Az érintőképernyő veszélyesebb az autóban? – A választ egy hazai kutatás szállítja

Ismerős lehet a helyzet, amikor menet közben felmerül az igény a rádió vagy a klíma átállítására. Ilyenkor a sofőrök, sokszor vezetés közben, az érintőképernyőn keresztül kezdenek navigálni a menük között. Ez néha pontatlan érintésekhez vezet, használata kényelmetlen, és van, hogy többszöri próbálkozás után, egy hosszú piros lámpánál sikerül csak befejezni a folyamatot. Ez gyakran frusztrációval és megszakításokkal tarkított, ezért felvetődik a kérdés: vajon az érintőképernyő nem jelent-e veszélyt a közlekedésben? A választ egy új, hazai kutatás szállítja.

A modern autók elengedhetetlen extrája az egyre nagyobb központi kijelző. Meglepő módon az autókba épített képernyő jelensége nem új, 1986-ban a Buick Rivierához lehetett először rendelni. Ma már viszont egyre általánosabb, hogy ezen keresztül kommunikálunk az autónkkal, ezekhez csatlakoztatjuk a telefonunkat, zenét játszunk le, állítjuk be a klímát, vagy épp ellenőrizzük, hogy mikor kell majd szervizbe vinni az autót. És természetesen az sem kérdés , hogy ha már a képernyő mindenképp ott van, miért ne kezelhetnénk azt az ujjunkkal, érintéssel?

Az okostelefonok és más érintőképernyők fejlődésének köszönhetően képesek vagyunk megbízható, gyors és pontos érintőképernyőket gyártani, amelyekkel esztétikus és intuitív szoftvereken keresztül kezelhetünk rengeteg funkciót, különösebb hozzáértés nélkül. Ezek alapján logikusnak tűnhet, hogy elhagyjuk az ódivatú műanyag gombokat és tekerőket, és mindent központosítsunk egyetlen, letisztult, modern képernyőbe, amelyen keresztül bármit kezelni tudunk.

Ez előnyös mind az autók tulajdonosainak, mind pedig a gyártónak.  Utóbbinak azért, mert így csökkennek a költségei, mivel csupán egy, sokszor standard kijelzőt kell beépítenie a számtalan gomb helyett. Emellett egy esetleges hiba, vagy fejlesztés esetén is könnyen ki tud adni egy utólagos szoftverfrissítést. Akad azonban egy fontos körülmény, amelyet nem szabad elfelejtenünk: az autó egy közlekedési eszköz, amit valaki vezet és ezért felelősséggel tartozik. 

A győri Széchenyi István Egyetem kutatói most azt vizsgálták meg, hogy az érintőképernyők mennyire biztonságosak vezetés közben. A válasz meglepő.

A kutatás fő témája a vezetés közben használt kezelőfelületek (érintőképernyő/fizikai gombok) figyelemelterelő hatása volt a sofőrre. A tesztalanyoknak különböző, nem vezetéshez kötődő feladatokat kellett végrehajtaniuk egy VW e-Golf középkonzolján, miközben egy zárt tesztpályán vezettek. A feladatok egyszerű, a mindennapok során is előforduló funkciók használatából álltak, mint például a klíma beállítása egy adott hőmérsékletre.

Mindegyik feladatot végrehajtották kizárólag az érintőképernyő, majd kizárólag a fizikai gombok és tekerők segítségével is, különböző sebességek mellett (50 km/h, 90 km/h és 130 km/h) többször is.

Fontos volt, hogy a feladatok ugyanannyi elvi lépésből álljanak, így abból nem adóhatott eltérés, hogy az egyik esetben pl. be kell lépni egy menübe. Az autó teljes kabinja be volt kamerázva, és a tesztalanyok egy speciális fejkamerát is kaptak, amellyel követni lehetett a tekintetük mozgását, így például megállapítható volt, hogy hová mennyi ideig néznek.

A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy az érintőképernyős panelek kezelése nagyobb vizuális, manuális és kognitív figyelemelterelést okoz, mint a fizikai gombok és tekerők használata. Érdekes módon a legnagyobb különbség a legmagasabb, 130 km/h-s sebesség mellett volt, a kutatás eredménye szerint ekkor 22 százalékkal több időre vesszük le a tekintetünket az útról az érintőképernyő kezelése során. Ezalatt pedig nagyjából 20 métert vezetünk vakon.

Másrészt pedig a tesztalanyok különböző szubjektív tesztjeinek eredményei azt mutatják, hogy az érintőképernyő használata mentálisan is jobban megterhelő, vagyis „jobban elvonja a figyelmet”.

