége volt a 80-as években, ők egy vászontetős 320is-ből építettek egy pickupot. Ha valaki kételkedne az ott dolgozók elhivatottságában, mit szól ahhoz, hogy az évek során az eredeti S14B20-as motort az első M3 S14B23-asára cserélték? Bár gyártani sosem tervezték, ez nem csak egy öncélú legózás volt, ugyanis egészen 2012-ig használták. Utódja egy E93-as M3-ból épült, amivel még a Nürburgringen is tettek néhány kört a lesifotósok és az újságírók áprilisi megtréfálására.

Ford Fiesta Bebop (1989)

Miután 1970-ben a Fordhoz került, a Ghia több prototípust is tervezett a márkának, például ezt a kor fogalmai szerint szabadidő-autónak szánt pickupot. A harmadik generációs Fiesta sokoldalúságát kifejező tanulmányt 1989-ben, Frankfurtban állították ki. A Ghia mérnökei olyan komolyan vették a feladatot, mintha egy gyártásra szánt kivitelen dolgoztak volna. A lökhárítóba épített ködlámpákon túl a tetőre áramvonalas keresőfényeket és okos rögzítési megoldásokat szereltek, a fülke szellőzését nyitható hátsó ablakkal és kivehető hátfallal igyekeztek javítani.

Fiat Cinquecento 4x4 Pick-up (1992)

Az olasz fülnek egyszerűen csak ötszázast jelentő Cinquecento név magyarul bonyolultan hangzik, pedig egy igazi minimálautó kapta a kilencvenes évek elején. Ez nem gátolta a neves formatervező stúdiókat abban, hogy az 1992-es Torinói Autószalonra egy-egy saját változatot álmodjanak belőle. A Pininfarina egy igazi pickupban gondolkozott. A sziluettje nem sokat változott, mégis komolyan vették a műfajt, mert összkerékhajtással egészítették ki a hajtásláncát, és a hátsó üléseit is úgy tartották meg, hogy használaton kívül eltűnjenek a platóban.

Citroën Berlingo Coupé de Plage (1996)

Az optimista kilencvenes években egymás lábára tapostak a nemzetközi autószalonokon az extravagáns strandautók. Az 1996-ban bemutatott Berlingo pickup változatával Párizsban keltett feltűnést a Bertone. A tengeri tematikájú Citroën platóján egy-egy nyugágy és búvárpalack is elfért, az extra konzol segítségével a tetőre két szörfdeszkát is fel lehetett erősíteni. Pihenés közben a külső hangszórókból szólt a zene, menet közben - a Fiestához hasonlóan - a fülke hátsó ablakát le lehetett engedni. Orrába a Xantia 1,8 literes, 110 lóerős benzinmotorja került.

Peugeot 307 Cameleo (2001)

A 2002-es Év Autójának választott 307-es nagy dobás volt az ezredforduló után, egyterűs vonalvezetésével az egész kompakt kategóriát átformálta. Mielőtt megmutatta a Break és az SW modelleket, a Peugeot összegyúrta a kombit a pickuppal, és a Genfi Autószalonon leleplezte a Cameleót. A praktikus helyett inkább avantgárd átalakítás platórolóval és bukócsőre erősíthető kerékpárokkal lepte meg a közönséget, de a hátsó üvegkupolája és az akkoriban újdonságnak számító üvegteteje is igazi látványosság volt. Utóbbi a végleges SW-ből sem hiányzott.

Renault Kangoo Break'up (2002)

Talán a Tour de France az oka, hogy a franciák minden szabadidő-autóval biciklit akarnak szállítani. Pedig át sem kellett volna alakítani a Kangoot, hogy két bringa beleférjen, de a pickupok stílusát követő Break'up tanulmánnyal úgy is lehetett nagyméretű sporteszközt szállítani, hogy hátul és felül is túllóghatott a karosszérián, amiben a két helyre beépített rögzítőelemek mellett lengőajtók is segítettek. A szalonokban is kapható összkerékhajtású változathoz hasonlóan 1,6 literes, 95 lóerős benzinmotor hajtotta, a térképet navigációval helyettesítették.

Kia Soul'ster (2009)

Annak idején azért tervezte a Soult a Kia, hogy a konvenciókkal szakító, fiatalos autóval felhívja a figyelmet az olcsó alternatívából komolyan vehető autógyártóvá fejlődő márkára, a Detroiti Autószalonon kiállított Soul'sternek meg az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a szériaváltozatra. Bár nem tervezték a gyártását, egyedi karosszériát rajzoltak, és a platós kialakítás mellett vagány, terepjárós stíluselemekkel is feldobták, ami kifejezetten jól állt a formának. A bukócsövet a tetőbe, az extra fényszórót a bukócsőbe integrálták, az üléseket vízálló huzattal borították.

Volkswagen Tristar (2014)

Igen, a T6-ból létezett DoKa, vagyis duplakabinos, platós kisteherautó, a Tristarral viszont az utolsó farmotoros Transporter, a T3 jellegzetes felépítését élesztette újra a Volkswagen. A Syncro összkerékhajtással elsőként felszerelt szériából 1990-től kapható, szabadidős tevékenységekhez ideális, terepjárós alkatrészekkel csinosított TriStar modern utódja az SUV kiegészítőkkel és persze a 4Motion hajtással igazi nosztalgia bomba volt, a farmotor helyére beépített fiókkal még a fülke mögé erősített pótkerék helypazarló elhelyezését is ellensúlyozták.

Škoda Mountiaq (2019)

Mintha egy klasszikus, alvázas pickup lenne, olyan magabiztos jelenség a Kodiaq alapjaira épített prototípus. A 35 tanuló 2000 munkaórájának eredménye egy minden szorult helyzet leküzdésére alkalmas platós volt. A hatásos összkép érdekében nem csak a tetőt vágták le, a karosszériát több ponton is átalakították. Többek között a hasmagasságát is megnövelték, a bevett kiegészítők, mint a gallytörő rács, a csörlő, a snorkel vagy a LED-es fényhíd csak azután kerültek rá. A praktikumot csomagrögzítő rendszerrel és fellépőkkel hangsúlyozták. Ez is egyedi darab maradt.