Egyre inkább terjed, bár még mindig csak a felsőbb kategriákban honos a kétzónás rendszer, ahol a vezető és az első utas egymástól eltérő hőmérsékletet állíthat be. Természetesen ez két-három foknál sosem lesz nagyobb, viszont tökéletesen alkalmas a két első utas eltérő hőérzetének kiigazítására.
Sok kisbusz hátsó részében található külön állítható rendszer, ami igen hasznos lehet hosszú utazás során, de természetesen a hátsó rész klimatizálására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az első két ülésre.
Mit hűtsünk még le?
A kényelmesebb utazás érdekében az autógyárak igyekeznek mindenféle különleges kiegészítő megoldással megtoldani a klímaberendezés működését. Ilyen például a hűtött kesztyűtartó, ami műszakilag pofonegyszerű megoldás: a szellőzőrendszer kivezetést kap a kesztyűtartó irányába, így az képes hidegen tartani az ott tárolt üdítőket, csokikat.
Ennél jóval bonyolultabb és költségesebb, ám valódi komfortnövelő megoldás a hűtött ülés. Természetesen szó sincs hűtésről. A beépített ventillátorok segítségével azonban megoldható az ülés fokozott szellőzése, így az ember nem izzad a bőrülésben sem, elsősorban ugyanis a bőrkárpitozáshoz szokás ezt az igen drága extrát rendelni.
A luxusautókban mostanában elterjedőben van az állóhelyzeti hűtés, aminek szintén nincs sok köze a légkondicionáláshoz. A tetőablakba épített napelemek által nyert energia néhány perceig képes még működtetni a klíma kompresszorát, majd ezután már csupán az autó szellőzőberendezését - megakadályozva, hogy az utastér túlhevüljön. (A Mercinél a teljes üvegtetős E osztálynál van ilyen.)
A hosszú utazás alatt a magunkal vitt üdítők és élelmiszerek hűtésére leginkább azok a hűtőládák és dobozok alkalmasak, amik a szivargyújtó 12 V-os csatlakozására kapcsolva hűtenek. A különleges megoldások között meg kell még említeni a hibrid autókat, amiknél a kompresszor működését nem lehet a benzinmotorhoz kötni, hiszen az jellemzően pont akkor nem működik, amikor a legnagyobb szükség van a hidegre, vagyis városban, dugóban ácsorogva. Mivel azonban a kompresszort alapvetően elektromos motor működteti, a Prius és társai esetében az az akkumulátorból nyeri az energiát, a motort csak akkor indítja be a rendszer, ha az akksi már nem képes elegendő energiát adni.
Használat
Az autóba épített klíma elsődleges előnyét nem kell sokáig ecsetelni: a megfelelő közérzethez, a koncentrált vezetéshez nagyban hozzájárul a környezet ideális hőmérséklete. Ez természetesen mindenkinél más, mégis vannak olyan aranyszabályok, amiket érdemes betartani.
Sohase irányítsuk közvetlenül magunkra a hideg légáramlatot. Ez egyszerűbb esetben megfázást, rosszabb esetben ízületi gyulladást okozhat (különös tekintettel a bal könyökre).
A felforrósodott autóba beülve ne törekedjünk arra, hogy a lehető leghamarabb lehűtsük az autó belsejét! Indulás után húzzuk le az ablakokat, ezzel segítsük a felforrósodott műanyagok, ablakfelületek, illetve testünk lehűlését. Ha túl gyorsan kényszerítjük magunkat a hőmérsékletkülönbség kezelésére, az kifárasztja a szervezetet, és megfázást is eredményezhet.
Az autóban jellemzően 5, legfeljebb 8-10 fokkal legyen hidegebb, mint a külső hőmérséklet. Ellenkező esetben kiszállás után, a melegben hirtelen kitáguló erek miatt csökken a vérnyomás, és erős fáradtságérzet léphet fel. A szervezetet a nagy hőség egyébként is megviseli, ezenfelül további jelentős energiát von el a 10-15 fokos hőmérsékletkülönbség villámgyors változása.
Nem a hőfok számít, hanem a hőérzet. Az autók klímaberendezéseinél a beömlő levegő hőmérséklete keverhető a fűtéssel, vagyis nem kell mindig jéghideg levegővel elárasztani az utasteret. A lényeg, hogy ne érezzük kellemetlennek a meleget: ezt 35 fokos kinti hőmérsékletnél már 25-27 fokkal is el lehet érni.
