A tuning ésszerű határai

Mérnökünk tehát üldögél a százmilliókat érő fékpadnál, és miután tucatnyi lukat fúrt a hengerfejbe, hónapokat töltött a megfelelő turbó kiválasztásával, a fordulatszám, az égési csúcsnyomás és a kipufogógáz-hőmérséklet pontos beállításával, azon töpreng, vajh' hogyan ígérhetnek egyes chiptuningcégek bámulatos teljesítménynövekedést anélkül, hogy a kidekázott határértékeket megsértenék.

A válasz sejthetően: sehogy. Nagy valószínűséggel megsérülnek a határértékek, és pontos mérések híján mindenki csak reméli, hogy az alkatrészek kicsit többet is elbírnak annál, amennyit a gyártó szavatol, meg különben is: hátha az autós sem nyomja olyan sokáig tövig a gázt, hogy a turbó elolvadjon. Ha mégis, az ő baja.

Nos, ha eddig reménytelennek tűnt a helyzet, magashegyi környezetben nyugodtan nevezhetjük katasztrofálisnak. Egy 2000 méter magas hágón átkelve (amihez igazán nem kell olyan messze menni) a külső légnyomás kb 20%-kal csökken. Alacsonyabb környezeti nyomás mellett azonos turbónyomás felépítése több munkát, azaz magasabb fordulatszámot igényel. Ha tehát a Svájci Alpokban is csökönyösen ragaszkodunk a tengerszinten pontosan belőtt paraméterekhez, turbónyomáshoz és teljesítményhez, a feltöltő bizonyosan szétforogja magát.

Ezt megelőzendő minden elektronikus motorvezérlő rendszer számára fontos információ a külső légnyomás, amit egy, rendszerint a vezérlőegységbe integrált szenzor mér. A hegyek közé érve a vezérlőegység első dolga, hogy olyan mértékben csökketse a turbónyomást, (és ennek megfelelően a befecskendezett üzemanyag mennyiségét), amely mellett a turbó fordulatszáma még épp a határérték alatt marad. Mindezek ismeretében talán érthető, mivel szöszmötölnek hetekig-hónapokig a fejlesztők a svájci és a spanyol hegyek között, és két tanulságot biztosan levonhatunk:

1. A hegyekben autózva nem csak az emelkedők miatt tűnik úgy, hanem valóban és jelentős mértékben csökken a motorteljesítmény.
2. Ha tuningolt verdánkban jó esélyünk volt sík vidéken valamit tönkretenni, a hegyek között csapatva előbb-utóbb szinte biztos a géphalál.

Hasonló jelenség játszódik le a koszos, eltömődött vagy így-úgy gányolt "sport"-légszűrők esetében is. Az eltömődött szűrő a beszívott levegő számára megnövekedett ellenállást jelent. A szűrő utáni (kompresszor előtti) szívócsőszakaszban így csökken a nyomás, a fordulatszámnak tehát emelkednie kell. A különbség viszont, hogy szegény vezérlőegységnek fogalma sincs minderről, hisz' ő valahol a kesztyűtartóban mér, a turbó halála tehát csak idő kérdése.

Még mielőtt azonban magunkra haragítanánk a világ összes chiptunigműhelyét, vessünk egy pillantást a nyomatékgörbére, és az azonos gyártó azonos típusú, de nagyobb teljesítményű motorjaira. A turbómotorokra oly jellemző lapos, vízszintes nyomatéki karakterisztika ("amely már akármekkorától bármekkora fordulatszámig rendelkezésre áll") ugyanis teljes mértékben programozás kérdése: ott vágom el, ahol akarom.

Ha tetszik, a turbónyomás és a befecskendezett mennyiség határolásával alacsonyabbra és szélesebbre szabom a görbét, ha tetszik, magasabb nyomatékot engedek meg, valamelyest szűkebb fordulatszám-tartományban. Mivel ebben a tartományban a turbó fordulatszáma, a csúcsnyomás, és a gázhőmérséklet is rendszerint alacsonyabb a határértékeknél, itt többé-kevésbé büntetlenül tuningolhatunk. Tehát nyomatékot emelni bizonyos megkötésekkel valószínűleg lehet, teljesítményt aligha!

Illetve ez alól is létezik egy kivétel: ha történetesen olyan motorral állunk szemben, aminek létezik a piacon nagyobb teljesítményű változata is. Az autógyáraknak egyszerűen nem (vagy nem mindig) éri meg a kisebb teljesítményű változatokhoz külön alkatrészt tervezni, tesztelni, nyilvántartani, szállítani, szerelni. Sok esetben tehát az alacsonyabb teljesítményű és nyomatékú kistesó az utolsó csavarig megegyezik a nagyobb teljesítményű változattal, a különbség kizárólag a vezérlő szoftver által alacsonyabban határolt töltőnyomás és üzemanyagmennyiség.

Alapos körültekintésre azonban ilyenkor is szükség van. A legfontosabb kérdés, hogy valóban azonos-e a hardver, ami gyakori, de nem kizárólagos megoldás. Láttunk azonban már olyat is, hogy az azonos felépítésű motorok mellé az egyik autóba azért került csökkentett teljesítményű szoftver, mert a környező alkatrészek nem bírták a turbó hőterhelését, és valami megolvadt, sőt olyat is, hogy a másként kunkorodó leömlő a nagyobb hőingadozás hatására repedt el. És akkor a túlhajszolt váltókról még egy szót sem ejtettünk...

Mindent egybevetve ez, és csak ez az az eset, amikor nyugodtan, fenntartások nélkül ajánlhatjuk a teljesítmény tisztán elektronikus úton történő növelését.

Vagy tessék szépen beruházni dugattyúba, hajtókarba, csapágyba, hengerfejcsavarba, miegymásba.

És persze nagyobb turbóba.