Hát hogy nyílik már ez a kés?

Például ez az Opinel No08 egy alapdarab, pár ezer forintos, klasszikus bugylibicska, 8,5 centis rozsdamentes pengével, bükkfa nyéllel, cső egyszerű retesszel, hogy ne csukódjon rá a kezedre, és kész. Noha a törvény a közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek a 8 centinél hosszabb vágóélű kést tartja - illetve élhosszúságtól függetlenül a rugóskéseket -, ez a nyolc centinél hosszabb pengéjével is békés eszköz, mind a kétkezes nyitása miatt, mind az egész hangulata olyan, hogy teljesen hiányzik belőle az agresszió. Meglátom, és a szalonnázás meg a nyársfaragás jut róla eszembe. Egyébként a markolat vastagsága miatt nem hordom magammal, a zsebben nekem már kényelmetlen, szóval ennek a fix helye a horgásztáskában van. Talán még egyetemistaként vettem, de igazából egyáltalán nem emlékszem, hogyan került hozzám - amolyan igazi örök darab, mintha az idők elejétől nálam lenne.

Az élén látszik, hogy egyfelől ez a penge csak ár-érték arányban jó, abszolút értékben nem nagy eresztés. Svéd Sandvik 12C27 acélból van, ez azért más szint, mint a vásárokban árult krómozott bóvli pengék, de ha visszamehetnék az időben, szólnék a múltbeli Zombinak, hogy a szénacél pengéset vegye, mert az ugyan rozsdásodhat, emiatt több törődést igényel, de élezhetőség és éltartás szempontjából sokkal jobb választás.

Erre sincs panaszom, a vizes köveimen így is csodás élt tudok adni neki, még ha ez nem is annyira egyszerű, mint egy szénacél pengén, és annyira tartós sem lesz. Nyilván egy súlyos élezés-guru még jobbat tud, pláne egy Tormek vizes köszörűn, ahol tizedfokra be tudja állítani a kívánt élszöget, aztán a sorját nem csak lehúzza egy 8000-es kövön, hanem konkrétan fel is polírozza az élt, az tényleg egy másik kategória. Szóval bőven van mit tanulnom, pláne a késélezésről, mert arra minden alkalommal rájövök, hogy sokkal komplikáltabb feladat, mint egy gyalukésnek vagy vésőnek borotvaélt adni.

Ennek ellenére ez a bicska régóta hű társam, horgászatok alkalmával használom mindenre, ez látszik is rajta, a hegye is már görbe - nagyon sok Opinelen le is törik hamar -, de mivel annyira egyszerű, hogy nincs mi tönkre menjen rajta, legfeljebb elhagyni fogom, kidobni nem.

A horgásztáskám másik állandó kése egy Bahco 2444, amit Szigetszer Tomitól kaptam. Vannak szénacél pengéjű Bahcók, ez viszont nem az, ez a rozsdamentes krómacél kivitel, amitől csillog, mint Salamon töke. Ebben az esetben ez előny, mármint nem a csillogás, hanem a krómacél penge, hiszen egy jellemzően ritkán használt, dedikáltan vízparti késnél egyszerűen praktikus, ha nem kell rendszeresen foglalkozni vele, hogy ne egye meg a rozsda.

Ez már nem is bicska, nem összecsukható, hanem egy műanyag tokja van, a nyele pedig gumírozott - szinte ragad a kézbe még vizesen is, messze ez a legjobb része. A Bahconál egyébként nagyon értik, hogyan kell jól gumiból és műanyagból nyelet készíteni, van Bahco fűrészem és vésőm is - mindnek nagyon jó a fogása, szeretek velük dolgozni. Szintén egy tévképzet, hogy markolatnál a természetes anyagok a legjobbak. Vízparti késnél például a fa markolat nem lenne előnyös, hiszen felszívja a vizet.

