Újramelegített káposzta, avagy autók közös kondérból II.

Melyik autógyártó e csodás műfaj legnagyobb mestere? Talán a General Motors, Japánon és Dél-Koreán, Európán, illetve az egész amerikai kontinensen keresztül operálva? Esetleg maguk a japán gyártók, ahol a belpiacon szinte mindegy lehet, hogy valami Toyota, Subaru, Suzuki, Mazda, Isuzu, Daihatsu, Honda, vagy éppen Mitsubishi? Természetesen egy pillanatig sem kell félteni a Fiatot vagy a Volkswagent sem, hiszen a spórolásban mindenki erős, mikor éppen az szeretne lenni.

Ha nem olvastátok volna az előzőt, eljött az ideje. Ha alig vártátok már a következő Közös Kondér cikket, kezdjük is el a nullaszázalékos hitelből megváltott magyar mobilitás gyorsan oxidáló szobrával, a nálunk 1992-es, amúgy pedig 1988-as Swifttel:

Geo Metro/Chevrolet Sprint/Holden Barina/Subaru Justy/Pontiac Firefly = Suzuki Swift

A Suzuki első személyautói az apró teherautók technológiájára épültek, és a kei-osztályos Alto volt az egyetlen, amivel nekivághattak a nyolcvanas éveknek. Szerencsére a General Motors is épp próbálta kitalálni, hogyan gyártson olcsó autókat, így próbálta kifejleszteni az M-platformot. Aztán kiderült, hogy sosem fognak vele pénzt keresni az Egyesült Államokban, így eladták az egészet a Suzukinak, hogy fejezzék be az ötletet, cserébe a japán gyártó részvényeinek öt százalékáért.

Már az első generációs Suzuki Cultus, vagyis a kocka Swift is piacra került többek közt Chevrolet, Pontiac és Holden márkajelzésekkel. Nekünk viszont a második generációtól érdekes a történet, hiszen ez az a Swift a GM-nél továbbfejlesztett platformon, amit mindenki ismer Magyarországon. A Geo Metro kabrió igazi ínyencfalat, a Kanadában gyártott autóknak pedig a motoron kívül ugyan kevés közük van az esztergomi Suzukikhoz, egy összekerekes Subaru Justy azért ma is szép találat. A képen egyébként egy Holden Barina látható, Ausztráliából.

Opel Agila = Suzuki WagonR+

Négy dolgot érdemes tudni a General Motors könyvelőinek köszönhetően Opelként és Vauxhallként is árult Suzukiról. Az egyik, hogy valamiért máshol van rajta a rendszámtartó hátul, ezért a lökhárítók sem passzolnak. A másik, hogy az Opel a Suzuki 1,3-literes szíjas motorja helyett a saját egyliteres, illetve az 1,2-literes láncos motorjait használta az Agilában, ami nem bizonyult a legbölcsebb döntésnek. Ott volt persze a dízel is, valamint az a különbség, hogy míg a WagonR Magyarországon, az Opel Agila Lengyelországban készült.

És ha azt mondom, hogy Japánban volt ugyanez Chevrolet MW is?

Toyota Aygo = Peugeot 107 = Citroën C1

Közös fejlesztés volt a PSA és a Toyota között, és ezt egy percig sem titkolták. Olcsó városi autót nehéz úgy gyártani, hogy profitot is termeljen, úgyhogy a szent cél érdekében összefogtak a japánok a franciákkal. Az alapokat a Toyota adta, ahogy az egyliteres benzinmotort is. Az 1,4-es dízel viszont a Ford UK/PSA szerelemgyereke.

A három modell külsőre pont annyira különbözött egymástól, hogy felismerhető lehessen, ma pedig olcsóbb a használt francia a japán motorral, mint a használt japán a japán motororral. Úgy, hogy közben mindhármat Csehországban gyártották, ugyanabból az anyagból.

Tofaş Murat 131/Şahin/Doğan/Kartal = Fiat 131 Mirafiori

A török autógyártás a Fiat előtt sokat köszönhetett az angol Reliantnak is, hiszen az Anadol A1 brit fejlesztés a Ford Kent motorcsaládjával. A Fiat technológiája csak a nyolcvanas évek elején érte el a török piacot, és mivel ekkor már szóba sem jöhetett a Fiat 124 padlólemeze, az olaszok inkább az OHV és SOHC motorokkal gyártott, vagyis a Supermirafiori-korszak előtti 131-est adta el a törököknek.

