A Dacia gyárat körültekintően építették: a legdurvább időszakban se mosta el az árvíz. A környéken persze látni súlyos dolgokat, és a Renault keleti bástyája se mindenben olyan, amilyennek egy autógyárat elképzel az ember. Érdemes volt körülnézni.
Miután egy évvel ezelőtt elkészült a Renault X90 programjának végterméke, a Dacia Logan, ideje volt közelebbről is megnézni, hogyan lehet 5000 euróból jó kocsit csinálni. Bukarest és Budapest forgalmi dugói, árvizekkel elöntött utak és egy japán varázsszó után talán közelebb kerültünk a megoldáshoz. Még Reza Pahlavi sah is örülne, pedig ő Miura SV-vel járt.
Románia+autók asszociációs játékot játszottam, és még a
repülőtéri gyorsforgalmi úton a következőkre jutottam:
1) Romániában mindenkinek régi Daciája van, ami úgy néz ki, mint
egy pipiskedő hangyász
2) a román útgyártás az ementáli sajtot tekinti irányelvnek és
3) Daciával valószínűleg nem lehet
driftelni.
A valóság persze nem ilyen egyszerű.
Az árvizek után a bukaresti repülőtér jelenleg egy mocsár közepén terül el, a leszállópálya és a víz között két ember guggol, a lassuló gépre megfordulnak és integetnek. Hi, howaya! A román repülőtérdizájn a Ferihegyen is megismert tereljük-át-a-megérkezett-utasokat-két -emeletnyi-szűk-lépcsőn iskolát követi. Szerencsére fiatal fehér férfi vagyok különösebb hendikepek nélkül, irány tovább.
A városba vezető úton áll a víz, gumicsizmás emberek vödrökkel folytatnak szélmalomharcot, tényleg elég sok a Dacia, de vannak szárnyas BMW-k is hóekényi spoilerekkel. A hotel előtt egy fekete Quattroporte áll, elsülnek a kötelező akkor-ugye-ezzel-megyünk-továbbok, én pedig arra gondolok, vajon az első kerekek mögött miért három-három lyuk van, amikor a motor egy V8-as. Nem kell mindent érteni, Olaszország útjai pedig kifürkészhetetlenek.
Budapesthez hasonlóan Bukarest is másolt, de szép városközpont körüli lakótelep-aszteroidaöv, azzal a különbséggel, hogy egyrészt Párizs hatása még jobban látszik (van a Champs Elysées-nél is szélesebb Champs Elysées-klón!), másrészt felvonultat néhány csodálandóan elmebeteg megoldást, és most természetesen a Népek Palotájára gondolok. A Népek Palotája volt Ceauşescu utolsó nagy dobásainak egyike: eklektikus, valószínűtlen méretű épület, letúrtak érte egy egész negyedet, a teraszán valószínűleg elférne a Bukarestbe tervezett Forma-1 pálya célegyenese.
A sajtóvacsorán aztán megtudom, hogy a város luxuslimó állománya 3 Maybachból (van egy 62 is) és 4 Rolls-Royce-ból áll, az egyik az étterem előtt parkol. A hotel előtt áll az ötödik, egy luxemburgi rendszámú Silver Cloud III. Próbálom elképzelni, ahogy végiggördül Luxemburgtól Bukarestig de nem megy. Felmegyek aludni.
A bizniszhotelek közismerten az elidegenítés eszközei, de reggel nyolckor Kellogg's Frosted Flakes kukoricapelyhet lapátolni a Nessun Dorma áriára (Puccini: Turandot) mindenen túltesz. Kimegyek a hotel elé a buszhoz, a sarkon még mindig ott áll a Silver Cloud. Papírmasé?
A Dacia gyár Bukaresttől úgy 140 kilométerre északnyugatra van, Mioveni mellett. Az autópálya után lapos völgyben haladunk, a vidék időnként ipari, időnként falusi, de leginkább árvíz utáni Mad Max-es, a hidak alatt elmosott fák, az egyik folyóban egy vasúti tartálykocsi hömpölyög.
A járműállomány karavánoktól egy piros Alfa Romeo GT-ig terjed. Elhúzunk egy baljós "OBIECTIV NUCLEAR PITESTI" feliratú tábla mellett, a rengeteg imbolygós kanyartól eszembe jut, hogy el kellett volna tenni a hányászacskót a repülőről, de aztán feltárul a dombtetőn a gyár, és kiszállunk. Öltönyös PR-emberek terelnek a konferenciaszobába, bizonytalan kézzel összerakok egy langyos teát.
A konferenciaterem redőnyei Dacia-kékek és telibe kapják a napot, a teremben mindenki kéken világít. Így érzi magát egy éppen polimerizálódó fogtömés. Egy idősebb úr pittyeg a légkondicionálóval, végül kikapcsolja (rossz ötlet), a Dacia sajtósa hősiesen tűr háromrészes öltönyében, miközben AZERTY billentyűs laptopról powerpointozik. A Dacia olyan Romániában, mint a Ford F-150 Texasban: 45% a piaci részesedése, és ezt még úgy is meg tudja tartani, hogy kezd robbanni a román autópiac.
A gyár jelenleg főleg a Logant gyártja. A Logan egyszerű nagyseggű francia autónak tűnik, igazából viszont egy világuralmi terv eszköze. 1999-ben a Renault megvette a Dacia nagyobbik részét, pár évig elterelték a figyelmet egy gatyába rázással (ez volt a SupeRNova) és egy élre vasalt facelifttel (ez pedig a Solenza ), közben pedig megterveztek egy 5000 euróért árulható népautót, kirámolták a Dacia gyárat és berendezték modern gépekkel, majd tavaly bemutatták az autót. Jelenleg kétpercenként készül el egy új Logan, de ez még csak a kezdet: összeszerelő üzemek épülnek a világ számos pontján, ahonnan az egész fejlődő világot teríteni fogják Logannal. Ferry Porsche, eat your heart out.
Kutyák alszanak a napon, ahogy átmegyünk a gyárba. Néhány év Doom és Half-Life után teljesen ismerős a helyszín: az első terem az a rész, amikor nagy gépek csapódnak a földbe néhány másodpercenként és azt mondják: DVAMM. Ezek a présgépek. Szépek, színesek, kicsit ijesztőek. Gondolom meg van valahogy csinálva, hogy a kezelő ne hagyja ott a csuklóját a préselendő acéldarabon, de ha mondjuk valaki 30 évig a gyárban dolgozik, egyszer biztos elnézi (placcs). A legnagyobb présgép 1000 tonnás nyomással az alálibbenő acéllemezből ajtót készít. A szörnyek és a kommandósok egyelőre nem mutatják magukat, bár a piros tűzoltócsövekről lóg néhány gyanús kötél.
