Hummerrel a zöld jövőért?

2008.04.10. 00:12

Nem tudjuk, hogyan számoltak, de maga az elmélet is érdekes: egy autó nem csak a széndioxid-kibocsátással jelent környezeti terhelést. Elvileg az autógyári munkások buszozását is bele kell számolni a szennyezésbe.

Olvasónk hívta fel a figyelmet az érdekes hírre, melyből kiderül: mindenki azt mond, amit akar, az igazság pedig odaát van... A rizsa kicsit bulvárszagú és nagyon amerikai. Röviden arról van szó, hogy egy cégnél azzal múlatják az időt, hogy kiszámolgatják a különböző autótípusok teljes életciklusára vonatkozó összes anyag- és energiaköltséget, és ez alapján rangsorolják őket. (A 458 oldalas tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható ) Ezzel persze még nem lehet címlapra kerülni – gondolták – így azt találták mondani, hogy mindent egybevetve a Hummer környezetbarátabb jármű, mint a zöld autógyártás földreszállt megtestesítőjeként ünnepelt hibrid Prius.

Hoppá.

Akkor most úgy tűnik, valaki hülyeséget beszél. Esetleg jó marketingesként nem hazudik , / csak nem bontja ki teljesen az igazság minden részletét.

A Prius keveset fogyaszt és alacsony a károsanyag-kibocsájtása. Ezen nincs mit vitázni. Azon már lehetne, hogy egy nem túl nagy autóban egy rendesen összerakott kis dízellel a hasonló széndioxid kibocsájtás különösebb erőlködés nélkül elérhető, de most nem egy városi kisautó az ellenfél, hanem egy bő kéttonnás, böszme terepjáró. Az amerikai életforma, a korlátlanul rendelkezésre álló anyag, energia és pénz négy kerekű megtestesítője, mely puszta megjelenésével sugallja: tulajdonosának utolsó utáni gondolata lehet a környezet védelme.

Hogy lesz ebből ökoautó?

Úgy, hogy nem csak a fogyasztást és az üzem közbeni károsanyag-kibocsájtást számítjuk bele, hanem a gyártáshoz felhasznált összes anyagot, energiát, szállítást, a folyamat során okozott teljes környezetszennyezést, az újrafeldolgozást stb, stb... egyszerűen mindent.

Alapjában véve nem rossz ötlet. Megvegyük az akciós zsemlét a városszéli hiperben, mert olcsó, vagy számoljuk bele a benzint, a kocsifutást, az időveszteséget, a stresszt is, amivel együtt hirtelen nagyon drága lesz, és ehhez képest már egészen versenyképesnek tűnik a sarki bolt?

A tanulmány készítőinek állítása szerint ha tényleg mindent összeszámolunk, végeredményben a Hummer (pontosabban annak leglájtosabb verziója, a H3) kevésbé terheli a környezetet, mint a „zöld” Prius. Főbb érveik között ott szerepel az akkumulátorok gyártásához felhasznált nikkel előállítása, az akkumulátorok újrafeldolgozásának gondjai, a villanymotor és az elektronika többletköltsége és a reciklálásukkal járó macerák. Igazuk is van: ezek mind létező, valós problémák, melyekkel nem, vagy csak részben szembesülünk a vásárlás és az üzemeltetés során. Ezen költségeket nem teljes egészében a hibrid tulajdonosa, hanem részben mások (például az autógyár, rajta keresztül a többi vásárló, vagy az adófizetők) viselik.

A tanulmányra azonban indokolt némi egészséges bizalmatlansággal tekinteni. Most nem vizsgáljuk az összeesküvés-elméletnek azt a részét, hogy ki és milyen formában finanszírozza az intézmény működését, kinek jó ez, és miért éppen Amerikában, s nem történetesen Japánban jutottak a meghökkentő eredményre. Az azonban elgondolkoztató, hogy a cég üzleti titokra hivatkozva nem fedi fel az alkalmazott számítási módszer részleteit, így esélyünk sincs külső szemlélőként ellenőrizni az egyes állítások helyességét.