Ezzel is inkább barkácsoltam, mintsem halat pucoltam, a hegye is valami feszegetésnél törhetett le. Kézbe véve könnyű, de a zsebkésekhez képest nagy mérete miatt ezzel már lehet sújtani, ami mondjuk kempingezésnél nem utolsó szempont, ha mondjuk egy ágat vágnál el vele. Bírja a strapát, a foka üthető, ha arra lenne szükség. Egy jobb anyagból készült pengét azért el tudnék viselni, illetve nekem eddig nem különösebben hiányzott, de egy lyuk a markolat végén praktikus lenne, amin át lehetne fűzni egy darab paracordot (ejtőernyőzsinór) - ennek biztonsági funkciója lehet, például sújtásnál a csuklón átfűzve nem fordulhat elő, hogy eldobod a francba, illetve csónakból kisebb eséllyel ejted bele a vízbe.

Szóval elégedett vagyok ezzel a két késsel, a szabadtéri tevékenységeim során mindent meg tudok oldani velük, de hétköznapokon az esetek 90%-ában egy CRKT van a zsebemben, mert kicsi, könnyű, lapos és érdekes - egy igazi kultbicska, amiért őszintén lehet rajongani.

Ez teljes nevén egy CRKT Van Hoy Snap Lock, amelyet 2004-ben mutattak be, majd egy hosszabb szünet után 2017-ben hoztak vissza a kínálatba. A különlegessége maga a nyitási mechanizmusa:

Az oldalra nyílást alapvetően biztonsági funkciónak harangozták be, nem tudod rácsukni az ujjadra, de valójában teljesen egyértelmű, hogy a hűbazdmeg faktorról szól az egész. A kés teljes kerete rugókén működik, és azzal, hogy szorítod, azzal még stabilabban zár. Félkézzel nyitható-csukható, nagyon kellemesen mechanikus érzettel működik, és végállásokban határozottan csattan, egyszerűen jó használni és hülyebiztos, a tízezredik nyitásnál sem fog szétrepülni.

Van még egy csomó magyarázat arra, miért zseniális a Snap Lock mechanizmusa, a késes világ is olyan, hogy bármit meg tudnak magyarázni, miért az az igaz út. Elvileg ez minden idők legtöbb díját bezsebelő kése, legalábbis Ed Van Hoy, a tervező ezt állítja. Az enyém még a régi változat, a 2017-ben frissített darab állítólag minden szempontból jobb, igényesebben kidolgozott pengével és mechanizmussal - hogy ez pontosan mit jelent, annak viszont soha nem túrtam utána, annyira azért nem érdekel a téma.

Azt is el tudom képzelni, hogy valójában annyival nem jobb az új, elvégre a régiek mennek drágábban a second hand piacon. De az ellenkezőjét is bármikor elhiszem, tehát hogy úgy van ezzel is, mint a Porsche 911-nél az utolsó léghűtéses és az első vizes közti váltásnál, hiába jobb az új, a régi ára szállt az egekbe. Talán említettem már, hogy a késes világban minden és az ellenkezője is megmagyarázható.

A CRKT-nél egyébként nagyon érzik ezeket a kicsi és érdekes mindennapi bicskákat, régóta szemezek például a CRKT KISS-szel, ami olyan, mintha egy pénzcsipeszre nőtt volna rá egy kés, és próbálna észrevétlen maradni. De tucatnyi más érdekes darab van a műfajban a Bökertől (pl. a Plus sorozatból ez) a Spydercóig, csak hogy a nagy márkákat említsem. Bicskavásárlásnál nyilván ezernyi szempontot figyelembe kell venni - a penge acéljától kezdve a markolat anyagán és a kidolgozás minőségén át olyan alap dolgokig, hogy például nyitott állapotban a penge nem lötyöghet, vagy hogy zárt állapotban nem verhet bele a penge a rugóba, illetve a rugó és a penge egy vonalba essen - egy sor apróság, ami egyfelől ízléstől és felhasználási céltól függ, illetve ugyanannyi technikai dolog is van, ami elválasztja a gagyit a jótól. Szóval ez egy hosszú történet, de pont ez a lényege egy jó hobbinak: lehet róla okoskodni, és közben jól szórakozol.

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!