Fogyasszunk folyadékot. A klíma nemcsak hűti, szárítja is az utastér levegőjét. Ennek köszönhető, hogy az ablakfelületek párátlanítását is pillanatok alatt megoldja, viszont a test kipárolgása megnő, ezért (a nagy melegben egyébként is) ajánlott sokat inni. Lehetőleg ásványvizet. A túl száraz levegővel a kontaktlencsét viselőknek is meggyűlhet a bajuk - kiszáradás ellen speciális szemcsepp használató.
Városban ajánlott a belső levegő keringetése. Ugyan a klíma utastérben elhelyezett párologtatójára lecsapódnak a levegőben levő szennyeződések (köztük a virágpor és más allergiát okozó elemek is), és a modern autók szellőzőrendszerét több szűrő és pollenszűrő is védi, de a városi szmog azonnali kiiktatására együttesen sem képesek. Ezért ajánlatos városban bekapcsolni a belső levegőkeringetést. Fontos, hogy ilyenkor megnövekszik az utastérbe áramló levegő mennyisége, ezért ajánlatos csökkenteni a ventillátor sebességét. Fontos: esőben a belső levegőkeringetés bekapcsolásával szinte azonnal bepárásodnak az ablakok belülről - a megoldás a klíma bekapcsolása.
Karbantartás
Mint minden műszaki rendszer, a klímaberendezés is igényel némi külső beavatkozást. Már az is annak számít, ha télen is használjuk néha. Ennek legfőbb oka, hogy a kompresszor kenését speciális kenőanyag végzi, amit maga a kompresszor keringet, vagyis nem árt legalább havonta megjáratni. Erre már csak azért is szükség van, mert a rendszerben megragadó vízben penészgombák fejlődhetnek ki, és akár allergiás megbetegedést is okozhatnak.
A rendszer elemeit csövek kötik össze, nyolc év után azonban már a fémvezetékek is elfáradhatnak, és porózussá válhatnak, akárcsak a gumiszigetelések, de szakműhelyben azonnal kideríthető, ha a rendszer valahol enged. A rendszer alkalmankénti járatásával, illetve a tisztítással (10-15 ezer Ft/alkalom) jelentősen növelhető a klíma élettartama.
Legionelia pneumophila
A légionáriusbetegséget mindenki a légkondival társítja. Akiknek elég annyi, hogy autóban nem kaphatunk ilyen kórt, épületben is csak elenyésző eséllyel, és hogy a klíma rendszeres tisztítása tényleg fontos, az ne is olvasson tovább. Aki mindent tudni akar a betegségről, annak íme a részletes leírás (idézet a Hűtő és Klímatechnikai Vállalkozók Szövetségének délmagyarországi régiótitkára, valamint a szervezet Felügyelő bizottsági Elnökének neten talált leírásából):
"Az Amerikai Legonáriusok nevű veterán segélyszervezet 1976 júliusában, Philadelphiában tartott nagygyűlésén a résztvevők között ismeretlen eredetű tüdőgyulladás-járvány tört ki. A közel 4400 résztvevő közül 182-en betegedtek meg, 147-en szorultak kórházi kezelésre, 29-en meghaltak. A hatóságok kezdetben valamilyen terrorcselekményre gyanakodtak, a vizsgálatok ennek megfelelően rendkívüli erővel indultak meg. A kórokozót végül csak 1977 januárjában sikerült izolálni, az új baktériumfajt a legionáriusok emlékére Legionelia pneumophila névre keresztelték.A vizsgálatok a fertőzés forrásaként a szállodai konferenciaterem központi légkezelő berendezésének nedvesítőkamráját valószínűsítették.
Magyarországon 2003-ban ismertté vált esetek száma 124, ebből a meghaltak száma 8 fő. Ebben a statisztikában egyetlen eset sem vezethető vissza a szobai léghűtőrendszerre.
A legionellák emberi bőrfelületre vagy a tápcsatornába jutva semmilyen betegséget nem okoznak, a fertőzés egyetlen lehetséges útja a baktériumokkal szennyezett víz belélegzése. Az emberi immunrendszer az idegen szervezeteket a falósejtek segítségével pusztítja el. A rendkívül ellenálló sejtfalú legionellák azonban a tüdőbe jutva - az egyén immunológiai állapotától függően - képesek lehetnek a túlélésre, sőt, szaporodni kezdhetnek a falósejtekben; az eközben elpusztuló falósejtek váltják ki a súlyos tüdőgyulladást.
