Előre-hátra rögzít, tolatókameraként és éjjellátóként használhatjuk, van hozzá egy nagyon jó minőségű, 8 hüvelykes IPS kijelző, készenlétben van akkor is, amikor mi az autótól távol vagyunk, és a jelenlegi árfolyamok melletti 70 ezer forintot érő 200 dollárjáért még egy 128 GB-os microSD és egy USB-s kártyaolvasó is belefért a csomagba. A hiba nem is az elméletben, hanem a megvalósításban van.
Nem ez az első Lanmodo eszköz, ami nálunk járt: az első generációs, még rögzítési funkciók nélküli éjjellátót Papp Tibi tesztelte korábban, a második szériás, dashcam-funkcióval ellátott, de hátsó kamera nélküli Vast Pro pedig Nyegleo autójában próbált bizonyítani. Ezek a korábbi kamerák funkcionalitásban jóval szerényebbek voltak mai tesztünk alanyánál, viszont a valódi éjjellátó rendszerek minőségét sokkal inkább tudták hozni.
A Vast M1 esetén az érdemi éjjellátást egyszerűen odadobták azért, hogy jobb menetrögzítő váljon belőle, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 45 fok körüli, elég szűk látószöget felvitték 75-re, így a városi szituációkat sokkal élethűbben, nagyobb átfogással látjuk, viszont országúton vagy autópályán egyáltalán nem lát távolabb nálunk, az optika fényerejét pedig mesterségesen növeli a megjelenített képen.
A Lanmodo Vast M1 esetén a Night Vision finoman szólva is füllentés, menetrögzítőként viszont több esélye van elődeinél
Viszonylag kicsi a doboz, mégis úgy ugranak elő belőle a tartozékok, mint nyulak a kalapból. Kapunk egy nagy kijelzőt, két kamerát, mindenféle tappancsos és ragasztós talpat, szivargyújtós és OBD-II-es tápkábelt, végtelen mennyiségű vezetéket, csavarokat, szerszámokat, de még egy külön becsomagolt 128 GB-os microSD-t és egy USB-s kártyaolvasót is.
A komponensek felszerelésére sokféle opció van, a jelkábelek hossza még kisbuszos környezetben is elegendő lesz, arra viszont mérget vehetünk, hogy a leggondosabb beépítés után sem lesz épp diszkrét kiegészítője az autónak a Vast M1. Egyrészt, a kijelzőből három darab, körülbelül húszcentis vezetéken lóg ki minden csatlakozó, így akár a műszerfalra, akár a szélvédőre, tükör helyére rakjuk fel a méretes holttérgenerátort, a kábeleket aligha tudjuk majd kulturáltan elvezetni, a vaskos csatlakozókat biztos nem lehet a tetőkárpit alá vagy a műszerfal mögé betömködni.
A hátsó modul esetén is hasonló a helyzet, a hosszú jelkábel nincs egyben a kamerával, tehát ott még egy csatlakozót el kell tüntetnünk, illetve – bár ez nyilván nem a konkrét termék hibája – alapvetően szívás az autó hátuljától egészen előre, a kijelzőig elvinni a kábelt, külön finom, ha a csomagtartó együtt nyílik a szélvédővel, ilyenkor az egyetlen, valóban igényes megoldás, ha bele tudjuk vezetni az autó saját, csomagtérajtós kábelcsatornájába a kamera vezetékét. Sokórás munkára készüljön és stratégiai nyugalommal szerelkezzen fel, aki otthon nekivág.
Az előző Lanmodo kamerák esetén is volt problémánk a ragasztók minőségével, és bár a kijelző, illetve az első kamera felfogatása itt stabilnak bizonyult, hátul a leggondosabb zsírtalanítás ellenére is állandóan lepotyogott az öntapadó felület, ha végleges felszerelésben gondolkodunk, akkor csavarozni is lehet a hátsó kamerát, minden ehhez szükséges tartozék a dobozban figyel. A hosszabbítón egyébként lóg egy szál pozitív vezeték is, amit a tolatólámpára köthetünk, hogy a hátramenetbe kapcsolás utáni másodpercben már megjelenjen a kijelzőn a hátsó kamera képe.
Az IPS kijelző minősége tényleg nagyon jó
8 hüvelykes megjelenítőről beszélünk, színek szempontjából pazar, a betekintési szögek hibátlanok, fényerőből pedig jut bőven, ez a Vast M1 egyik legnagyobb erőssége, viszont a konstrukciós bakik ezt az egységet sem kerülték el. Praktikusan a műszerfalra rakhatjuk egy széles talp segítségével a kijelzőt, ilyenkor viszont egy személyautóban szinte biztosan előrébb lesz a kijelző, mint a tükör mögötti első kamera, tehát amikor élőben nézzük a képet, akkor az esti felvételeknél meg is zavarjuk a felvett videót, ami pedig szintén sokkoló, hogy az összes kezelőszervet olyan helyre rakták, mintha direkt ki akartak volna ba..brálni a kedves felhasználóval.
Fent van a hat darab kezelőgomb, amiknek a piktogramjait ilyenkor nem is látod, nyomkodás közben összetapicskolod a szélvédődet belülről, Wi-Fi híján pedig a felvételek archiválásához mindig ki kell majd vedd a memóriakártyát, de az meg alul van, szóval forgathatod, feszegetheted az egész egységet, és nőgyógyászokat megszégyenítő finom mozdulatokkal kell kibányászd és visszaimádkozd a kártyát.
