Sok idő elteltével ugyan, de lassan reálisnak tűnik Stump Bandi egykori víziója az 1000 forintos benzinről, ami miatt valósággá válhat, hogy emberek tömegei kezdik majd átgondolni a napi közlekedésüket, és közelebbi kapcsolatba kerülnek az elektromos rollerekkel, a tömegközlekedéssel, vagy épp a hagyományos kerékpározással. Megnéztük, van-e esély 100 ezer forintért használható, új biciklit venni, vagy ennyi pénzért csak a használtpiaci kínálat ad-e korrekt alternatívát.
Nem olyan régen még 50 ezer forintért lehetett használható biciklit venni újonnan, használtan pedig olyannyira mienk volt a világ, hogy elismerő pillantásokra szolgáló, felújított vintage országútit is választhattunk magunknak öt darab esztergomi látképért. 100 ezer forintért egy belépő szintű, de Specialized márkájú montit is adtak a szaküzletben, mostanra viszont ezeket az árakat legalább kettővel kell szoroznunk fejben, és ma nézve a 100 ezer forint éppen csak elég arra, hogy egy vállalható, új kétkerekűre üljünk.
Általános mindenhiány, infláció, COVID miatti gyártási nehézségek: a szokásos, halmazati problémakör vezetett el oda, hogy a sokszor komikusan magas árak mellett sem kapsz bringát raktárról: Anti például elég egyedi igények alapján választott, de így is közel fél évet várt a gyártótól rendelt bringájára, és sok más bringástól is hasonlókat hallottam.
A szakma rossz nyelvei azt beszélik, hogy a Shimano például bizonyos alkatrészekkel már most több éves lemaradásban van a gyártói rendelésekhez képest, ami a raktárak kiürülése után akut problémát fog okozni, hiszen bár elég jó bringát tud gyártani a Merida vagy a Cube, hajtómű vagy váltó nélkül mégsem lesz igazi az összkép.
Szerencsére ez most nekünk nem nagy probléma, mivel teoretikusan 100 ezer forintunk van a projektre, és új biciklit keresünk, tehát a nagyon komoly bringagyártók termékeit eleve kizártuk.
Mitől lesz jó egy bringa ebben az árszegmensben?
Mivel a 100 ezer forint meglepően alacsony összegnek látszik most egy komplett új bringáért, ezért a kérdést leginkább az válaszolja meg, hogy attól lesz jó, hogy van, és megfelelő karbantartás mellett kibír néhány év használatot, de azért érdemes átnézni komponensenként, hogy mit várhatunk el.
Legtöbb esetben be kell érnünk acél vázzal: a magasabb kategóriára jellemző alumínium vázakhoz képest az acél kevésbé merev, mellette viszont nehezebb is könnyűfém társainál, a teljes bringa tömegéből ez a különbség 1-2 kilót tehet ki, ami nem hangzik soknak, de ha naponta párszor le-fel kell vinnünk a lépcsőn, akkor érezni fogjuk, és persze itt is megvan az a veszély, hogy ha egyszer ráülünk egy nagyon merev és közben fordulékony, könnyű gépre, onnantól fogva nem értjük, hogy tudtunk idáig acél vázzal élni. Mindenesetre 100 ezerig szinte biztosan acél vázat fogunk kapni, és ezzel nincs is olyan nagy gond.
A hagyományos trekking bringák zömmel teljesen merev futóművel érkeznek, cserébe az elég nagy kerekük át tud gördülni a közepes úthibákon. Az összecsukható bringák szintén nem rugóznak, de még a kerekük is kicsi, így túl sok komfortot nem szabad tőlük elvárni. Ezen a szinten a hegyibringák kategóriája adhat első teleszkópot, de mivel egy tisztességesen rugózó, ugyanakkor aránylag könnyű teleszkóp önmagában tud 2-300 ezer forintba kerülni, így ezeknek el kell néznünk, hogy szintén sokat dobnak a megvehető bringa tömegén, és a 80-100 milliméter körüli rugóútjukat sem parádés finomsággal fogják kimozogni.
