Az óra, ami összenőtt a veteránozással

Autók és órák: Chopard + Mille Miglia

2021.11.02. 14:21

Szinte minden nagy sportrendezvény megtalálja a maga óraipari szponzorát. A Forma-1-et uralja a Rolex, ahogy a legfőbb tenisztornákat is. A Red Bull Forma-1-es csapata és a Formula-E a TAG Heuerrel áll kapcsolatban, a Mercedes csapata az IWC-vel, a Panerai támogatja a vitorlázást (Luna Rossa), de a legfrissebb hírek szerint együttműködés indul a Brabusszal.

A Longines a lovas sportokat szponzorálja, mint például az Ascot Derby – igen, itt a lovak szinte háttérbe szorulnak a kalap-csodák mögött -, a Tissot az NBA palánkjain jelenik meg – és micsoda eladásokat generál ez nekik –, az Hublot pedig összebútorozott a FIFA-val, a Ferrarival, és készít még néhány szponzorációs különlegességet. Sorolhatnánk még számtalan olyan kapcsolódást, aminek elsőszámú lényege, hogy az adott sport kedvelői, vagy sportesemény nézői megismerjék a márkát, kapcsolódjanak vele, és meg is vásárolják.

A legtöbb ilyen együttműködés kifejezetten felszínes, vagyis inkább felszíni. A tenisz kedvelőinek halmaza és a Rolex vásárlók halmaza nem azért ér össze, mert a Rolex bármennyire is teniszes óra, hanem mert egy tenisz-eseményen hívta fel a márka a néző figyelmét. A Longines-nak vajmi kevés köze a lovagláshoz, azon túl, hogy szponzorálja, ahogy az IWC és a Mercedes Forma-1-es csapata között sincs olyan jellegű kapcsolat, mint annak idején a TAG Heuer–McLaren kettős között volt, utóbbira már kitértünk ebben a cikkben.

Sokszor találkozhatunk olyan szponzorációkkal/reklámokkal is, ami az adott igazgató érdeklődési körét fedi le. A Breitling néhány éve kinevezett ügyvezetője, Georges Kern például nagyon szereti celebekkel népszerűsíteni a márkát, nem csoda, hogy többek között Brad Pitt, Charlize Theron, Adam Driver is reklámarc, de nem kell ennyire messzire menjünk, a Seiko itthon Lichtenberger Attila lassan húszéves igazgatása alatt megjelent golfverseny támogatójaként, és mostanra a balatoni vitorlázásban is – elsősorban a Kékszalagon - kiemelkedő helyet foglalnak el.

A Chopard esetében is a cég első emberének hobbija mutatott irányt, és pont emiatt egészen máshogy alakult, mint a többi nagy márka szponzorációs együttműködései. Hogy lássuk, mennyire más a Chopard, mint sok más márka, ismernünk kell a történelmét, dióhéjban. A Chopard – nagyon kevés márkával egyetemben – családi kézben van, nem szippantotta be egyetlen befektetői csoport vagy óraipari óriás sem. Túlélték a világháborúkat, a gazdasági válságokat, a kvarcválságot.

Törióra

1860-ban alapította a márkát Louis-Ulysse Chopard a Jura-hegységbeli Sonvilier faluban. L.U. Chopard 1915-ös halála után fia, Paul-Louis és unokája Paul-André vették át a cég vezetését, és először Chaux-de-Fonds-ba, majd 1937-ben Genfbe költöztek. Paul-André 1943 és 1963 között igazgatta a céget, ekkor – 5 évvel halála előtt – mivel gyermekei egész más utakon indultak, és nem kívánták tovább vinni a családi vállalkozást, eladta a Chopard óra-, és ékszergyártó céget a német óragyár (Eszeha) tulajdonosának, aki éppen óraszerkezet-gyártó kapacitást keresett, Karl Scheufele III-nek (ejtsd: sojfele). A nyolcvanas évek elején került fia, Karl-Friedrich Scheufele és lánya, Caroline Scheufele is a céghez, és szép lassan, közösen átvették a cég vezetését. Karl Friedrich 22 éves volt, amikor az azóta a márka ikonikus darabjává vált St. Moritz modellt tervezte – aminek két éve jelent meg a modern újrakiadása, Alpine Eagle néven. A Scheufele család rajongott a (veterán) autókért, különösen Karl-Friedrich. Miután a '87-es versenyen testközelből élte át a legnevesebb veteránautó-verseny, a Mille Miglia szellemiségét, már csak a családot kellett meggyőznie, hogy ez az az esemény, ami mögé mindenképp be kell álljanak.

