Nem definiáltam a késekhez való viszonyomat, de ha megkérdezték volna, hogy késbuzi vagyok-e, hát rávágtam volna, hogy nem. De ugye senki nem kérdezte, hanem horgásztársam, Viktor simán kijelentő módban közölte: Iván, te késbuzi vagy. Jó, hát van pár késem, amiket nagyon szeretek.
Például ez az Opinel No08 egy alapdarab, pár ezer forintos, klasszikus bugylibicska, 8,5 centis rozsdamentes pengével, bükkfa nyéllel, cső egyszerű retesszel, hogy ne csukódjon rá a kezedre, és kész. Noha a törvény a közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek a 8 centinél hosszabb vágóélű kést tartja - illetve élhosszúságtól függetlenül a rugóskéseket -, ez a nyolc centinél hosszabb pengéjével is békés eszköz, mind a kétkezes nyitása miatt, mind az egész hangulata olyan, hogy teljesen hiányzik belőle az agresszió. Meglátom, és a szalonnázás meg a nyársfaragás jut róla eszembe. Egyébként a markolat vastagsága miatt nem hordom magammal, a zsebben nekem már kényelmetlen, szóval ennek a fix helye a horgásztáskában van. Talán még egyetemistaként vettem, de igazából egyáltalán nem emlékszem, hogyan került hozzám - amolyan igazi örök darab, mintha az idők elejétől nálam lenne.
Az élén látszik, hogy egyfelől ez a penge csak ár-érték arányban jó, abszolút értékben nem nagy eresztés. Svéd Sandvik 12C27 acélból van, ez azért más szint, mint a vásárokban árult krómozott bóvli pengék, de ha visszamehetnék az időben, szólnék a múltbeli Zombinak, hogy a szénacél pengéset vegye, mert az ugyan rozsdásodhat, emiatt több törődést igényel, de élezhetőség és éltartás szempontjából sokkal jobb választás.
Erre sincs panaszom, a vizes köveimen így is csodás élt tudok adni neki, még ha ez nem is annyira egyszerű, mint egy szénacél pengén, és annyira tartós sem lesz. Nyilván egy súlyos élezés-guru még jobbat tud, pláne egy Tormek vizes köszörűn, ahol tizedfokra be tudja állítani a kívánt élszöget, aztán a sorját nem csak lehúzza egy 8000-es kövön, hanem konkrétan fel is polírozza az élt, az tényleg egy másik kategória. Szóval bőven van mit tanulnom, pláne a késélezésről, mert arra minden alkalommal rájövök, hogy sokkal komplikáltabb feladat, mint egy gyalukésnek vagy vésőnek borotvaélt adni.
Ennek ellenére ez a bicska régóta hű társam, horgászatok alkalmával használom mindenre, ez látszik is rajta, a hegye is már görbe - nagyon sok Opinelen le is törik hamar -, de mivel annyira egyszerű, hogy nincs mi tönkre menjen rajta, legfeljebb elhagyni fogom, kidobni nem.
A horgásztáskám másik állandó kése egy Bahco 2444, amit Szigetszer Tomitól kaptam. Vannak szénacél pengéjű Bahcók, ez viszont nem az, ez a rozsdamentes krómacél kivitel, amitől csillog, mint Salamon töke. Ebben az esetben ez előny, mármint nem a csillogás, hanem a krómacél penge, hiszen egy jellemzően ritkán használt, dedikáltan vízparti késnél egyszerűen praktikus, ha nem kell rendszeresen foglalkozni vele, hogy ne egye meg a rozsda.
Ez már nem is bicska, nem összecsukható, hanem egy műanyag tokja van, a nyele pedig gumírozott - szinte ragad a kézbe még vizesen is, messze ez a legjobb része. A Bahconál egyébként nagyon értik, hogyan kell jól gumiból és műanyagból nyelet készíteni, van Bahco fűrészem és vésőm is - mindnek nagyon jó a fogása, szeretek velük dolgozni. Szintén egy tévképzet, hogy markolatnál a természetes anyagok a legjobbak. Vízparti késnél például a fa markolat nem lenne előnyös, hiszen felszívja a vizet.