Ami a hajtóművet és az esetleges váltókat illeti, itt sem lehetnek komoly elvárásaink, felületes szemlélők elkalandozhatnak a Shimano-bármi más tengelyen, de égbekiáltó különbség aligha lesz ezek között, inkább azt érdemes átgondolni, hogy sík terepen járunk, ahol elég az egysebességes gép, cserébe némi láncolajzáson és feszítésen kívül minden karbantartást megúszunk, vagy rápattanunk egy hagyományos, 3x7-es bringára, hogy a nagy emelkedőket is meg tudjuk mászni, lejtőn meg komoly végsebességet tekerjünk ki, cserébe elfogadjuk, hogy ez egy költségesebb és használat közben figyelmet igénylő műfaj. Az agyváltó sajnos nagyon ritka ennyi pénzért, ott a terhelhetőség, strapabíróság és egyszerűség kellemes kombinációja jellemző, ha véletlenül ilyen bringát találunk, akkor közepes szintkülönbségekhez is inkább ezt javaslom újrakezdőknek.
Nem elhanyagolható szempont, hogy dupla oldalfalú alumínium felnire érdemes vadászni, mivel a szimplafalú társaik a hazai utakon nagyon könnyen deformálódnak, és az olcsó küllők sem bírják végtelenségig a centrírozásokat. Fékből jellemzően valamilyen felnifékkel fogunk találkozni, legyen az országúti stílusú patkófék, vagy a jóval elterjedtebb V-fék.
Ezekkel igazából semmi gond nincs, baja nyilván akkor tud lenni, ha akkora nyolcast csaptunk a felnibe, hogy lehetetlenné válik beállítani, egyébként elég igénytelen, egy szervizesnek nagyjából nettó öt perc revíziózni és beállítani, olcsó hozzá a fékbetét is. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a mechanikus tárcsafékek világa is bekopog a 100 ezres keret ablakán, ezeknél nagyobb fékerő és precízebb adagolhatóság jellemző, cserébe drágább karbantartani: egyáltalán nem ragaszkodnék hozzá ebben a szegmensben.
A többi már csak periféria, mondhatnánk, de ezek között is meghökkentő dolgokkal találkozhatunk. Kedvencem a városi bringák egy részén mai napig megmaradt túlélő, a hajtást nehezítő, kerékre feszülő, hagyományos dinamó: értem, hogy ezek már fejlettebbek, mint nagyanyáink idejében, de azért na, nem itt tart már a világ, akkor inkább cserélgetem az elemeket a lámpában, vagy ami még jobb, keresek egy agydinamós gépet helyette, a városi gépek között már simán előfordul ezen a szinten, de tény, hogy kifejezetten keresni kell. Van még trükk a kormányszárban, ismertebb nevén stucniban: milyen dőléseket enged, mennyit lehet rajta fel-le állítani, mennyire hosszú a pedál, tettek-e rá egy normális minőségű pedált, vagy a leggagyibb műanyaggal szúrják ki a szemünket, de ezeken viszonylag könnyű változtatni, így csak sokadik szempontként tekintenék ezekre, ahogy a gumikkal kapcsolatos szimpátiám is csak a lista végén jelenthet bármit, mivel gumiból is könnyen válthatunk sportosabbra, kényelmesebbre, könnyebbre, merevebb oldalfalúra.
Ilyen ma egy belépő szintű, de már vásárlásra érdemes MTB
Földrajzi elhelyezkedésemből, testsúlyomból, kedvelt útvonalaimból eredően leginkább a hegyikerékpár-vásárlók helyzetébe tudom beleélni magam, ezért ebből a szegmensből szemeltem ki egy konkrét példányt. Tárnoki Péter, a budapesti Bringa Barlang képviseletében mutatott nekem egy Koliken BigBoy 300-at, ami jelenleg ugyan náluk 150 ezer forintba kerül az általános áremelés után, de itt-ott még 125 ezer forint környékén is felbukkan néhány utolsó darab, korábban pedig még olcsóbban mérték. Péter szerint ez az a belépő MTB, aminél olcsóbbat egyszerűen nem érdemes venni a szimplafalú felni, az esős időjárást nehezen viselő, nyitott kónuszos csapággyal bíró kerékagyak, illetve a gyenge minőségű hajtás miatt. Bele tud férni 100 ezer forintba egy mezítlábas Koliken, de sokkal boldogabbak leszünk, ha kicsit többet szánunk rá.