A hátsókerekes, könnyen szerelhető Fiat annyira bevált Törökország akkoriban még eléggé hiányos úthálózatán, hogy a már modernebbnek számító Fiat Regata formáit öltő ráncfelvarrott 131-es Egyiptomban és Etiópiában is gyártásba került.

Utóbbi országokban aztán 2010-ig tartotta magát a platform, így kis túlzással azt is mondhatni, hogy a 131-es 1973-tól majdnem négy évtizeden át húzta, minden bizonnyal a földutakon driftelve.

Chevrolet Niva = Lada Niva

Ez a Niva ugyan nem az a Niva, de ettől még Lada is, és Niva is. Úgy alakult, hogy a General Motors megvette az orosz AvtoVAZ-t, majd az így létrejött GM-AvtoVAZ megalkotta a hosszabb Nivánál rövidebb tengelytávú VAZ-2123-t, vagyis a Lada Niva Travelt. Ugyanaz az 1,7-es benzinmotor az ötsebességes váltóval, nagyjából megegyező technológia, és persze a Chevrolet márkajelzés 2003 és 2020 között.

A GM már 2019-ben kilépett a buliból, az általunk is ismert, 1977 óta gyártott Lada 4×4-ből pedig Lada Niva Legend lett. A Chevrolet Nivából újra Lada Niva Travelre keresztelt modernebb verzió ehhez képest kapott egy jelentős ráncfelvarrást is 2021-ben, így egészen modern SUV benyomását keltheti még egy darabig.

Nissan Terrano II = Ford Maverick

A Terrano II-t Ercole Spada rajzolta az olasz I.DE.A Institute stúdiójában. Nekik köszönhetjük többek közt a Fiat Tipo, a Tempra és az Alfa Romeo 155 karosszériáját is.  A Terrano II Barcelona mellett készült, Japánban pedig Nissan Mistralként kezdte. Az eredeti, vagyis nagyobb Nissan Terrano műszaki megoldásaira épült két tengelytávval, a Ford Europe pedig úgy döntött, kék emblémákkal Maverick néven is megállja majd a helyét az európai piacokon.

Ebben a méretben ez volt a Nissan utolsó létraalvázas terepjárója, melyet összesen 12 évig gyártottak Spanyolországban. Ezen belül a Ford Maverick csak hat évadig bírta. Te mikor láttál egyet utoljára?

Chevrolet SS = Holden Commodore VF

Lehetett érezni, hogy a General Motor ausztrál leányvállalata, a Holden nem húzhatja az örökkévalóságig. A GM legalább eggyel többször ment csődbe ahhoz, hogy az állami mentőövek után ilyen hobbimárkákat is megtarthasson. A Holdennél viszont remek mérnökök dolgoztak, és az izomautók fogalmával is tisztában van arrafelé mindenki. A helyi Fordok kihívásaira ugyanis kötelező volt hátsókerekes V8-cal válaszolni.

Ezért alakulhatott úgy, hogy a Camaro mellé a Chevrolet behozta Amerikába az SS-t is, ami nem volt sokkal több, mint egy átmaszkírozott Holden Commodore a GM Zeta platformján. Az ötlet már ekkor sem volt új, hiszen a korábbi években nagyjából ugyanezt Pontiac G8 néven is árulták, a számokat tekintve meglehetősen sikertelenül. A 6,2-literes LS3 V8 a Chevy SS-ben viszont már 436 lóerőt küldött a hátsó tengelyre.

Opel Frontera/Honda Passport = Isuzu MU Wizard

Sokak kedvenc játszós rozsdahalma, az Opel Frontera valójában egy Isuzu MU. Vagyis Amigo, Rodeo, illetve fantasztikus belpiacos nevén a Mystery Utility Wizard. A GM és az Isuzu korábban szoros barátságáról volt már szó az első körben, technikailag pedig mindegy, hogy Isuzu, Opel, vagy éppen Honda Passport, ha ilyen jó terepen.

Az első generációs Honda Passport úgy születhetett egy Isuzuból, hogy Indiana államban, a Subaru Isuzu Automotive gyárában készült. Innen már csak egy ugrás volt Hondaként árulni, aminek fejében a Honda egyébként a saját termékeiből is átadott párat az Isuzunak. Hogy jött a képbe az Opel és a Vauxhall? Hát úgy, hogy General Motors! Egy kis részvény itt, egy kis technológia ott, és nem is kell egy darabig fejlesztésre költeni.