- Magazin
- Technika
- idea institute
- ferrari
- ferrari 408 4rm
- 1987
- ferrari awd
- ferrari v8
- fiat tipo
- ferrari ff
A Ferrari legőrültebb 1987-es újdonsága nem az F40 volt
2024.01.25. 17:10
Az 1987-es Ferrari 408 4RM kivesézése előtt érdemes beszélni az I.DE.A Institute nevű, már nem létező olasz dizájn stúdióról. Nekik köszönhetünk számos ikonikus Fiat, Alfa Romeo és Lancia modellt a kilencvenes évekből, illetve ezt a két példányban gyártott Ferrarit is, melynek technológiája csak 2011-ben került sorozatgyártásba, természetesen már továbbfejlesztett formában.
A céget 1978-ban alapította Franco Mantegazza, aki a Fiat francia leányvállalatánál, illetve a Magneti Marellinél szerzett tapasztalatával produktívabb alternatívát szeretett volna ajánlani az autógyártóknak, mint a Bertone, a Pininfarina vagy az Italdesign. Azon túl, hogy tehetségeket vonzott az ipar és a művészet számos területéről, az I.DE.A abban is különbözött az ismert stúdióktól, hogy a teljeskörű tervezési és fejlesztési folyamatot, a prototípus gyártását, majd sorozatgyártásra előkészítését is megoldotta házon belül. Digitális modellezés, statikus agyagmodell, saját présgépes gyártás, majd a végén egy működő autó. Ez volt a komplett csomag.
A Ferrarinál 1987 az F40-ről szólt. Az acél csővázra Kevlar, szénszálas elemek és alumínium kombinációjából a Trasformazione Italiana Resine készítette a kompozit karosszériát, Cesare Bagni felügyelete alatt. Az I.DE.A ezzel szemben a 408 4RM első piros prototípusát 70183-as alvázszámmal, a második sárgát pedig a 78610-es karosszériával gyártotta le. Modenai próbarendszám, szélcsatornás tesztelés, vadonatúj F40-ek a háttérben.
408, mert középen egy négyliteres Ferrari V8 lapul. A piros prototípus 1987 nyarán lett kész, a megszokott módon hegesztett acél csővázra építve nagyjából úgy, mint a Ferrari Mondial 3.2.
A Ferrari szerint mindez 300 lóerőre volt elég 6,250-as fordulaton, miközben a 4RM valódi trükkje a hidraulikus összkerékhajtás volt. Ne feledjük, hogy a Lamborghini már egy évvel korábban bemutatta sorozatgyártásra kész AWD rendszerét, a sivatagokba szánt V12-es LM002 alatt. Később szinte ugyanezt a technológiát a Diablo is megkapta.
Bukólámpák, aktív hátsó szárny, nagy üvegfelületek, 16 colos kerekek. A Ferrari elég sok teszteléssel végzett a piros autóval, mire a sárga egyáltalán összeszerelésre került az I.DE.A torinói műhelyében.
Ahhoz képest, hogy az összkerékhajtást akarták vele tökéletesíteni, ez bizony egy sorozatgyártásra kész beltér a Ferrari korszaknak megfelelő részleteivel, beleértve az alumínium-kulisszás ötsebességes manuális váltót. A 4,0 V8 DOHC egyébként szárazkarteres kenést és a Weber-Marelli elektronikusan vezérelt injektoros befecskendezését is megkapta.
Mivel a 4220 mm hosszú szupersportautó a folyadékokkal együtt 1343 kilót nyomott, a második, már 1988-ban gyártott 408 4RM a súlycsökkentés érdekében inkább alumínium vázra épült ragasztott karosszéria elemekkel. Maranello egyik büszkesége lett a gyári múzeumban. A háttérben pedig sziasztok, 1988-as Testarossák!
Köszönhetően annak, hogy ez a prototípus is működött, egy fotózás erejéig mindenképp megjáratták, és így került az amerikai Road&Track címlapjára is 1988 decemberében. A Road&Track legfrissebb, 2024-es Performance Car of the Year összehasonlító tesztjét a 100 ezer dollár feletti kategóriában épp a hibrid Ferrari 296 GTB nyerte.
Ha ez nem egy Lotus, akkor nem tudom, mi. Arról nem szól a fáma, hogy a piros 4RM prototípussal mi történt, de az biztos, hogy a már aluvázas sárga a Museo Ferrari egyik részletesen bemutatott különlegessége, illetve az egyetlen kiállított I.DE.A Ferrari.
Dupla lengőkaros felfüggesztés stabilizátorokkal, négy tárcsafék és 2550 mm-es tengelytáv. Az 1989-ben bemutatott Ferrari 348 a 3,4-literes V8-cal és egy centivel rövidebb tengelytávval vágott neki a kilencvenes éveknek.
A Ferrari sok szempontból innovatív maradt a Fiat irányítása alatt is, ám a biztos, hogy a 348 már ugyanúgy acélvázra épült, mint az elődjei. A 4RM hidraulikus összkerékhajtását is nehéznek ítélte a cég, így maradt a megszokott Pininfarina dizájn és hátsókerék-hajtás kombináció.
Az I.DE.A. Institute jelentőségét a Fiatnak végzett fejleszései bizonyítják. Az első 1981-ben a Fiat VSS (Vettura Sperimentale per Sonosysteme) prototípus volt, mely acél vázra ragasztott kompozit karosszériával kívánt súlyt és költséget csökkenteni. Egy Ritmo volt az alapja. 1988-ban jött a Tipo, már 75 százalékban galvanizált karosszériával. Az I.DE.A műve a Lancia Dedra, a Fiat Tempra, az Alfa Romeo 155, illetve a Nissan Terrano II is. A Lancia Delta második generációja szintén, mely Ercole Spada munkája. Utolsó sorozatgyártott dizájnjuk a 2008-as Tata Nano lett.
A Ferrari 2011-ben mutatta be az összkerékhajtású V12-es csúcsmodelljét, az FF-et. Nem középmotoros, nem kétszemélyes és nem kézi váltós, cserébe 24 évvel a 4RM után érte el azt, hogy egy Ferrari is igazán jól érezze magát a hóban. A Pininfarina tervezte kicsivel azelőtt, hogy bezárta volna a San Giorgio gyárat, ahol 2010-ben készült el az utolsó Alfa Romeo Brera.