A Mille Miglia mára a leghíresebb veteránautó-verseny, a Chopard pedig annak „hivatalos időmérője” és fő támogatója 1988 óta. Az eredeti Mille Migliat 1927 és 1957 között 24 alkalommal rendezték meg, egy utcai verseny volt Bresciaból Rómába, majd vissza. A táv pedig a verseny nevéből adódóan 1000 mérföld, tehát nagyjából 1600 kilométer, amit négy nap alatt kell a versenyzőknek teljesíteni. A Mille Miglia történelmi és modern kori változata egyaránt híres a gyönyörű útvonalról és a különleges mezőnyről. Az 1900-as évek első felében hatalmas volt a verseny jelentősége, Olaszország távoli szegleteiből is érkeztek nézők, hogy láthassák a brescai befutót, vagy a római fordulót. A második világháború évei alatt, 1939-ben, majd '41-től '46-ig a verseny elmaradt, utána viszont újult erővel folytatódott. Olyan nagy nevek is versenyeztek, mint Alberto Ascari, Juan-Manuel Fangio, vagy Stirling Moss, akinek 1955-ben futott 10 óra 7 perc, 48 másodperces rekordját azóta sem sikerült megdönteni.

A sorozat 1957-ben ért tragikus véget, amikor Alfonso de Portago vezette Ferrari 335 S típusú versenyautója – az elmondások szerint – 250 km/h körüli sebességnél defektet kapott, amitől irányíthatatlanná vált, először egy oszlopnak csapódott, majd az út szélén álló tömegbe repült. De Portago és társa, Edmund Nelsen, valamint 10 néző meghalt – közülük öt gyerek. Ugyanezen a napon a Triumph TR3-mal versenyző Joseph Göttengs is életét vesztetette. '58 és '61 között is megszervezték a versenyt, de nem is mint verseny, hanem mint a sebességhatárokat és közúti szabályokat teljes mértékben betartó „vonulás”. Ezeket az eseményeket a Mille Miglia sorozat hivatalosan nem jegyzi.

Hosszú szünet után, 1977-ben Mille Miglia Storica néven újraindult a verseny, viszont kizárólag csak olyan autóval lehetett nevezni, ami az eredeti Mille Miglián is szerepelt '27 és '57 között. 1986 óta ismét évente rendezik a futamot, egyre nagyobb sikerrel.

A Mille Miglia és Karl-Friedrich Scheufele hivatalosan 1988-ban kezdték meg az együttműködést, ez idő óta számít a Chopard a verseny hivatalos időmérőjének és fő támogatójának.

Amiért az együttműködés különleges, az az őszintesége. Bár Scheufele is tudja, nyilatkozta is, hogy a Mille Miglia különösen jó reklámnak bizonyult, az együttműködés mögött mégis ott van az autók iránt érzett valódi szeretet és a verseny iránti komoly elhivatottság. A Chopard neve mára teljesen összeforrt a Mille Migliával, csak úgy, mint a veteránversennyel a Chopard dedikált kollekciója. Az együttműködés kezdetének évében jelent meg az első Mille Miglia típus, nem sokkal később pedig minden modell a számlapján viselte a verseny jellegzetes ikonját, a követendő utat jelző tábla jellegzetes formáját, a piros nyilat, benne az „1000 MIGLIA” felirattal.

Kellett néhány év a kollekciónak, mire dizájn szintjén magára talált, de mondhatjuk, hogy a kilencvenes évek közepe, '95-'96 óta már kellőképpen egységes a formaterv. Kerek tok, többnyire stopperes szerkezet – bőven akad hárommutatós kivétel , és 1998 óta a jellegzetes, 1960-as évek beli Dunlop gumiabroncsok mintájával nyomott kaucsukszíj.

