Navigáció
Zabálja az akksit. Nem is csoda, hiszen a majdnem 6 colos érintőképernyő, a beépített GPS-vevő, a hang, és az esetleg használatban lévő kékfogú telefonkihangosítás mind-mind folyamatosan szívja a telep erejét. Szerencsére fél pillanat alatt tudjuk alvó üzemmódba küldeni és – ami fontosabb – onnan felébreszteni, ez pedig praktikus, ha nem szeretnénk állandóan tölteni. Márpedig nem szeretnénk, mert mi van, ha nincs a középkonzolban szivargyújtó, csak a kézifék környékén, zavar a mindenfelé lógó kábel, útban van váltásnál meg ha a napszemüveget keresem.
Sleep üzemmódból tényleg gyorsan ébred, és aktualizálja a képernyőt, a GPS-vevő és a szoftver dicséretére legyen mondva. Ami klassz, hogy a térképet is magyarul feliratozták, nem csak magyar utcákon látunk hosszú ő-t. A hangbemondás is kellemes, semmi géphang-íz. Nekem évek óta Moha bá’ mondja meg, hogy merre van az arra, de ezzel is tudnék együtt élni, hosszú úton sem irritáló, így nem is fárasztó.
A térképről néhány kulcsszóban: 33 európai ország, 8,4 millió kilométernyi út, másfélmillió POI kerül a kezünkbe a válaszfaltéglányi készülékkel. A térképet nemcsak itthon, hanem külföldön is teszteltük, egyszer vitt csak kerülőútra, de arról én tehetek – rossz POI-ra sikerült rábökni hazafelé jövet. A beépített GPS mellé TMC-adás vételére alkalmas vevőt is kapunk beépítve, ami tavaly ősz óta itthon is használható.
A menüszerkezet logikus, egyszerű a kezelése, nem kell előtte fél napig a felhasználói kézikönyvet bújni, hogy rájöhessünk, hogyan szúrjunk be köztes pontot a Rácalmás−Tótkomlós viszonylatba. Van választható 2D és 3D térképnézet, városban, illetve nagyobb csomópontoknál az utóbbi praktikus. A nézetek automatikus váltása beállítható, a közelítést mi is megadhatjuk.
Navigáció kapcsán egy zavaró dolog van: nappali színeknél bizonyos főútvonaltípust pontosan ugyanolyan színűvel jelöl, mint a tervezett nyomvonalat, ami főleg letérésnél tud érdekes szófordulatokat eredményezni.
Jó viszont a Pioneer saját fejlesztésű iDrive-ja. Nem olyan nagy, nem olyan bonyolult, a tartozéklistáról sem kell hozzá BMW-t venni, egyszerűen azért jó, mert jó. A praktikussága az egyszerűségében rejlik: a gomb (gyári szakzsargon szerint forgókapcsoló) − mily meglepő! – forgatható és négy irányba nyomogatható, emellett a körülötte lévő karima külön is elforgatható, így a térképnagyítástól a hangerő megváltoztatásáig sok minden megoldható a menüszerkezetben való turkálás és a képernyő olvasgatása, bökdösése nélkül.
Multimédia
Navigációs rendszerre gyúrtam, nem mindenesre. Azért így sem esett rosszul, amit a masina nyújt grátisz − vegyük is sorra. Nekem az egészben a legszimpatikusabb – és legpraktikusabb – a telefonkihangosítás. Bluetooth-os mobil kell hozzá, és működik a beépített hangszóróval-mikrofonnal, könnyen, gyorsan. Telefont párosítani nem nagy mutatvány, ha telefonkönyvet is akarunk szinkronizálni, el lehet vele kicsit szöszölni, de tényleg egyszerű, a magyar menüvel pláne. Eddig ugye semmi extra, ennyit a kisebb navik is tudnak, már az 50-60 ezres kategóriától felfelé. Na de nézzük a többit!
Ha már megvettük a tévét az autóba, nézhessünk rajta élvezhető műsort is. Így lejátszhatjuk a csatlakoztatott iPod vagy USB pendrive tartalmát, legyen az zene vagy videó, nézegethetjük a tárolt képeket, és az eszközre külső DVD-játszó köthető.
A lejátszott tartalmak hangját tűrhető minőségben visszaadja a beépített hangszóró, de ha jó minőséget akarunk, van más lehetőségünk is. A legegyszerűbb, ha fejhallgatót csatlakoztatunk közvetlenül a készülékbe, de van ennél jobb megoldás is. A csomagban található erősítő segítségével a készüléket aránylag egyszerűen összeköthetjük a gyári audiorendszerrel, így az autó hangszóróin keresztül hallgathatjuk a Pióra csatlakoztatott egyéb kütyükön lévő zenéket, filmeket vagy a kihangosítót.
Összességében? Olyan, mint egy nagyra nőtt mp4-lejátszó. Túl nagy és túl sokat tud. Viszont ha belegondolok, hogy most a forgalmazónál nem sokkal kerül többe tolatókamerával együtt, mint egy jobb beépítetett GPS-es, telefonos PDA, megéri. És a beépítéséhez nem kell szétbarmolni a középkonzolt. Kéne.