Ezzel is inkább barkácsoltam, mintsem halat pucoltam, a hegye is valami feszegetésnél törhetett le. Kézbe véve könnyű, de a zsebkésekhez képest nagy mérete miatt ezzel már lehet sújtani, ami mondjuk kempingezésnél nem utolsó szempont, ha mondjuk egy ágat vágnál el vele. Bírja a strapát, a foka üthető, ha arra lenne szükség. Egy jobb anyagból készült pengét azért el tudnék viselni, illetve nekem eddig nem különösebben hiányzott, de egy lyuk a markolat végén praktikus lenne, amin át lehetne fűzni egy darab paracordot (ejtőernyőzsinór) - ennek biztonsági funkciója lehet, például sújtásnál a csuklón átfűzve nem fordulhat elő, hogy eldobod a francba, illetve csónakból kisebb eséllyel ejted bele a vízbe.
Szóval elégedett vagyok ezzel a két késsel, a szabadtéri tevékenységeim során mindent meg tudok oldani velük, de hétköznapokon az esetek 90%-ában egy CRKT van a zsebemben, mert kicsi, könnyű, lapos és érdekes - egy igazi kultbicska, amiért őszintén lehet rajongani.
Ez teljes nevén egy CRKT Van Hoy Snap Lock, amelyet 2004-ben mutattak be, majd egy hosszabb szünet után 2017-ben hoztak vissza a kínálatba. A különlegessége maga a nyitási mechanizmusa:
Az oldalra nyílást alapvetően biztonsági funkciónak harangozták be, nem tudod rácsukni az ujjadra, de valójában teljesen egyértelmű, hogy a hűbazdmeg faktorról szól az egész. A kés teljes kerete rugókén működik, és azzal, hogy szorítod, azzal még stabilabban zár. Félkézzel nyitható-csukható, nagyon kellemesen mechanikus érzettel működik, és végállásokban határozottan csattan, egyszerűen jó használni és hülyebiztos, a tízezredik nyitásnál sem fog szétrepülni.
Van még egy csomó magyarázat arra, miért zseniális a Snap Lock mechanizmusa, a késes világ is olyan, hogy bármit meg tudnak magyarázni, miért az az igaz út. Elvileg ez minden idők legtöbb díját bezsebelő kése, legalábbis Ed Van Hoy, a tervező ezt állítja. Az enyém még a régi változat, a 2017-ben frissített darab állítólag minden szempontból jobb, igényesebben kidolgozott pengével és mechanizmussal - hogy ez pontosan mit jelent, annak viszont soha nem túrtam utána, annyira azért nem érdekel a téma.
Azt is el tudom képzelni, hogy valójában annyival nem jobb az új, elvégre a régiek mennek drágábban a second hand piacon. De az ellenkezőjét is bármikor elhiszem, tehát hogy úgy van ezzel is, mint a Porsche 911-nél az utolsó léghűtéses és az első vizes közti váltásnál, hiába jobb az új, a régi ára szállt az egekbe. Talán említettem már, hogy a késes világban minden és az ellenkezője is megmagyarázható.
A CRKT-nél egyébként nagyon érzik ezeket a kicsi és érdekes mindennapi bicskákat, régóta szemezek például a CRKT KISS-szel, ami olyan, mintha egy pénzcsipeszre nőtt volna rá egy kés, és próbálna észrevétlen maradni. De tucatnyi más érdekes darab van a műfajban a Bökertől (pl. a Plus sorozatból ez) a Spydercóig, csak hogy a nagy márkákat említsem. Bicskavásárlásnál nyilván ezernyi szempontot figyelembe kell venni - a penge acéljától kezdve a markolat anyagán és a kidolgozás minőségén át olyan alap dolgokig, hogy például nyitott állapotban a penge nem lötyöghet, vagy hogy zárt állapotban nem verhet bele a penge a rugóba, illetve a rugó és a penge egy vonalba essen - egy sor apróság, ami egyfelől ízléstől és felhasználási céltól függ, illetve ugyanannyi technikai dolog is van, ami elválasztja a gagyit a jótól. Szóval ez egy hosszú történet, de pont ez a lényege egy jó hobbinak: lehet róla okoskodni, és közben jól szórakozol.
Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!