A kutatók megjegyzik, hogy a kísérlet körülményei igencsak limitáltak, hiszen forgalomtól elzárt pályán, egyenes vonalban, egyenletes sebességgel egy kevés lépésből álló feladatot kellett elvégezni. Ennek ellenére az eredmények így is jól mutatják, hogy az érintőképernyő használata vezetés közben egyáltalán nem tűnik biztonságosnak, hiszen csupán a technológiából adódóan egy ilyen egyszerű feladatnál is majdnem egy átlagos úszómedence hosszával azonos utat teszünk meg vakon.

Jogosan háborodnánk fel, hogy az érintőképernyő szükségtelenül veszélyezteti az autósokat, azonban a képlet nem ennyire egyszerű.

Egyrészről kutatások támasztják alá, hogy a képernyő méretének növelésével kisebb, a szoftver intuitív és felhasználóbarát kialakításával viszont már jelentős mértékben csökkenthető a mentális terhelés. Ráadásul az érintőképernyő lehetőséget nyújt az utólagos szoftverfrissítésre, mellyel percek alatt integrálható egy kisebb módosítás, vagy akár egy teljesen új, a vezető számára preferált applikációs rendszer is, mint például az Apple CarPlay.

Mindezek ellenére meglepő lehet a tény, miszerint az, hogy kevesebb ideig nézzük az utat, még nem jelent nagyobb kockázatot. Egyes kutatások szerint a járművezetőknek akár 30-50 százalék szabad vizuális kapacitásuk is lehet átlagos vezetés mellett. Ezt megerősítik más kísérletek is, ahol a központi panelre, illetve a többi, vezetés szempontjából releváns területekre (pl. út, tükrök stb.) vetett pillantásokat mérték, és kiderült, hogy a kijelzős rendszerrel nem csökkent a releváns területekre való tekintés.

Vagyis a sofőr valójában a szabad vizuális kapacitása során nézett csak a képernyőre. Emellett pedig, ha minden, az útról a tekintetünket elvonó ingert meg akarnánk szüntetni, akkor például az út menti hirdetőtáblák (amelyeknek kifejezetten ez a céljuk) használatát is tiltani kellene.

A nagy kijelző és az érintőképernyő radikális ellenzése tehát nem indokolt.

Az viszont biztos, hogy a használata menet közben nehezebb, mint a hagyományos „gombos” megoldásoké. Emiatt több autógyártó döntött úgy, hogy egyelőre nem száműzi ezeket az eszközöket a modern belső terekből, csupán újradefiniálják őket, hogy az egyre újabb, komplex igényeket az érintőképernyővel együttműködve tudja kiszolgálni.

Elképzelhető, hogy pont az ilyen hibrid koncepciók, mint amilyen a BMW i-Drive, vagy épp a Ford Mustang Mach-e rendszerei lesznek majd az arany középút, mert magukban hordozhatják a lehetőséget a két koncepció – fizikai gombok és érintőképernyő – kombinálására, az egyes előnyök megtartásával.

Rövidtávon ezek jó megoldások lehetnek, hosszútávon pedig lehet, hogy ez olyan probléma, amit nem is kell megoldani. Az elmúlt pár évben tapasztalható ugrásszerű fejlődéssel a nyelvi alapú mesterséges intelligenciák világában elképzelhető, hogy hamarosan megjelenik majd az autókban is. Ezzel lehetővé teszi a komplex, könnyen használható és megbízható hangirányítást, amihez egyáltalán nem kell levennünk a szemünk az útról, csupán elmondani az autónak, hogy mit szeretnénk. Az autógyártók hosszútávú céljai között pedig egyértelműen szerepel az akár részleges, akár teljes önvezetés megvalósítása, ami pedig az összes ilyen jellegű aggodalmat jelentéktelenné teszi.

Az autók mindig is a technológiai vívmányok tökéletes bizonyítási helyének számítottak, hiszen egyrészről a modernebb, technikai csodákkal telerakott autók jobban eladhatóak, ugyanakkor, ha egy fejlesztés valós használata nehézkes, vagy túl bonyolult, akkor az általában egy-két generáció után elbukik. Valószínű tehát, hogy itt is ez fog történni, és kiderül, hogy az autók belső terét egyre jobban kitöltő látványos kijelzők kiállják-e az idő, és a piac próbáját.

Tetszett? Oszd meg, kommentelj, jelezz vissza!