A nagyobb méretűek fennakadnak a felső légutak szűrőrendszerén, az 1 Nm alattiak távoznak a kilélegzett levegővel. Mindez magyarázatot adhat a legionellák okozta betegség kétféle formájára. A feltehetően a nagyobb méretű baktériumok által kiváltott ún. Pontiac-láz esetében a tünetek a felső légutakra korlátozódnak, ezek alapján a betegség az esetek többségében nem is különíthető el az influenzától. Halálos kimenetelű Pontiac-láz nem ismeretes.
A legionellózis másik formájában a kezdeti tünetek szintén influenzaszerűek, ezt azonban a későbbiekben nagyon magas lázzal járó súlyos tüdőgyulladás követi, amihez az esetek jelentős részében emésztő- és idegrendszeri tünetek is társulnak. A betegség az influenzához hasonló tünetek miatt gyakran ismeretlen marad. A fertőzés hatására a vérben antitestek jelennek meg, amelyek a későbbi súlyosabb fertőzések ellen is védelmet nyújthatnak.
A legionellózis tipikus civilizációs betegség, ugyanis természetes környezetben gyakorlatilag sohasem jöhetnek létre a fertőzés feltételei. Fertőzés akkor jöhet létre, ha a baktériumokkal szennyezett vízcseppek belégzésre kerülnek. A betegség kialakulásához pedig ezen felül az is szükséges, hogy a fertőzés olyan mértékű legyen, ami meghaladja az adott személy immunrendszerének ellenálló képességét.
A természetes vizek olyan kis koncentrációban tartalmaznak legionellabaktériumokat, hogy azok gyakorlatilag nem jelentenek veszélyt. A legionellózis kialakulásához tehát szükséges, hogy az adott épületgépészeti rendszerbe bejussanak a baktériumok, és ott a számukra kedvező körülmények között elszaporodjanak. Ha a berendezések fertőzött vízcseppeket bocsátanak ki a környezetükbe, akkor fennáll annak a veszélye, hogy ezeket a cseppeket az emberek tartósan belélegzik.
Különösen veszélyeztetettek a gyengült immunrendszerű beteg, idős vagy akár fiatal, és ezért védettséggel még nem rendelkező személyek. Számos olyan épületgépészeti rendszer van, amelyben adottak a legionellák szaporodási feltételei, és üzemszerűen bocsátanak belégzésre alkalmas vízcseppeket az emberi környezetbe.
A lakás léghűtő berendezése nem tartozik ide, mivel a beltéri egységben szakszerű beszerelés esetén pangó víz tartósan nem maradhat, a kiáramlás légsebessége sem képes a szűrőkön keresztül folyadékcseppeket kijuttatni a lakás légterébe. A legionella-baktériumok elleni védekezésbe megkülönböztethetünk aktív és passzív módszereket. Az aktív módszerek pusztítják a baktériumokat és csökkentik a vízben kialakult legionella koncentrációt. A passzív módszerek a baktériumok szaporodását vagy a környezetbe való kijutását akadályozzák meg. A légtechnikai és hűtéstechnikai rendszerekben az aktív módszerek közül elsősorban az UV-sugaras és a mikrobicídes fertőtlenítés vált be.
A rendszerek tisztán tartása nagyon fontos a legionellák szaporodásának megakadályozására. A szennyeződések - a védelmen túl - tápanyagot, illetve a szaporodáshoz szükséges gazdasejteket jelenthetik a baktériumok számára. A legfontosabb passzív módszerek a rendszerelemek - központi légtechnikai rendszerek esetében a pótvízrendszerek, légcsatornák - tisztán tartása. A kereskedelmi forgalomban és a szakszervizeknél az aprólamellás hőcserélők vegyi tisztításához különféle márkanevű speciális hőcserélő tisztító aerosolok kaphatók.
Más lúgos, vagy savas tisztítószer használata a berendezést károsíthatja. Minden szakképzett és környezetvédelmi szakvizsgával, zöldkártyával rendelkező klímaszerelő - márkától függetlenül - megrendelés esetén vállalja és el tudja végezni a klímaberendezések időszakos belső tisztítását, esetleg szivárgásellenőrzést és az elektromos rendszer felülvizsgálatát is a berendezés üzemeltetési utasításában foglaltaknak megfelelően, és még tízezer forintba sem kerül."