A Chopard Mille Miglia kollekció 30 év alatt az autózás szerelmeseinek kedvencévé vált. Nemzetközi és Chopard viszonylatban sem túl drága darabok, egyetlen és legfőbb üzenetük pedig, hogy a viselője kedveli az autókat, elsősorban a veterán autókat. A versenyről, a készülődésről és az etapok közötti átvezetőkről készült képeket nézve aránylag sok Chopard Mille Migliát lehet felfedezni, ami nem is meglepő, hiszen a versenyhez tartozó kiváló árukapcsolás.

A típusok legfőbb előnye az elérhető ár – újonnan és használtan egyaránt , ehhez viszont el kellett engedni a különleges és drága megoldásokat, amiben a Chopard egyébként élen járt, lásd a sikeres Happy Diamond kollekciója, ahol a zafírüveg két rétege között látványos méretű gyémántok forognak jobbra-balra.

Legtöbb esetben a népszerű, svájci ETA szerkezetgyártó werkjeit használták, akár a 7750-es stopperes szerkezetet, akár valamely ETA + Dubois Depraz stoppermodulos megoldást. Mind ismert, megbízható szerkezet különleges és látványos megoldások nélkül. Persze a Chopard nem adta egy bizonyos szint alá, nem az alapszerkezeteket, hanem a svájci COSC kronométer szabványnak megfelelt példányokat tokozták.

Az órák megjelenése semmiképp nem egyhangú, de nem engedi el a bevált dizájnt. Bár a számlapok készültek vékonyabb, gömbölyűbb-, és nagyobb, szögletes számokkal, világos, vagy sötét színekkel, dátum fölötti inverz nagyítóval, a számlap helyett az üvegre festett 12-es és 6-os számmal, az összhatása mindegyiknek teljesen egyértelmű, mind sugallja magából a jellegzetes Chopard Mille Migliaságot. Felsorolni is nehéz lenne az összes eddigi típust, talán úgy a legegyszerűbb keresni, ha felmegyünk chrono24.com-ra, ami megfelel a mobile.de óraipari változatának, rákeresünk Chopard Mille Migliára, és azon belül tovább szűrünk méretre, korra, funkciókra.

Acéltól az aranyig számtalan változatát megtaláljuk, az elfogadhatóbb, EU-s darabok 2000 eurótól elérhetőek, ami a Chopard márkajelzéssel a számlapon valóban nem sok, viszont a használt piacot átnézve ennyiért a 90-es évek Breitling Chronomatjai, modernebb Fortis kronográfok is elérhetőek, noha azok egészen más hobbit, szerelmet képviselnek, mint a veteránautózás, azokat vigyék a repülés megszállottjai.

Az új darabok jellemzően 5-10.000 euró között mozognak, függően a tok aranytartalmától. És itt fontos kiemelni, hogy a Chopard egyike azon nagyon kevés gyártónak, aki tudja és hajlandó is igazolni, hogy az aranyat teljesen tiszta forrásból szerzik be. Ezt a tokon is és az órák leírásában is jelzik a „fairmined”, vagy „ethical gold” szavakkal.

Azt sokszor hangoztatom, hogy az órák árait nem a magyar átlagkeresethez kell mérni, hanem egymáshoz, saját kategóriájukban. Mindenkinek más a fontos, van, aki 450 ezerért multimédiás fejegységet vesz az éppen kétszer annyit érő autójába, van, aki kétszer ennyiért lakatoltat egy 20 éves MX5-öt, mert szó szerint az idő martalékává vált, és van, aki órára költ.

A Chopard Mille Miglia szériáról kijelenthetjük, hogy az egyik leginkább autókedvelői karóra. Egy rendezvényen, ismeretlenek között lehet beszélgetés indító egy Rolex, egy Omega, vagy akár egy Timex is, de egy Chopard Mille Miglia üzenete ezeknél sokkal több, mert több, mint valószínű, hogy viselője nem csak magát az órát kedveli, hanem azt a miliőt és történetet, ami körbe veszi.

És ha felmerülne benned, hogy milyen autó indul a Mille Miglián, akkor EGÉSZEN VÉLETLENÜL pont van egy videónk egy oda induló Mercedes 300 SL-ről:



Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.