Ez a BigBoy 300 egyébként már szemre is pofás, és ami sokkal fontosabb, ez egy alumínium váz, ami könnyű, merev és a vázban futó bovdenjei révén letisztult. 29 colos felnijei az “átgördülni mindenen” filozófiát testesítik meg a szerényebb, 27,5 colos kerekű gépekkel szemben, a gyárilag közepes, 1,95 col széles kerekeit pedig vékonyabbra és vastagabbra egyaránt lehet cserélni, van bőven hely a vázban. Van benne egy rövid rugóúttal rendelkező acél teleszkóp, ami ráadásul teljesen fixre is zárható, hogy a heves tekerések során ne nyelje el energiáinkat a felesleges rugózással, de rossz úton azért mindenképp érdemes hagyni mozogni.
Teljesen rendben vannak a kerekei is, a hátsó kerékagynál van annyi kompromisszum, hogy nem a modern és magas szinten terhelhető kazettás, hanem sima menetes felfogatása van a fogaskoszorúnak, így nehéz rá jobb minőségű, komolyabb áttételsort venni, ha a gyári elkopik. Cserébe viszont zárt, ipari csapágyak védenek a nedvességtől, és kónuszt állítani sem kell rajta soha, hiszen nem is fog elállítódni, és lötyögni vagy szorulni. A duplafalú kerekek vélhetően bírják a strapát, a fekete küllők pedig jól néznek ki rajta, igaz, nem egy csúcsminőség, Peti már nem egy töröttel találkozott ezek közül, ilyenkor egy jobb minőségű küllőkkel történő újrafűzés jelenti a megoldást, de ez már többezer letekert kilométer után lehet realitás.
A hajtókar ugyan ProWheel márkájú, és viszonylag kis eséllyel pályázik a legvágyottabb alkatrészek listájára, de az első és hátsó váltó egy Shimano Tourney szett része, a váltókarok szintén. Az ismeretlen típusú első és hátsó mechanikus tárcsafék egyszerű, de megbízható konstrukció, pici, 160 milliméteres tárcsái hajlamosak lehetnének az elmelegedésre, de nagyon kemény használatra jó eséllyel senki nem akar majd fogni egy ilyen szintű biciklit.
Külön tetszik, hogy a perifériák is nagyon rendben vannak rajta. Áramvonalas, de a kellő helyeken terebélyes, közepesen kemény nyereg, imbuszcsavarokkal rögzített, kellemes fogású markolat, A-Head kialakítású stucni, ami ráadásul négy ponton fogja a kormányt, hasonlóan stabil rögzítést lehetővé tevő, tág tartományban állítható nyeregcső és a félig terep, de inkább városi gurulást támogató Kenda gumik abszolút nem kérik a vásárlás után újabb tízezer forintok elkötését. Lámpát, csengőt kell rá venni, ha legálisan akarjuk használni, egy jobb pedálpárost én megadnék neki, de egyébként abszolút menetkésznek tűnik.
A lejtő eleje, vagy biztos pénzkidobás?
Akármit is választasz ebből az árkategóriából, nagy esély van rá, hogy hosszú távon lesznek még más elképzeléseid. Rosszabb esetben két hét alatt kiderül, hogy sem a munkád, sem a tárolási lehetőségeid, sem az életstílusod nem passzol ahhoz, hogy napi szinten biciklizz, és az elköltött 100 ezer forintod igazából soha nem térül meg.
Jobb esetben az is előfordulhat, hogy rájössz: szükséged van egy komolyabb bringára, a nyári leizzadások ellen átülnél egy elektromos városi gépre, esetleg nagyobb köröket is mennél, és néhány kategóriával komolyabb bringára pattansz át, extrém esetben akár egy használt autó árából elérhető ebike-on találod magad. Ugyanakkor 100-150 ezer forintért már találhatsz magadnak olyat, ami évekig kiszolgál, egyszerre tud tartós és viszonylag modern lenni, de a kínálat viszonylag szűk, és ha igazán válogatni akarsz a pöpec gépek közül, akkor a használtak irányába kell fordulnod, ahol viszont már nagyobb márkák vázait és komolyabb felszereltséget érhetsz el azonos kerettel.
Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!