Ha fejjel lefelé, a belső visszapillantó tükör mellé akarod felrakni a kijelzőt, akkor ugyanez a helyzet pepitában, miközben az egység két oldalán semmilyen kezelőszerv nincs. Ilyenkor nem csak azt érzem, hogy a tesztelők hiányoztak a képletből, de látom lelki szemeim előtt, ahogy a fejlesztők háttal ültek a mozinak, és még rossz filmre is ültek be. Valójában egyébként azt tudom elképzelni, hogy ezt a kijelzőt eredetileg nem autós környezetbe szánták, a Lanmodo pedig változtatások nélkül vette át a fejlesztést, így viszont azt nem értem, hogy kalapozott össze ez a projekt 90 millió forintnyi dollárt az IndieGogón, és mi történt ezzel a pénzzel.
Nem csak hardveres, szoftveres téren is megvannak a gyengeségek
Oké, mondjuk azt, hogy óvatosan nyomkodjuk a felső gombokat, megtanuljuk, melyik mire való, a kártyát pedig csak akkor vesszük ki, ha tényleg valami baleseti szituációról kell lementenünk valamit – ez pedig remélhetőleg nem lesz mindennapos. Vannak azonban problémák a szoftveres megvalósítással is. Egyrészt, a nagyon széles kijelzőn egy erős alsó-felső vágással látjuk az egyik kép középső sávját, arra pedig opciónk sincs, hogy a két 16:9-es képet egymás mellé téve egyszerre lássuk, mi történik az autó előtt és mögött.
Ugyanez a helyzet az elkészült fájlokkal is: két külön mappába, két teljesen külön videót ment el, a fájlnevekből kell összeraknunk, melyik hova tartozik, és utána a saját vágóprogramunkkal kényszerülünk összerakni a felvételt, ha egy hatásos, értelmezhető videót szeretnénk arról, mi történt pontosan. A hangot az elöl lévő kamera mikrofonja veszi fel elég gyenge minőségben, ez a hangsáv viszont rákerül a hátsó kamera képére is, így legalább tényleg könnyű szinkronizálni az egyébként is egyforma hosszúságú felvételeket.
Ami a menürendszert illeti, egy szokásos dashcam-szinten elvárható minimálprogramot kapunk, ez azt jelenti, hogy beállíthatjuk a dátumot és az időt, ami a felvételre kerül, meghatározhatjuk, hány perces darabokat rögzítsen a folyamatosan újraírt memóriakártyára, variálhatunk a fényerővel, beállíthatjuk, mi legyen a vészes szituációnak minősített érzékenység (ha rezgést érzékel, rögzített helyre rakja az ahhoz tartozó videót), illetve van egy szintén szögegyszerű visszanéző felület, ahol elöl-hátul külön nézhetjük meg a felvett videókat. Videót felvenni csak az autóhoz kötött áramforrással tud a Vast M1, de az időt nem felejti el akkor sem, ha hosszabb ideig marad tápegység nélkül.
A szivargyújtós energiaellátás értelemszerű, amikor az autó ad neki áramot, akkor bekapcsol és rögzít, a legtöbb autónál ez a gyújtással van párhuzamban, az OBD-II esetén viszont egy kapcsoló segítségével választhatunk, hogy ténylegesen csak gyújtásra legyen készenlétben, vagy folyamatosan figyelje a saját giroszkópját, és ha valami történik az autóval, akkor kezdjen el rögzíteni egy szakaszt. A diagnosztikai csatlakozón keresztül természetesen folyamatosan figyeli, hogy elkezd-e esni az akkumulátor feszültsége, és ha igen, akkor leállítja ezt a készenlétet, hogy még be tudjuk indítani az autót, mikor legközelebb beleülünk, de egy plázaparkolást vagy egy utcai éjszakát minden körülmények között ki kellene bírnia, ha jó állapotban van az autónk 12 V-os aksija.
Nem túl jó a felvett videók minősége. Tesztfelvételeink szinte mindent megmutatnak arról, mi a problémánk a felvett tartalommal, kicsit több nyers felvételt alaposan átnézve azonban kijelenthetjük, a rendszámok és a feliratok sokszor akár 10-15 méteres távolságból sem olvashatók le még az első kamerával sem, ami egy ilyen kamera esetén kardinális probléma. Nappal az első kamera színvilága rendben van, a hátsóé kicsit fakó, este viszont a hátsó nyomokban sem tartalmaz szaturációt, minden egyes beeső fényfoszlányt arra használ, hogy valami értelmes körvonalat adjon a tárgyaknak, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az első kamera a beharangozott éjjellátás miatt inkább túlszaturált, túlexponált, a mesterséges fényforrások gigantikus becsillanásokat (szakszerűen inkább lens flare) generálnak, képzajból pedig sokkal több jut az elfogadhatónál.
Hirtelenjében nagyon jól hangzik, hogy egy 390 dolláros teljes árú (ami valójában persze soha nem volt annyi) kamerát 199 dollárért meg lehet venni, és mindez egy csapással megadja az első-hátsó dashcam, a tolatókamera és az éjjellátó által elérhető funkcionalitást, de a valóság teljesen más, a nettó képminőséget nézve a legutóbbi dashcam-tesztünk alsópolcos, jelentősen olcsóbb tagjai is tudtak hasonlót vagy jobbat produkálni, a praktikus bakik tömkelege pedig a mindennapi használatot is keserűvé teszi. Nagy kár érte, mert a papíron nyújtott szolgáltatáscsomag alapján nagyon vonzó a Vast M1, ráadásul én személy szerint is nagy híve vagyok a menetrögzítő kameráknak, ezt viszont a teszt végeztével azonnal kivettem az autómból.
Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!
